Epilógus

 

Raphael befejezte a beszélgetést Alexanderrel és kikapcsolta a kommunikációs képernyőt. Az ősi arkangyal egy nagy szívességet tett, Raphael egyik emberének a Hetekből, és bár Alexander azt mondta, hogy nem kér érte viszonzást, ennek ellenére Raphael felhívta, hogy köszönetet mondjon neki.

– Miért hívtad fel, amikor nem várt viszonzást? – kérdezte Elena. – Nem lett volna egyszerűbb, csak némán tudomásul venni? – tette még hozzá, miközben kisétált az otthonuk mögötti szirtekre. Előtte és alatta a Hudson lassú vize hömpölygött, felette felhőkkel terhes ég, Manhattant beárnyékolta az esős időjárás, sok toronyházban már felkapcsolták a világítást, pedig még csak kora délután volt.

– Emlékezz vissza, hogy bár Alexander pár évvel tűnik idősebbnek nálam, ő több százezer éves.

– Tehát ő olyan, mint az anyád, elvárja az udvarias viselkedést?

– Te egyre inkább elegáns és hozzáértő hitvessé válsz. – ugratta Raphael, de a szavai igazak voltak, Elena kénytelen volt hihetetlen mennyiségű tudást, rövid idő alatt magába szívni. – Hamarosan teljesen otthonosan fogsz mozogni az angyali protokollban.

– Héj, vigyázz a sértegetéssel. – mutatta meg a kései hegyét, mielőtt eltette azokat. – De ez egy kényes dolog, nem igaz? Amikor Alexanderrel beszélsz, az nem olyan, mint amikor Elijah-val, vagy Titussal beszélsz.

Raphael figyelte, ahogy a Légió harcosok jellegzetes alakjai hazatérnek a saját otthonukba. – Gyere. Beszélünk repülés közben. Hamarosan a Céhbe kell menned.

Elena szétnyitotta a szárnyait és közvetlenül a Hudson felett serpert végig, mielőtt kihasználva a légáramlatokat felemelkedett volna. Raphaelnek nem kellett volna így repülnie, de mellette szállt, hogy együtt repüljenek a város felé.

– Titus segített edzeni, amikor még suhanc voltam – mondta, amikor elérték a megfelelő magasságot. – De amikor felemelkedtem, elfogadta, hogy arkangyal vagyok és egyenrangú társa a Tanácsban.

– De Alexander mindig rosszul fogadta a tényt, hogy alig ezerévesen arkangyal lettem. – Raphael volt a legfiatalabb angyal, akiből valaha is arkangyal lett. – Ezért soha nem engedtem meg neki, hogy kölyökként bánjon velem. – Titust nevezhette „öregnek” és nevettek rajta, míg a másik arkangyal kölyökkutyának hívta, de Alexanderrel ezek a játékok nem mentek.

– Értem. – Elena hajfonata a vállára csúszott, ahogy a szél balra seperte, látszott rajta, mennyire élvezi a repülést. – Olyan, mint egy apa, aki nem tudja elfogadni, hogy a gyermeke felnőtt.

– Ez egy jó analógia.

Már majdnem Manhattanba értek, amikor Raphael megszólalt. – Nézd.

Elena hangjából már nem hallatszott az az aggodalom, ami Illium bukása utáni napokban. – Harangvirág és Csillagocska megint versenyeznek.

Nem messze a Toronytól a két angyal versenyzett, egyenesen, függőlegesen felfelé repültek a felhők közé. Raphael figyelte, ahogy Aodhan előnyre tesz szert, majd Illium megelőzi, hogy bizonyítson majd… egyszer csak kitört a pokol.

Ahogy Illium a sztratoszférába ért, a világra hirtelen kék-arany eső ömlött. Ahogy az eső elérte Elenát szikrázva ráragadt, becsíkozta a haját és a bőrét. – Raphael! Mi történik?

