15

–  Köszönöm, hogy fogadtál.

Ethan jó okkal tartott tőle, hogy Arbaaz egyszerűen visszautasítja kérését, hogy találkozzanak. Ami történt, nem Ethan hibája volt – közel sem –, de Arbaaz szemében legalább részben felelős lehetett. És persze ott volt még a levelezésük kérdése is.

Nem mintha Ethan elfogadott volna nemleges választ. Azért jött, hogy megmentse Jayadeep Mir életét, és addig nem távozik, amíg sikerrel nem jár.

Régi barátja természetesen óvatosan, az aggodalomtól és a kialvatlanságtól fáradt szemmel, beesett és elgyötört arccal méregette őt. Mit élhet át? Hogy őrlődhet az apai szeretet és a Testvériség iránti kötelesség közt?

Állapota nyilvánvalóan felmentette őt a házigazda kötelezettségei alól. Vendégét nem kínálta sem kenyérrel, sem olajbogyóval, sem borral, főleg nem meleg üdvözlettel. Az orgyilkost végigvezették a Mir-háztartás hideg márványfolyosóin, majd, miután csalódottan vette tudomásul, hogy sehol sem látja Pyarát – aki szövetségese lehetett volna –, bekísérték az egyik hátsó irodába, egy olyan szobába, amelyet egykor maga is használt Jayadeep kiképzése közben. Akkoriban spártai berendezése és díszítése okán választotta a helyiséget, minthogy nem szolgált semmi figyelemelterelővel. Ma még csak egy forró tea sem várta benne. Csak egy egyszerű fali szőttes, két egyenes támlájú szék, amelyben helyet foglaltak, egy fényesítetlen asztal kettejük közt, és egy félreismerhetetlenül feszült légkör.

–  Ne értsd félre a szándékomat, amiért beleegyeztem ebbe a találkozásba. Kérnem kell tőled valamit.

Óvatosan, remélve, hogy esélye lehet saját célja prezentálására, Ethan széttárta a kezét.

–  Halljam.

–  Tudni akarom, Ethan, hogyan tervezed végrehajtani.

–  Mit hogyan tervezek végrehajtani?

–  Jayadeep kiszabadítását, természetesen. A Sötétségből akarod kimenekíteni, vagy egyenesen a kivégzés színhelyéről? Hány orgyilkossal tervezel végezni közben?

Arbaaz elrettentő tekintettel nézett rá.

–  Abban reménykedtem, hogy először beszélhetek veled róla, Arbaaz, veled, egyik legrégebbi, legdrágább barátommal.

Arbaaz megrázta a fejét.

–  Nem. Nincs mit megbeszélni. Mi több, meg kell mondjam, hogy megfigyelés alatt fogunk tartani a reményeim szerint rövid itt-tartózkodásod alatt. Mégpedig azért, hogy biztosra menjünk, nem próbálod kiszabadítani Jayadeepet.

–  Miért akarnám kiszabadítani őt, Arbaaz? – kérdezte Ethan halkan, hangjában racionalitással.

A másik férfi úgy babrált egy görcsöt a szék fájában az ujjbegyével, mintha csak arra számítana, hogy mindjárt megmozdul.

–  Mert a nyugati élet elpuhított téged, Ethan. Ezért irtották ki szinte teljesen a Testvériséget Londonban, és ezért vagytok George-dzsal pusztán felkelők a templomosok bázisával szemben. Gyenge vagy, Ethan. Hagytad, hogy a Testvériség lényegtelen tényezővé satnyuljon a tengerentúl, most pedig itt is életbe akarod léptetni progresszív elveid, és azt hiszed, engedni fogom neked.

Ethan előrehajolt.

–  Arbaaz, ez nem a templomosok és az orgyilkosok harcáról szól, hanem Jayadeepről.

Arbaaz tekintete egy pillanatra megrebbent, aztán elhomályosult.

–  Hát ez az. Annál fontosabb, hogy megfizesse a legmagasabb árát a…

–  Minek?

–  A kötelességmulasztásának. – Arbaaz felemelte a hangját. – A kötelességmulasztásának, az inkompetenciájának, a hanyagságának.

–  Nem kell ezért kivégezni.

–  Látod? Azért jöttél, hogy az életéért könyörögj.

Ethan vállat vont.

