15.

 

Naasirból előtört ősi természete. Megjelentek a karmai, és hosszú szemfogai, a látása tökéletes volt a sötétben is, a szaglása éles. Minden civilizáltat levetett magáról, mint egy ruhát, és legszívesebben megfordult volna, hogy az arcát annak a nőnek a nyakába fúrja, akinek olyan illata volt, mint a párjának, de még várnia kellett.

Először még meg kellett ölniük az üvöltve közeledő mocskos teremtményeket.

Az ő sebességéhez képest az újjászületettek mozgása, nevetséges cammogás volt, de az igazi fenyegetést a fertőzőképességük jelentette, ezért nem kockáztathatta meg, hogy használja a fogát. Eddig minden bizonyíték azt mutatta, hogy az újjászületetteknek meg kell ölniük az áldozatukat, ahhoz hogy újjászületetté váljon, de Naasir nem akart kockáztatni, mivel sosem lehet tudni, hogy ezek a lények nem mutálódtak-e eléggé, ahhoz, hogy megfertőzzenek élő húst.

Lehet, hogy a fogait nem használhatja, de a karmai olyanok, mint a pengék, szakítanak, tépnek, vágnak. A háta mögött érezte, hogy Andromeda egy harcos kecsességével mozog, kardja süvített a levegőben.

Fejek gurultak az avar borította földön. – Naasir?

A férfi morgott válaszul, a lány hangjában csendülő aggodalomra. Nem tudott rendesen beszélni, amikor ezt a bőrét viselte, ez volt ennek a természetének az egyik hátránya, de örült, hogy a lány figyel rá. Ismét penge suhogása hallatszott, és vér permetezett a levegőbe.

Naasir összeszorította a fogát a bűzös szag miatt, majd kinyúlt, hogy letépje egy újjászületett fejét a válláról. Rengeteg vér fröccsent a testből, rá is jutott belőle, de megérte, még egy fertőzött teremtménytől szabadultak meg. Karmos lábával kirúgott és kibelezett egy teremtményt, amíg egy másikat lefejezett. Nem szeretett felesleges fájdalmat okozni, még az újjászületetteknek sem – akiket Lijuan valószínűleg ártatlan falusiakkal etetett– de még ő sem tudott két fejet letépni egyszerre.

Hallotta, hogy a háta mögött Andromeda keményen zihál. Majd a lány a vállához dőlt.

– Ezek mind halottak? Naasir először gondoskodott a kibelezett újjászületettről, majd igyekezett feleleveníteni a szavakat, melyeket akkor tanult, amikor gyermekként Raphael a Menedékbe vitte. – Igen. – tudta, hogy a morgása egyáltalán nem hangzik emberinek.

Megfordult, hogy szembe nézzen Andromedával, karmos, véres kezei közzé fogta a lány állát.

Majd finoman először az egyik, majd a másik oldalra fordította a lány fejét, hogy ellenőrizze a nyakát és a testét. A lány szárnyai véresek voltak, de nem a saját vérétől.

– Nem sérültél meg. – csak ez után jött rá, hogy természetének ez az oldala valószínűleg megijesztette a lányt.

A nők nem szerették a karmait, és nem szerették, ahogy a szemei izzottak vadászat után.

Andromeda eltolta a kezeit, és most ő fogta meg a férfi állát. Naasir annyira meglepődött, hogy megengedte neki, ide-oda forgassa a fejét. Majd a lány felhúzta a pólóját, és elől-hátul megvizsgálta, hogy a saját vére áztatja-e a ruhadarabot.

– Te sem sérültél meg. – mondta végül a lány, majd lenézett Naasir lábaira. – Megvágtad magad, vagy megharaptak? Felhorkant a nevetséges kérdéstől.

A lány leengedte a pólóját, és mérgesen nézett rá.

– Azok a teremtmények mind halottak, vagy belefutunk még néhányba? Figyelnie kellett, hogy érthetően ejtse ki a szavakat.

