16.

– Héj – fröcskölt rá vizet Andromeda. – Neked háttal kellene állnod.

– Nem nézek a víz alá – ígérte, majd végig sétált a partján. – Te fázol. A lány fogai vacogtak, amikor mondta.

– Megfagyok. De muszáj lemosom a vért. Az eső nem volt elég.

Közben Naasir megtalálta, amit keresett, letépett egy csokorral és visszament a lányhoz. – Gyere ide. Megmosom a hajad.

A lány gyanakvó pillantást vetett rá, de közelebb jött és hátat fordított. Naasir letérdelt mögé, és egy karmával megérintette a vállát.

– Ez a fű segít megtisztálkodni. A szaga erős, és citromos.

– Ó! – a lány elmosolyodott és felnézett rá, kezdte jól érezni magát.

Naasir közben összezúzta a füvet, amit a kezében tartott, visszahúzta a karmait, majd beledörzsölte a füvet a lány hajába, mint a szappant. Igyekezett, mert látta, hogy a lány reszket.

– Az angyalok általában jól bírják a hideget. – a Menedék is magas, jeges helyre épült.

– Csak azért mert el tudjuk viselni, még nem jelenti azt hogy szeretjük is. – mondta a lány ingerülten.

– Bukj le, és öblítsd le a hajad.

Andromeda vett egy mély lélegzetet és alábukott, elég sokáig lent maradt, de amikor feljött fényes és csillogó volt a haja.

– Utálom a hideget. Utálom a hideget. Utálom a hideget.

Naasir végignézett a ruhákon, amiket a lány levetett.

– A ruháid mind véresek. – és ezen a helyen nem is tudott másikat lopni neki.

– Kimosom őket. Nem baj, ha nedves ruhákat hordok, de az újjászületett bűz szörnyű.

Naasir még több citromos füvet szedett és zúzott össze, majd bedörzsölte vele a lány tunikáját, és oda dobta neki, hogy ki tudja mosni. Ugyan ezt tette a lány nadrágjával és apró bugyijával is, aminek nem volt olyan szaga, mint az újjászületetteknek. Olyan illata volt, mint Andromedának, meleg, nőies, pézsmaillatú, és ő legszívesebben megnyalta volna.

– Vedd le a pólódat, és azt is kimosom. – mondta a lány, miután kiöblítette a saját ruháit.

Naasir oda dobta a pólóját, és átvette a lány vizes ruháit, és faágara teregette. Aztán úgy döntött, nincs rá oka, hogy magán tartsa a nadrágját. Kiürítette a zsebeit, akkor vette észre, hogy elveszítette a telefonját, valószínűleg amikor az újjászületettekkel harcoltak. A családja aggódni fog, ha nem vesz fel velük a kapcsolatot, az első adandó alkalommal. – Naasir.

– Csukd be a szemed. – morogta anélkül, hogy komolyan gondolta volna. – Most nincs veszély, és én is szeretnék tiszta lenni.

A szárnyait az arca elé húzta, és azt mondta.

– Sajnálom, nem akartalak ennyire megvárakoztatni.

Naasir a fűre dobta a nadrágját, és a tóba vetette magát. A jeges érzéstől összecsikorgatta a fogát, de szerette a vizet, szerette az érintését a bőrén. A felszínre ment, és hátra seperte a haját, észrevette, hogy Andromeda őt figyeli. Elvigyorodott, és oda úszott hozzá.

– Nézel

– Én nem látok a sötétben. – Andromeda próbálta a szemöldökét ráncolni, de a vére száguldott, a bőre átforrósodott. – Hol van a nadrágod?

– A parton. – mondta a férfi lustán, és elmorzsolt egy adag füvet, amivel lesúrolhatja magáról az újjászületettek bűzét. – Fordulj meg.

Mivel engedelmeskedett, a lány megjutalmazta azzal, hogy beledörzsölte a citromos füvet a hajába. Naasir hátradőlt, és egy elégedett mély hang morajlott fel a mellkasából. A lány egy pillanatra megállt, majd erős, ügyes ujjaival tovább folytatta a feje masszírozását. A fejbőr masszírozása után, a lány áttért a nyaka, a válla, és a háta dörzsöléséhez, akkor Naasir már érezte, hogy a farka keményen ágaskodik.

Még jó, hogy Andromeda nem lát a sötétben, mert valószínűleg abba hagyná a mosdatását. De Naasir nem akarta, hogy abba hagyja, játszani akart vele.

– Bukj le. – mondta a lány, és lenyomta a vállait.

A víz alá merült, és kimosta a hajából a füvet. Amíg ő a víz alatt tartózkodott, Andromeda elvette a partról a nadrágját, hogy kimossa. A lány már lemosta magáról a vért, a szárnyai szétterültek a vízen, és Naasir nagyon, nagyon, de nagyon meg akarta őt érinteni. Közelebb oldalazott, és a kezeit végig futtatta a szárnyak felett.