–  Ezt nem is tagadom. Valóban azért jöttem, hogy az életéért könyörögjek, de tévesen ítéltél meg, ha gyengének hiszel, vagy ha azt gondolod, nem értek egyet kemény nézeteiddel. Épp ellenkezőleg, csodálom belső erődet és eltökéltségedet. Elvégre a fiadról beszélünk. Nem tudok egyetlen orgyilkosról sem, aki ily nehéz helyzetbe került volna, mint most te, arra kényszerülve, hogy a kötelességét a családja elébe helyezze.

Arbaaz éles, sanda pillantást lövellt felé, mintha nem tudná, mire vélje pontosan Ethan szavait. Látva, hogy öreg barátja őszintén szól, arca ráncokba futott.

–  Elveszítem a fiamat, és a feleségemet is – mondta gyötrelemtől fuldokló hangon. – Pyara soha többé nem fog rám nézni. Ezt egyértelművé tette.

–  Nem kell ilyen áldozatot hoznod.

–  Hogyhogy?

–  Száműzd őt. Száműzd őt az én felügyeletem alá, mert fontos feladatom van számára, amelyben ha sikerrel jár, segít visszaállítani a Testvériség hatalmát Londonban. Egy olyan titkos feladatom, Arbaaz, amelynek elvégzésére Jayadeep, a maga sajátos képességeivel, tökéletesen alkalmas. Nem kell meghalnia. Érted már? Visszatérhet velem Angliába, és ezzel a becsületeden sem esik folt. Megfelelő büntetésben részesül, de életben marad. Igaz, nem olyan körülmények közt, amelyekhez itt hozzászokott, ezt be kell vallanom. Nagyon is szegényes körülmények közt lesz kénytelen élni, de ezt akár a büntetése részeként is felfoghatod. És ezt még csak el sem kell mondanod Pyarának. Elég annyit tudnia, hogy Jayadeep velem lesz. Én leszek a kezese.

Ethan a megfelelő végkimenetelért imádkozva látta átsuhanni a döntésképtelenséget Arbaaz arcán.

–  Ezt meg kell beszélnem Hamiddal – mondta óvatosan a férfi.

–  Tégy úgy – biccentett Ethan, és elnyomott magában egy megkönnyebbült sóhajt. Arbaaz nem vágyott fia kivégzésére; Ethan kiutat kínált neki egy olyan szituációból, amely széttépte volna a családját, ráadásul úgy, hogy közben a tekintélyét is megőrizhette. – Mi több, azt hiszem, az a beszélgetés könnyebben fog menni, mint hinnéd – folytatta. – Láttam ma Ajayt és Kulpreetet, és ha az ő közérzetük elárul valamit a Testvériségéről, akkor elmondhatom, hogy ők sem akarják jobban holtan látni Jayadeepet, mint te vagy én. Legyen hát száműzetés a büntetése. Sokan vannak, akik még a halálnál is rosszabb sorsnak tartják.

–  Nem – mondta Arbaaz.

Ethan megdöbbent.

–  Megbocsáss, hogyan?

–  A büntetésnek halálnak kell lennie.

–  Nem értem…

–  Ha ez a feladat oly titkos, amilyennek mondod, nem válna előnyére, ha az ügynök nem is létezne? Ki köthetné őt Jayadeep Mirhez, ha egyszer Jayadeep Mir halott lenne?

Ethan összefonta a kezét.

–  Egy szellem? – kérdezte boldogan. – Briliáns ötlet, Arbaaz, méltó a kiváló orgyilkoshoz, akit oly rég ismerek.

Arbaaz ekkor felállt, megkerülte az asztalt, és végre átölelte barátját.

–  Köszönöm, Ethan – mondta, miközben az orgyilkos ügyetlenül feltápászkodott. – Köszönöm, amit teszel.

És Ethan ezzel távozott, arra jutva, hogy mindent összevetve jó munkát végzett. Nem kellett használnia a zsebében lévő levelet, amelyben Arbaaz egy az egyben visszautasítja Ethan tanácsát, a levelet, amely bizonyította, hogy az inkompetencia és a hanyagság vádja nem Jayadeepet, hanem az apját illeti. Ráadásul megmentette egy fiú életét, aki oly közel állt a szívéhez, mint két saját gyermeke, és valószínűleg megóvta még Arbaaz és Pyara házasságát is.

Mi több, nyert magának egy ügynököt, és nem is akármilyen ügynököt. A legígéretesebb orgyilkost, akit valaha szerencséje volt kiképezni.