– A vér illata ide vonzotta őket.

Remek. – Letérdelt Suyin mellé és vetett rá egy pillantást. – Tudod őt vinni egész úton?

– Igen. – lelassítja őket, de nem hagyhatta hátra a magatehetetlen nőt, hogy megegyék a szörnyek, vagy hogy ismét Lijuan börtönébe kerüljön.

 

…

 

Andromeda felállt, amikor Naasir lehajolt, hogy felemelje Suyint, és a férfi ezt olyan könnyedséggel csinálta, ami elárulta erejét. A férfit tele fröcskölték vérrel, ezüst haja vörössel csíkozott lett. A lány legszívesebben lesikálta volna a testéről az egészet, hogy a valós Naasir legyen, aki volt, teljes ellentéte az újjászületettek természetellenességének. Útközben legalább az eső lemosta a rájuk fröccsent vér nagy részét.

– Miért döntöttél úgy, hogy tanulmányozod az alvó arkangyalokat? – kérdezte Naasir egy kis idő múlva.

Andromeda észre vette, hogy a hangja most már kevésbé volt dörmögős, de így is tetszett neki. Csak azt nem szerette, ha a hideg, kiművelt hangját használta, mint akkor, amikor először feldühítette őt.

– Csak lenyűgöz a gondolta, hogy ezek a hatalmas lények, a föld egy-egy eldugott zugában pihennek.

– Mennyien vannak?

– Senki sem tudja. Az ősiek történetét elmeséljük a gyermekeinknek, de vannak olyanok, akik annyira régen alszanak, hogy már mítosszá váltak. A lány az ajkába harapott, majd bevallotta titkos vágyát.

– Jessamy egyszer azt mondta, hogy ha beszélhetnénk Alexanderrel, ő tudna mesélni az ősökről. Neki rengeteg emléke lenne. Az ő és Calliane történeteivel rengeteget megtudhatnánk az ősi világról. – Beszéltél már Calliane-val?

– Én nem, csak Jessamy. – miután Amanat ismét a földfelszínre került, Jessamy meglátogatta az ősi arkangyalt. – Azt mondta Calliane nagylelkű és kegyes volt hozzá.

Andromeda ismerte a történész angyalt, akinek a szárnya megcsavarodott és nem tudott repülni, épp ezért nagyon vigyázott, hogy a halandók ne vegyenek észre egy olyan angyalt, aki hibás és gyenge. De Amanatban ez nem számított.

Amikor Jessamy lakott területeket akart megtekinteni könnyű repülőgépet, vagy átalakított helikoptert használt, ami kényelmes volt szárnyas utasok számára, és elrejtette a bent ülőket a kíváncsi tekintetektől. Általában a karcsú angyal vezette a gépeket, titokban mindkettőt megtanulta vezetni.

Andromeda látta az eltökéltséget Jessamyban, a nő volt az ő hőse. A történész több ezer évet túlélt, mire feltalálták a módját, hogyan repülhetne egyedül is. Ezért elhatározta, hogy ő is túl él ötszáz évet a nagyapja udvarában, ahol nincs remény.

– Calliane szerint – mondta – Alexanderrel együtt legalább hét arkangyal van, aki alszik.

– Mi történne, ha mindannyian egyszerre ébrednének fel? – Az katasztrófához vezetne.

Az arkangyalok nem tölthetnek hosszabb időt egymás közelében, mert agressziójuk kitörne. A tíz a tökéletes szám, így erejük egyenletesen megoszlik a földön. Egy, esetleg két fő pluszban még elfér a világban, de több…

– Háború háborút érne, amíg az egyensúly helyre nem állna.

– Ez egy természeti törvény. – mondta Naasir nyersen. – A természet igyekszik mindig fenntartani az egyensúlyt.

– Igen. – ismét megnézte Suyint, és megrázta a fejét, amikor Naasir felé fordult. – Nincs változás.

Naasir kezdett fáradni, de tartotta a tempót.