– Felemelkedik. – Raphael szíve dübörgött. – Szállj le. Most. – utasította röviden, és tudta, hogy intelligens hitvese nem fog vitatkozni vele, főleg mivel a légáramlatok egyre viharosabbá váltak körülöttük. Ő pedig felemelkedett az égbe, Illium után. Rendes körülmények között soha nem zavarta volna meg egy angyal felemelkedését, de a fiú még túl fiatal volt, több száz évvel fiatalabb. Raphael még mindig látta maga előtt a fiút, aki mindenhova követte a Menedékben, és arra kérte, mesélje el a kalandjait. A kis kékszárnyú angyal, és csendesebb barátja Aodhan, több csínyt követtek el, mint a többi gyerek együtt. Mivel alig múlt ötszáz éves, Illium teste nem képes rá, hogy fizikailag kezelje azt a hatalmat, ami egy arkangyal ereiben kering minden pillanatban. Ezer évesen Raphael alig élte túl az átalakulást, úgy érezte a bőre szétreped, amikor a felemelkedés után leszállt. Minden csepp akaratát össze kellett szednie, hogy le tudjon szállni.

Ma ugyanez az erőszakos hatalom kavarta fel a légáramlatokat, amitől a legtöbb angyal kénytelen volt a legközelebbi helyre leszállni, Raphael pedig egyenesen Illium felé repült. A fiatalabb férfi úgy ragyogott, mint az arany, annyi erő áradt ki belőle, hogy félő volt meggyullad és megsemmisíti. A teste ívben hátrahajolt, a szárnyai ernyedten lógtak, bár a kezeit ökölbe szorította, és az állkapcsa megfeszült.

Raphael nem habozott.

Átnyúlt a hatalom aranylángját, és megragadta Illium felkarját.

– Illium!

A kékszárnyú angyal ráemelte a tekintetét, tiszta rettegés látszott az aranyszínű szemekben, és lángoló vörös tűz. Mintha a vére forrna.

– Uram. – mondta feszült hangon. – Nem tudok… A feje hátracsapódott, fény áradt ki a szeméből, a bőréből, a szájából.

Raphael látta, ahogy szaggatott repedések jelennek meg Illium húsában, mintha a nyers erő keresné a kiutat a testből, mely nem képes magában tartani. Raphael a saját erejével „fogta” meg az erőt. Csak az ösztönei vezették, egyáltalán nem volt benne biztos, hogy működni fog. Bár voltak pletykák arról, hogy Lijuan úgy tett szert a képességeire, hogy elszívta más arkangyalok erejét, de Raphael látta a New York feletti csatában hogy több közönséges angyal erejét elszívja, hogy nagyobb erőre tegyen szert. Egy arkangyal nem vehetné el egy másik arkangyal igazi erejét.

Csak…

Illium hatalma betört a karjaiba és a véráramába, de Raphael a felesleget az ég felé irányította, ahol kisült, mint a villám. Amikor a villám megpróbált visszaáradni Illiumba, kék pajzzsal fogta fel, melyet futótűz szegélyezett, és továbbra is felfogta az energiát, ami Illiumból áradt. Az erő, nekifeszült a pajzsnak, de még új volt és törékeny. Belevezette a saját energiáját, amitől széthullott. Aztán megint, és újra, és újra. Továbbra is kék-arany eső hullt körülöttük, de Illium lélegzete könnyedebbé vált.

Az aranyfény még mindig lüktetett a bőre alatt, de már nem repesztette fel a bőrét, csak alatta izzott. Raphael nem tudta, mi történne, ha az összes erőt elvenné, vagy megölné Illiumot, vagy elvenné tőle a valamikori felemelkedés lehetőségét. Ezért megállt.

– Le tudsz szállni? – kérdezte. Annyira magasan voltak és olyan vakító fénybe burkolva, hogy senki nem láthatta, mit tesz Raphael. De ha Illiumnak a Tanácshoz kell csatlakoznia, főleg most nem tűnhet gyengének.

Illium arca nyúzott volt, arany szemei még mindig izzottak. Keményen megragadta Raphael karját, és szétnyitotta a szárnyait.

– Igen. – mondta feszülten. – De nem túl messzire.