Andromeda elhúzódott, és szemrehányóan nézett rá a válla felett.

– Tudod, hogy ez rossz viselkedés.

Naasir a parthoz úszott, megragadta tiszta, de nedves pólóját, és egy faágra dobta. Az ágon kiterítve, az éjszakai levegő legalább egy kicsit megszárítja.

– Én gyakran vagyok rossz. – vallotta be őszintén. – De tetszenek a szárnyaid. Andromeda nem folytatta a témát, és a bőre hirtelen elvörösödött. – Itt van a nadrágod is, kiöblítettem.

– Köszönöm. – azt tudta, hogy valami udvariasat kell mondani, ha valaki tesz neked egy kedves dolgot. – De miért vörösödtél el?

Andromeda a válasz helyett elúszott. Naasir a farmert is egy faágra dobta száradni, majd a lány után úszott. Vajon játszik vele? De amikor a közelébe ért és a víz alá bukott a lány felzihált.

– Azt mondtad, nem fogsz nézni.

– Nem néztelek, becsuktam a szemem. – nagy volt a kísértés, hogy megszegje az ígéretét, de az ígéretet mindig be kell tartani. Ez volt az egyik dolog, amit Dimitri legelőször megtanított neki, hogy tartsa be az ígéretét.

– Amikor visszatérek, hozok neked olyan fűszeres húst, amilyet szeretnél. – Ígéred? – Igen.

Dimitri legalább három hónapra elment, ami a gyermeki elméjének igen hosszú idő volt. Naasir nem felejtette el az ígéretét, de nem reménykedett benne, hogy Dimitri is emlékezni fog. Izgatottan várta a férfi visszatértét, akire úgy gondolt, mint az apjára.

– Dimitri! – kivágta az ajtót, és elfutott a szerencsétlen vámpír elől, akit arra jelöltek ki, hogy vigyázzon rá. – Dimitri! Dimitri!

Erős karok ragadták meg, és emelték fel a földről, Dimitri szája mosolygott, bár a szeme szomorú volt. Naasir nem tudta, hogy Dimitri miért szomorú, de a szemei mindig átmelegedtek, miután egy kis időt már együtt töltöttek, ezért biztos volt benne, hogy nem ő tette szomorúvá.

– Jól viselkedtél Naasir?

Naasir lehajtotta a fejét.

– Nem. – megette az iskola házi nyusziját. Nem akarta, de a nyuszi ott volt előtte, és ő annyira éhes volt.

– Nagy bajban vagyok.

– Ah. – a mély férfias nevetés őt is mosolyra késztette, mert látta, hogy Dimitri nem dühös. – Ezt elmeséled nekem, amíg ezt megeszed.

Naasir elvette a csomagot és felszakította, majd meglátta az ajándékot, amit kért. – Emlékeztél.

A szemeiben szomorúsággal Dimitri megsimogatta a fejét.

– Az embernek meg kell tartania az ígéretét Naasir.

– Naasir!

Lerázta a gyermekkori emlékeit, és Andromeda szép csillogó szemébe nézett.

– Nem néztelek. Ha nézlek, az majd azért lesz, mert megkérsz rá.

– Szeretnél versenyezni? – mosolygott rá melegen a lány.

– Úgy is legyőzlek. – figyelmeztette Naasir. – A szárnyaid lelassítanak.

– Adj egy kis előnyt, hogy legyen esélyem. Csak akkor indulhatsz el, ha már félúton vagyok.

Naasir örült, hogy játszhat a lánnyal, ezért bólintott.

– Rendben.

Elena azt mondta neki, hogy megengedett a csalás, ha gyengébb vagy az ellenfelednél. Mint amikor harcoltak egymással és Andromeda csalt, de ez egy jó fajta csalás volt. Így tudtak együtt játszani.

Amikor Andromeda elindult a tó partja felé, látnia kellett hogy a lány gyorsabb és kecsesebb, mint ahogy várta. A társa egyre több titkot tartogatott. Felnevetett, megvárta, amíg a lány eljut félútig, majd ő is szelni kezdte a vizet. Naasir születése óta tudott úszni.

Amikor utolérte Andromedát, bármikor megelőzhette volna, de inkább valami alattomosat tett. Csökkentette a sebességét, mintha kifáradt volna. És amikor a tó szélére értek, hagyta, hogy a lány érje el a partot egy hirtelen kitöréssel.

– Nyertem. – mondta Andromeda, az egész arca lángolt. – Tartozol nekem!