Nem csak az alvó arkangyalokat tanulmányozom. – folytatta Andromeda, hogy elterelje a figyelmüket sivár helyzetükről. – Ha megígéred, hogy nem nevetsz ki, elmesélem a többi tanulmányomat is.

A férfi kíváncsian nézett rá. – Mond el nekem.

– Először ígérd meg, hogy nem nevetsz ki.

Naasir ajkai mosolyra görbültek, és játékosan a lányra csattintotta a fogát.

– Hogy kérheted ezek után, hogy tartsam be az ígéretem?

Megrovóan nézett Naasirra, mert a férfi ismét elérte, hogy megugorjon, de elmondta neki.

– Teremtményeket tanulmányozok. – mondta és várta azt a leereszkedő tekintetet, amit oly sokszor látott kollégái arcán. – Mint az alakváltók. – folytatta, amikor Naasir hallgatott. – Sellők, griffmadarak, kimérák, sétálók… ilyesmik. – Miért tanulmányozod a lehetetlent?

– Mert a történeteknek kezdődniük kellett valahol. És… Szeretem azt hinni, hogy vannak még rejtélyek a világon.

– Azt hiszem a sellőknek van értelmük.

– Úgy gondolod? – összehúzta a szemöldökét, de Naasir nem úgy nézett ki, mint aki tréfál vele. – Miért hiszed ezt?

– Mert a világ nagy részét víz borítja. Miért ne fejlődött volna úgy egy faj, hogy vízben éljen. – a lányra villantotta ezüst szemeit. – Meg kellene kérdezned Primaryt. Lehet, hogy a Légió ismeri a legenda mögötti igazságot. Egy eont éltek az óceán mélyén. A szőrszálak megemelkedtek a lány karján.

– Nagyon szerettem volna beszélni velük. – suttogta a lány, történész szíve elfacsarodott. – Tudom, hogy Jessamynak volt rá alkalma, hogy egyszer beszéljen Primary-val, és nem akartam a rendelkezésére álló idejét, az én furcsaságaimra fecsérelni.

– Bemutatlak neki, ha itt végeztünk. – mondta Naasir. – És beosonunk az új zöld otthonukba is.

Andromeda szinte táncra perdült örömében, és egy pillanatra arról is elfeledkezett, hogy egy darabig erre nem lesz lehetősége.

– És szerinted mi a helyzet a griffmadarakkal? Naasir elgondolkodott mielőtt megszólalt volna.

– Azt hiszem az ő történetüknek, az ősi ragadozó nagymadarak idejéből kell származnia. – Én is így gondolom. – gyermekes örömmel fedezte fel, hogy a férfi mennyire nyitott az ő érdeklődési köre iránt. – Szellemek?

– Nem. De egyszer ismertem egy kuruzslót, akit elkísért egy szellemvezető. Ő megértette a földet, és annak minden teremtményét, jobban, mint bárki, akit valaha ismertem. – a hangjából érződött a tisztelet. – De a halandók túl gyorsan meghalnak. A kuruzsló bölcsebb volt, mint sok halhatatlan, de meghalt mielőtt igazán megismerhettem volna.

– Hiányzik neked. – mondta lágyan Andromeda.

– A barátom volt.

Andromeda torka elszorult.

– Mesélsz majd nekem róla.

– Igen, majd máskor. – felhúzta az ajkait az agyarairól. – A barátom olyan ember volt, aki egy síkságon élt, a szabad ég alatt. Nem tartozik ide, az újjászületettekkel fertőzött erdőbe. Milyen teremtmények vannak még a listádon? – Chupacabra.

– Remélem, hogy létezik. Neki van a legjobb neve.

Andromeda kuncogott.

Kiméra?

– Egy kígyófarkú oroszlán, amelyiknek a gerincéhez még egy kecske fejét erősítették? – a férfi felhorkant. – A kecskefejtől kiegyensúlyozatlan lenne, és orra bukna, mielőtt egy lépést is tehetne, és már fel is falná egy másik állat. De csak akkor, ha az oroszlánfej nem próbálná megenni a kecskefejet.