– Kövess engem. És menj Aodhan-hoz. – a Torony erkélye, ahol a másik angyal állt, volt a legközelebbi leszállóhely.

Lerepültek a halotti csendes levegőn, de Raphael észrevette, hogy Illium nem teljesen ura a szárnyizmainak. Az új energia a fiatalabb angyal testét megviselte. Raphael végig fenntartotta vele a mentális kapcsolatot, hogy meg tudja akadályozni, hogy a másik férfi lezuhanjon. De a kékszárnyú angyalnak sikerült a saját lábaira leszállni… épphogy. Aodhan feszült arccal lépett elé, de megállt.

Illium szemei száz különböző érzelmet tükröztek, ahogy Raphaelre nézett.

– Uram. – a hangja megviselt volt, alig volt érthető. – Még nem vagyok kész. – vér bugyogott fel a szájából, amit lemosott az eső, ami már nem volt kékarany színű.

Raphael rájött, hogy az erő, összezúzta Illium belső szerveit. Ha a segítsége nélkül távozott volna belőle, perceken belül megöli. Megragadta a fiatalabb férfi nyakát, a szemébe nézett, és még több erőt szívott el tőle az érintésével. Nem akart ellopni Illium erejét, de az sem engedhette, hogy a Hetek egyike meghaljon.

– Próbáld meg irányítani. – mondta éppen Illiumnak, amikor Elena leszállt az erkélyre. –

Tartsd meg erősen az erőt.

Illium összeszorította az állkapcsát, meredten nézett Raphael szemébe, de a vér kibugyogott a szájából.

Aodhan hirtelen mellettük termett, hátulról átölelte a barátja derekát és megemelte. – Összpontosíts! – parancsolta. – Koncentrálj!

Nem messze Raphaeltől Elena telefonált.

– Lady Calliane! –kiabálta a telefonba. – Nem. Nem tudok várni. Azonnal hívja őt. Több szívdobbanással később Elena azt mondta:

– Sajnálom Úrnőm, hogy ilyen durva voltam, de Illium felemelkedett és ez meg fogja ölni.

Egy gyors köszönés után Raphael füle mellé tette a készüléket.

– Anyám. – mondta. – Amennyire mertem elvettem az erejét, de nem tudom, ez mit fog okozni.

Amennyire Raphael tudta, egy felemelkedést nem lehet megállítani, vagy visszafordítani, de az ő élete az anyjáéval összehasonlítva csak egy tiszavirág élete.

– A fiú kötődik hozzád? – kérdezte Calliane élesen. – Vér által?

– Igen. – Illium esküt tett, amikor a Hetek egyike lett. Részben ezért volt, hogy a Hetek tudtak egymással kommunikálni mentálisan, függetlenül attól, hogy melyikük mennyi idősek voltak, vagy hogy angyalok vagy vámpírok voltak. – Nyeld el az energiáját, mindet, mielőtt még túl késő lesz.

Raphael nem vitatkozott, mivel Illium ott fuldoklott előtte a saját vérében, ezért azt tette amit nem rég ösztönösen az égen tett. Aranyszínű erő csapódott bele, tiszta, mint Illium és tele életörömmel. Mégis úgy olvadt bele Raphael erejébe, mintha neki szánták volna.

Erős volt… de fiatal. És még is az aranyfény, ami hozzá adódott a saját erejéhez, erősebbé tette. Mintha egy megerősítést adtak volna hozzá, a meglévő erejéhez.

De nem csak az ereje növekedett. Mintha evolúció zajlott volna le benne másodpercek alatt, az évmilliók helyett.

Illium felzihált, de Aodhan erősen tartotta, miközben Raphael megtette a lehetetlent, elnyelte egy másik arkangyal hatalmát. Csak hogy Illium nem volt Tanácstag. Amikor két Tanácstag egymás mellett állt, volt közöttük egy gyenge taszító hatás, mintha az erejük nem akarta volna, hogy ennyire közel kerüljenek egymáshoz. Ez elég enyhe volt, hogy rövid időre figyelmen kívül hagyják, de mindig jelen volt. De Illiumban semmi ilyesmit nem érzett Raphael.