– Mit szeretnél? – kérdezte, miközben a karjával megtámaszkodott a part szélén, a lány mellett. – Van elég sok fényes kincsem.

– Tényleg? – kerekedett el a lány szeme, de megrázat a fejét. – De nem szeretnénk fényes dolgokat, talán, majd ha legközelebb nyerek.

Naasirnak tetszett az ötlet még több játékról.

– Azt szeretném, ha megtennél valamit értem.

– Mit szeretnél? – a férfi lopva közelebb mozdult, hogy a szárnya súrolja a karját.

– Gyere el velem a szüleimhez egy vacsorára.

Naasir pislogott. A nők szívesen szeretkeztek vele, de soha nem hívták meg őt az otthonukba vacsorára, és mivel Andromeda nem akart vele lefeküdni nem értette a kérését. Hacsak … – Sokkolni szeretnéd a szüleidet?

Naasir egyedülálló volt és különleges. A világon sokan szerették volna kiismerni.

Ő már elfogadta saját magát. A párjának is el kellene fogadnia, és nem úgy kezelni, mint egy szörnyet.

Andromeda úgy nevetett, mintha egy viccet mondott volna.

Naasir mogorván ránézett, és kimászott a vízből.

…

Andromeda elméje egy pillanatra kihagyott, amikor meglátta, hogy a víz folyik le Naasir izmos testéről. Amikor már a férfi fenekének felső íve is kilátszott a vízből, felvinnyogott, és a karját megrántva visszahúzta a vízbe.

– Meztelen vagy. – emlékeztette rá.

Naasir fehéren izzó, fényes ezüst szemekkel nézett rá, és megvonta a vállát.

– Nem zavar.

– De engem igen. – a lány szíve még mindig hevesen dobogott a látványtól. A férfi olyan volt, mint a legszebb szobor, amit látott, csak élő, hús és vér. – Fázom, ki szeretnék menni.

A lány már el is feledkezett a hidegről, annyira mókás volt Naasirral lenni. – Ó. – a csalódástól lehunyta a szemét. – Hát persze, hideg van.

De Naasir nem mozdult.

– Miért nevettél?

– Tessék? – a lány szemei megvillantak a durva hangtól.

Andromeda észre vette, hogy Naasir dühös, és rájött, hogy a férfi félreértette a nevetését.

– Az én szüleim képtelenek bármin is megdöbbeni. – ismerte el végül, majd megrántotta a vállát, hogy lerázza magáról gyermekkori fájdalmát. – Soha, semmi nem sokkolja őket.

– Még én sem? – dőlt előre Naasir, kétségbe vonva a lány szavait.

– Még te sem. – biztosította a férfit. – Szerintem ezen a földön nincs olyan züllött dolog, amit ne engedtek volna meg maguknak. Szex, brutális erőszak, ritka kábító anyagok, ez volt Cato és Lailah élete, végtelen volt a vágyuk, hogy még többet tegyenek, még többet érezzenek.

– Valószínűleg még ajánlatot is kapsz tőlük.

– Engem csak a te ajánlatod érdekel. – ráncolta össze Naasir a homlokát.

– Náluk nincsenek határok vagy korlátok. – arra a fiatal angyalra gondolt, akibe gyermekkorában szerelmes volt. Egyszer arra lépett be a nappaliba, hogy az anyja és az angyal a szoba közepén meztelenül közösül. Az apja egy karosszékből figyelte őket, miközben egy férfivámpír szívta merev péniszét.

Andromeda gyomra felfordult, gyorsan a víz alá bukott, hogy lemossa magáról az emlékeket. Vannak dolgok, amiket egy gyereknek sem kellene látnia. A legszörnyűbb az volt, hogy ez az undorító incidens messze nem a legelső vagy az egyetlen volt. Andromeda túl sok ehhez hasonló képet őrzött a memóriájában, elszántan megpróbált nem gondolni rájuk, de nem halványultak el.

Egyik kezével letörölte az arcáról a vizet, akkor vette észre, hogy milyen közel került Naasirhoz, túl közel. Annyira közel, hogy a szárnya hozzápréselődött a karjához, de nem tolta el magától, csak nézte azt a vad éles tekintetet.

– Nem fogok szexelni a szüleiddel. – ígérte ünnepélyesen. – Fájdalmat okozna neked, és én nem akarlak bántani.

Andromeda szeme könnybe lábadt, a torka elszorult, nem tudott megszólalni, amikor mégis sikerült, a hangja rekedt volt.

– A vacsorát tulajdonképpen a tiszteletemre rendezik. Ez kötelező minden családtag részre, aki betölti a négyszázadik életévét, és hazatér.

Tudta, hogy el kellene mondania, hogy utána ötszáz évig nem hagyhatja el a nagyapja udvarát, de a torkán akadt a szó.