Andromedának egyet kellett értenie, lenyűgöző lenne egy ilyen élőlény, de teljesen haszontalan.

– Soha nem tudtam elképzelni, ez hogyan működik. – a lány megütögette az állát. – De olyan különös dolgokat tudnak az emberek elképzelni. Például, mint a Karakaseobake.

– Arról még nem hallottam.

A zuhogó eső lassan szitáló köddé vékonyult, a lány pedig mesélt neki a beszélő esernyőről, aminek egy szeme és egy lába volt, miközben folytatták az útjukat.

 

…

 

Naasir jól érezte magát, miközben Andromedával beszélgettek – játszottak, de ezt a lány még nem tudta – amikor fekete villám szagát érezte meg. Az éjszaka sötétjéből kivált egy darab, és előttük állt meg. Észre véve a véres állapotukat Jason azt mondta: – Úgy látom, felszámoltátok a fészek maradványát is. – Igen.

Jason egy lépést lépett előre. – Suyin.

Naasirt nem lepte meg, hogy a kémmester felismerte a karjában tartott nőt, Jason mindig mindent tudott.

– El kell juttatni Keirhez. Xi kivágatta az egyik szárnyát, a másikat pedig el kellett törni. Jason kinyújtotta a karjait, majd azt mondta.

– Majd én elviszem. A szárnyai le vannak kötve, és elég könnyű a súlya. Amanatba viszem, és megkérem Keirt, hogy utazzon oda. – majd Andromedához fordult. – A földön kell maradnod, nem tudsz elég magasra repülni, hogy kikerüld a kereső csapatokat. De Naasir ki tud innen juttatni.

– Megértettem. – kezeivel gyengéden megérintette Suyin vállát. – Vigyázz rá kérlek. Nagyon hosszú ideig volt rabságban.

– Vigyázok rá. – mondta Jason, karjaiban a sebesült angyallal, és Naasir tudta, hogy nem ejti le.

– Maradjatok biztonságban. – mondta keményen Jason, majd szétnyitotta a szárnyait és erőlködés nélkül függőlegesen felszállt. Három szárnycsapással eltűnt az éjszakában. És Naasir tudta, hogy soha senki nem veszi észre.

– Hihetetlen. – mondta Andromeda a kémmester után tekintve.

– Jasonnak nincsenek karmai. – mondta Naasir mogorván, és felmutatta a sajátjait.

Andromeda megnézte a karmait, és egy lassú mosoly kúszott fel a szeméig.

– Nagyon élesek. De nem vágtál meg, amikor megragadtad a karom.

– Mert nem akartalak megvárni. – ismét morgott egy olyan kérdés miatt, amit a lánynak nem kellett volna feltennie.

– Vizet kellene találnunk. – mondta a nő, aki játszott vele, és aki egyre inkább hasonlított arra, amilyennek, a párjának kell lennie. – Utálok piszkos és véres lenni.

– A víz itt nem jó. Fertőzött.

– Akkor ideje, hogy tovább álljunk. – vágott egy grimaszt a lány.

Mivel további beszédre nem volt szükség, Naasir elindult, hogy kivezesse az erdőből. Kereső századok repültek el felettük, de egyik sem szállt le. Naasir úgy gondolta, hogy nem ismerték őt fel, és azt hiszik, Andromeda repülve menekül. Bolondok.

Tartották a tempót a következő három órában. Ez Naasirnak lassú volt, de a földön nem keresték őket. Az angyalok a levegőben érezték otthon magukat. A földön a szárnyuk plusz súlyt jelentett, és akadályozta őket a szűk helyeken, mint például az erdő.

De Andromeda ráadásul csak egy vékony papucsot viselt, aminek már elszakadt a talpa.

– Csak felületi sérülés. – mondta Naasirnak, amikor az megállt, hogy ellenőrizze a lábát. – Meggyógyul, amint megállunk pihenni.