– Igen. – hallotta maga mögött Elenát beszélni, ahogy lecsapolta az utolsó csepp energiát is Illiumból. – Azt hiszem működött. – rövid szünet. – Igen, megmondom. – tette le a telefont, majd azt modnta:

– Vigyük be.

Raphael és Aodhan között sikerült Illiumnak bemenni az erkélyről az irodába, ami történetesen Honoré volt, és becsukták az ajtót. Elena megnyomott egy gombot, amitől átlátszatlanná váltak az ablakok, és ekkor Illium beleesett egy székbe, a szárnyai ernyedten lógtak a két oldalán.

– Mi történt? – kérdezte, miközben az egész teste remegett.

Amikor Aodhan leguggolt elé, és kisimította az arcából vizes haját, megborzongott és belehajolt a simogatásba. Beletelt egy kis időbe, amíg abba tudta hagyni a remegést, de aztán felemelte a fejét, és Raphaelre nézett.

– Uram, nem vagyok arkangyal.

– Nem. – értett egyet Raphael. – Lehet, hogy egy napon az leszel, de a tested és az elméd, nem tudja kezelni ezt a hatalmat, ebben a korban. – és most már Illium semmi jelét nem mutatta a felemelkedésnek.

Elena talált egy üveg hidegvizet, és szeretett Harangvirágának adta, majd a széke karfájára telepedett és gyengéden megveregette a vállát, ujjaival végig simított a szárnyán.

– Az anyám mondott még valami mást? – kérdezte tőle Raphael.

Elena szürke szemei sötétebbek lettek, az ezüst gyűrű az írisze körül élénkebb.

– Azt akarja, hogy hívd vissza.

Arra az esetre, ha netalán Illiumban ismét felizzana az erő, Raphael elkérte hitvese telefonját és visszahívta az anyját, majd kihangosította, így mindenki hallotta amit Calliane mondott. Arra számított, hogy a technikus fogadja a hívást, akit Illium szerzett és küldött Amanat-ba, de Calliane arca töltötte be a kis képernyőt.

– Fiam. – mondta aggódó hangon – A városod még mindig áll?

– Igen. – a gondterhelt kérdés rádöbbentette Raphaelt az igazságra: ha nem lett volna ott, hogy megakadályozza Illium korai felemelkedését, a fiatal angyal halála katasztrofális lökéshullámmal végződött volna. – Te már láttál ilyet korábban anyám?

– Igen, egy Zuhatag alatt, a létezésem hajnalán. Mielőtt még arkangyallá váltam volna. Raphael nem tudta elképzelni azt az időt, az anyja erős volt egész életében. – Mi történt akkor?

– Egy angyal, aki egy arkangyal parancsnoka volt, egy nap figyelmeztetés nélkül felemelkedett. Csak hétszáz éves volt, és a teste nem tudta megtartani az erőt. – szomorúság hallatszott a hangjából a réges-régen meghalt angyal elvesztése miatt. –

Meghalt az erő dühös viharában, és húszezer ember halt meg vele együtt.

Illium nagy levegőt vett és felállt. Ingatagon, de sikerült Raphael mellé állnia, hogy szembe nézzen Calliane-val.

– Úrnőm. – mondta és mélyen meghajolt. – Megmentetted az életemet. Köszönöm neked.

Calliane bólintott, Raphael pedig elkapta Illiumot, mielőtt elesett volna, amikor felállt a meghajlásból.

– Ülj le gyermek. – utasította Raphael anyja. – Te megsérültél.

Illium nem vitatkozott.

– Megsérült? – kérdezte Elena élesen. – Aggódnunk kell valami miatt?

