21.

Andromeda szárnyai lassították őket a földön, és váratlanul a kutatószázadok is ismét a keresésükre indultak, ezért kénytelenek voltak teljes öt órát az erdő mélyén lapulni. Így csak két nappal később értek el a vízhez, ami a határt jelentette.

Innentől már éjszaka repülhetett, míg Naasir a földön futott. A lány még soha nem látott senkit ilyen elegánsan és veszélyesen mozogni a földön. Mint egy ezüsttigris, sötétebb csíkokkal sávozva.

Innentől az útjuk szinte felüdülés volt, a korábbi lopakodás után. Fegyveres őrökre számítottak a határon, és hogy repülő századok szelik át az eget, de Lijuan népének figyelmét elterelték, és egy másik határrészre figyeltek.

– Jason terelte el a figyelmüket?

– Vagy az egyik embere.

– Honnan tudták mikor kell cselekedniük?

– Gondolom már legalább huszonnégy órája bosszantó betörések és támadások történtek azon a határvonalon. – az ajkához emelte az ujját, hogy figyelmeztesse a lányt. Egy zaklatott őr futott el nem messze tőlük, hogy csatlakozzon a harchoz.

– Most. – mondta, amikor az őr már elég távol járt, és a lány felé nyújtotta a kezét.

Elkapta a férfi kezét, és követte őt egy viharvert bárkához, melynek tulajdonosa egy Astaadhoz hűséges vámpír volt. Úgy tűnik a Csendes-óceáni szigetek arkangyala, csatlakozik Raphaelhez.

– Naasir. – mondta csendesen, amikor már biztonságban voltak a fedélzeten.

A szárnyai miatt fel kellett volna, hogy tűnjön másoknak, de senki nem látta őket beszállni, és amint a fedélzetre értek, rögtön elbújtak. Tudta, hogy csak akkor repülhet, ha már kiértek

Lijuan légi felderítőinek hatósugarából.

– Tessék? – mondta Naasir, akinek a szemei folyamatosan a partot fürkészték.

– Azt hiszem, hogy Amanatba kellene mennünk, felszerelésért, és elindulni Alexander legvalószínűbb alvóhelye felé. – Elmondtad a helyet Lijuannak is?

– Természetesen nem. – forgatta Andromeda a szemét. – Hazudtam. – az, hogy kényszerítették legyen szemtanúja Heng vadászkutyák általi széttépésének, csak még jobban megerősítette elhatározását. – És nagyon meggyőzően hazudtam, úgyhogy szerintem Xi most a Kilimandzsárón van.

– Tudtam, hogy ravasz vagy. – mondta Naasir elégedetten, majd karjával átkarolta a lány nyakát és magához húzta, majd játékosan rácsattintotta a fogát. – Amint az őrök hatótávolságán kívül érünk, te Amanatba repülsz. A hátralévő utat egyedül teszem meg. Andromeda szíve és ösztönei fellázadtak.

– Nem hagylak egyedül.

– Ha földet érünk, sokkal gyorsabban tudok haladni. – a zsebébe nyúlt és kivett valamit.

Egy nehéz aranygyűrű volt, amibe egy N betűt véstek, ami gyémántokkal volt kirakva. – Ezzel be tudsz jutni Amanat-ba. Maradj a pajzson kívül, amíg egy őr oda nem ér, és mutasd fel a gyűrűt.

Andromeda átvette a gyűrűt, a hüvelykujját átfuttatta a kövek felett. Nem gondolta volna a férfiról, hogy ilyen azonosító gyűrűt hord magánál.

– Miért nem viseled, ahelyett, hogy a zsebedben hordod.

Naasir továbbra is körülötte tartotta a karját, az állát a halántékához dörzsölte.

– Szeretem a csillogó dolgokat, de nem szeretem viselni. Calliane adta nekem köszönetképpen, hogy segítettem megvédeni a városát.

– Vigyázok rá. – mondta Andromeda, majd felnyúlt és kikapcsolta az egyszerű láncot, melyet mindig viselt, és ami túlélte a kalandjaikat. A gyűrűt a láncra csúsztatta, majd Naasir visszacsatolta, és ujjbegyeivel megsimogatta a nyakát.

A mellbimbói összehúzódtak, borzongás futott végig a bőrén.

Meg kellett volna állítani a férfit, de nem érezte úgy, hogy rosszat tesznek, ezért hagyta, hogy tovább simogassa ujjaival a haját. De eszébe jutott, hogy elindítottak valamit, ami nagyon fog fájni, mélyen legbelül.

– Kit kell keresnem, ha megérkeztem Amanat-ba? – kérdezte meg inkább, és elhúzódott, csak hogy elrejtse az érzéseit.

– Isabel. – mondta Naasir és visszahúzta a lány meleg, izmos testéhez. – Ő volt a társam, de úgy döntött a városban marad.

Andromeda nem akart harcolni az ölelés ellen.

– Láttam őt a Menedéken. – egy magas, szakértő harcos, aki úgy döntött, az aszkéták útját járja.

Négy órával később repülésre készen széttárta a szárnyait.

– Várni foglak. – semmi nem lesz igazán jó, amíg ismét vele nem lesz. – Vigyázz magadra.

Naasir nézte, ahogy felszáll az égbe, ezüst haja csillogott a holdfényben.