Naasir nem szerette látni, hogy a lába sebes és véres, de tudta, hogy kemény lány, és végig csinálja. Ügyelt rá, hogy olyan utat válasszon, ahol kevés a szikla és a kő. Végül kiértek a korábban újjászületettektől hemzsegő erdőből, és egy két hegy közötti völgybe vezette a lányt. Még egy órába beletelt, mire talált egy tavaszi olvadás táplálta tavat, a víz kristálytiszta de jeges volt, a most már esőtlen éjszakai égbolt alatt.

– Fürödj meg. – mondta a lánynak, észrevette a kimerültségét, amit Andromeda megpróbált elrejteni, de a szárnyai már kezdtek lógni. – Nem sokára itt a hajnal. Andromeda gondosan elhelyezte a kardját a füvön. – Fordulj el.

– Én is le szeretnék fürdeni. – az újjászületettek bűze már nagyon zavarta.

– Majd őrködöm, amíg te fürdesz, ha te is megteszed ugyanezt. – karjait összefonta maga előtt. – Nem vetkőzöm le, amíg el nem fordulsz.

A lányra villantotta a fogát, de megtette, amit kért. Dimitri azt tanította, hogy soha ne vegye el azt, amit egy nő magától nem akar adni.

Ne lopj, amit szabadon kapsz, annak nagyobb az értéke.

Naasirnak ezt tudnia kellett. Nem volt ő rossz ember, és tudott viselni egy kultúrált bőrt, amivel becsaphatta az embereket, de néha mégsem tudta, hogyan kell viselkedni. Amikor még fiatal volt, és először érzett késztetést, hogy nőstényekkel párosodjon – és felnőtt annyira, hogy az ellenkező nemből sokan ellenállhatatlannak találják – úgy próbált lányoknak udvarolni, hogy húst vitt nekik és fényes dolgokat. De kiderült, hogy a nők ettől megijedtek.

– A legtöbb nő és lány nem tudja, mit kell kezdeniük, ha az ember, egy nagydarab nyers húst ejt a kezükbe. – mondta neki Dimitri.

Megtanulta a leckét, sok időt töltött azzal, hogy vadásszon és megnyúzza az elejtett zsákmányt, a lányok pedig, akiknek a húst adta, csak visítottak, és eldobták a tökéletes húsdarabot. Amikor pedig ragyogó dolgokkal tért vissza hozzájuk, hatalmas szemekkel bámultak rá, és félelem szaguk volt. Ez összezavarta, és feldühítette, ezért visszament Dimitrihez.

– Nem akarom bántani őket.

– Sajnos most csak fenyegetést látnak benned. Legközelebb kezd a fényes dolgokkal, és hagyd ki a húst. Ha egy nőn érzed, hogy fél, inkább hagyd ott.

Dimitri tanácsa működött. Néhány nő szerette a csillogó holmikat, és szeretett vele meztelenkedni, de akkor meg az ágyban ijesztette meg őket. Úgy tűnt a harapás nem volt elfogadható, és nyalni egy nő nedvességét sem volt mindig megengedett. Azok a nők ellökték, és kiabáltak vele, hogy legyen finom és udvarias, nem pedig olyan, mint egy vadállat. Idegesítették azok a nők, akiket zavart, ha ő nyalt és harapott.

Ma már sok nő mondta róla, hogy jó szerető. De azokkal a nőkkel nem tudta szabadon engedni a vágyait, vissza kellett fognia magát, azok a nők pedig, akiket nem érdekelte, ha ő durva, nem akarta kihasználni.

De Andromeda… a lánytól olyan mély, szexuális vágy kelt benne, hogy meg akart fordulni és lecsapni rá, hogy vele kipróbáljon minden olyan szexuális dolgot, amit eddig nem engedett meg magának.

Egy csobbanás hallatszott a háta mögött, majd egy riadt kis nyikkanás-sikoltás. Vigyorogva megfordult, és a víz szélére guggolt.