– Nem. Rendbe fog jönni, most hogy az erő már nincs benne. – dőlt hátra Calliane a székében. A haja egy fonatba fonva, és ugyanolyan harci bőrvértet viselt, mint amilyet Elena szokott. – Bár az angyal fiatal koromban meghalt, voltak szóbeszédek egy másik fiatal angyalról, aki túl korán felemelkedett, de túlélte, mert véreskü kötötte az arkangyalához. A hatalomátvitel után gyenge volt, de teljesen felgyógyult.

– Az arkangyal azonban megerősödött. – nézett Raphaelre. Raphael úgy érezte, a vére megfagy.

– Nem akarom ellopni azt, ami jogosan Illiumé. – csak tette, amit tennie kellett, hogy megmentse Illium életét.

– A tiéd lehet Uram. Ragaszkodom hozzá.

Raphael figyelmen kívül hagyta Illium szavait, és tekintetét továbbra is az anyján tartotta.

– Erőszakkal sem tudtam volna leállítani a felemelkedését, ha ez az amit ő is akar.

– A túl fiatalok hirtelen felemelkedése csak a Zuhatag alatt történik. – mutatott rá

Calliane. – Mind három alkalom, amiről tudok, olyan angyallal történt, aki egy arkangyal legbelső köréhez tartozott.

– Te úgy gondolod, hogy az erőátvitel a lényeg.

Elena Raphael mellé lépett, hogy ő is láthassa a képernyőt, a teste és a szárnya a férfihoz simult.

– De mi van, ha Raphael nem lesz ott legközelebb?

– A Zuhatag soha nem kiszámítható hitves. – mondta Calliane és a végtelen kor hallatszott a hangjából. – Nem lehet megjósolni, hogy mikor fordul elő újra egy ilyen esemény, vagy hogy ez volt-e az egyetlen alkalom és a fiú már nincs veszélyben. – a szemeit Raphaelen tartotta. – Csak annyit mondhatok, hogy ha nem veszed el a hatalmát meg fog halni, és több tízezer ember hal meg vele együtt. Nincs más lehetséges kimenetel.

– De az, hogy el tudod nyelni a hatalmát – mondta lassan Elena – biztos van oka. Calliane megemelte a szemöldökét.

– Egy igazi felemelkedést nem lehet megállítani, még a legerősebb ősi sem tudná.

Még tovább beszéltek, de Calliane sem tudott többet. Raphael elköszönt, és amikor megfordult, látta, hogy Illium ismét talpra akar állni. Harangvirág arcáról eltűnt minden pajzs, hirtelen nagyon fiatalnak látszott.

– Még nem vagyok kész. – mondta ismét. – Még nem állok rá készen, hogy elhagyjam a Heteket.

Raphael megragadta a tarkóját, ahogy korábban, és magához húzta.

– Én pedig nem vagyok rá kész, hogy elengedjelek. – a szeme találkozott Elena szemével Illium feje felett, miközben szorosan tartotta a kékszárnyú angyalt.

– Anyámnak igaza van. Ez még nem az ő ideje. Egy napon Illium ereje azzá nő, aminek lennie kell. De a Zuhatag nem kényszeríthet bele erőt. Elena a fehérarcú Aodhan mellé állt.

– Szüksége lesz rád Aodhan, jobban, mint valaha. – mondta Raphael. – Tartsd rajta a szemed, ha a jövőben ez megismétlődne.

– Igen, Uram. – emelete kék és zöld kristálycsillámos szemét Raphaelre.

Illium abbahagyta a remegést és felnézett Raphaelre, szemei már visszanyerték szokásos arany színüket, és már nem volt benne az izzó vörös láng.

– Menj a szobádba és pihenj. Még beszélünk, ha felébredtél. És ha ez ismét megtörténnek, ott leszek.

– Lady Calliane azt mondta ez kiszámíthatatlan.

– Ha a hatalom átadása a lényeg – mutatott rá Raphael – akkor ez ismét olyankor történik meg, ha a közelben vagyok.

Illium megborzongott a megkönnyebbüléstől, majd az arca hirtelen megfeszült az érzelmektől.

– Az anyám…

– Már szóltam Dimitrinek biztosítsa a Kolibrit, hogy biztonságban vagy, és hogy ma csak kísérleteztünk a képességeiddel, de egy kicsit rosszul sült el a dolog. – Illium anyja még Raphael területén tartózkodott, de ma elment meglátogatni Jasont és

Mahiyát. – Jason távol tartja minden felvételtől, amit nem sikerült elcsípnünk. A kékszárnyú angyal szemei nedvesen fénylettek.

– Köszönöm Uram. Ő…

– Vigyázni fogok rá Illium. – a Kolibrivel Raphael soha nem lenne udvariatlan. – Most menj. Megvárta, amíg a fiatal angyal Aodhan támogatásával elhagyja a szobát, majd Raphael Elenához fordult.

– Amíg Illium biztonságban van a Kolibri el fog fogadni egy homályos magyarázatot, de a tágabb halhatatlan világnak valamilyen más magyarázatot kell találnunk a felemelkedésre. – ha bármelyik Tanácstag úgy gondolná, hogy Illium egy gyenge arkangyal, célponttá válik.

– Van egy ötletem. – robbant a szobába Dimitri. – Azóta dolgozom ezen, amióta láttam, hogy Illium felé repülsz. – Raphael hátra seperte a haját, fekete pólója megfeszült a mellkasán. – Minden, amit bárki láthatott, az Illium volt, és te, ahogy felrepülsz az égre. A távcsöveken és műholdakon keresztül készített képek csak egy homályos vakító fényt mutatnak. – pakolt ki több nyomtatott képet Honor íróasztalára.

Minden képen vakító fény látszott, de azt nem lehetett megmondani ki van a fényben.

– Hagyjuk, hogy ezek a képek kiszivárogjanak, ahogy te és Illium teszteltetek egy erőátvitelt, ahogy Lijuan teszi a csapataival. – mondta Dimitri komor hangon. – És szintén hagyjuk, hogy elterjedjen, hogy rosszul sült el, Illium nem tudta megtartani az erőt, és az ellenőrizhetetlen feszültség okozta az esőt és a villámlást. – Dimitri zordan elmosolyodott. – A hit hogy veszélyes kísérleteket folytatsz vele, választ ad a korábbi zuhanására is.

– Csináld. – Raphael gyakran értékelte Dimitri taktikus elméjét az évszázadok során, de soha nem annyira, mint ma. – Senki nem akarja elfogadni, hogy egy angyal, aki alig több mint ötszáz éves felemelkedhet. Mindössze egy alternatívát kell nyújtanunk. Elena felvett egy fényképet, amit Dimitri ott hagyott.

– Raphael csak képzeltem, vagy te erősebb lettél?

Természetesen a hitvese megérezte a változást. Túl szoros volt közöttük a kapcsolat, hogy ez másként legyen.

– Amit elnyeltem Illiumból az nem kibocsátható energia. Beleszövődött a sejtjeimbe, olyan, mintha kaptam volna egy kiegészítő generátort.

Elena leejtette a képet és felé fordult, csizmáik orra érintette egymást.

– Ha Calliane hatalom átvételi elmélete igaz, akkor Illium azért termelt ideiglenesen több energiát, mert neked több erőre van szükséged, mint amit egyedül létre tudsz hozni. – Elena az egyik kezét védelmezően Raphael szíve fölé simította, a másik kezét végig húzta a férfi jobb halántékán, a Légió jele felett. – Valami rossz közeledik. Rosszabb, mint korábban.

Raphael körül ölelte a karjaival és a szárnyával, de nem mondott semmit. Mindketten tudták, hogy Elenának igaza van.

Tizenegy arkangyal.

A veszélyes korai felemelkedés megsemmisíthette volna az egész várost.

Két ősi arkangyal sétál a Földön.

Egy olyan arkangyal, aki eltorzult életformát hoz létre. A Zuhatag ereje még nem csökkent.

Peking már eltűnt. New York és Elijah területe alig maradt életben. Senki nem tudta megjósolni, mennyi marad a világból, mire a Zuhatagnak vége lesz.

– Együtt, habibti.

– Együtt, arkangyal.