20.

Elena besétált Raphael Toronyban lévő irodájába, de az arkangyal helyett Primaryt találta ott. A Légió vezetője a képernyőt bámulta, melyben Jessamy arca látszott. – Ó. Bocsánat. – visszakozott Elena.

– Várj Ellie. – kiáltotta Jessamy, míg Primary megfordult és ránézett, azokkal a hátborzongatóan szép szemeivel, melynek írisze körül kék gyűrű volt látható.

– Hitves. – a férfi üdvözlése hangtalan volt, de Elena egyszerre hallotta, ahogy hétszázhetvenhét hang suttog neki. De most fel volt rá készülve, ezért bólintott. – Hello.

A hangok hátráltak. Hála istennek. Néhány próbálkozás után a Légió megértette, hogy

Raphaellel ellentétben ő nem tudja mindannyiuk hangját egyszerre megtartani a fejében. Azt is megértették, hogy ő egyenként látja őket nem egy egységként. – Sikerült beszélned Amanat-tal? – lépett Primary mellé.

Jessamy meleg barna szemei együttérzéssel teltek meg.

– Keir most is ott van. Azt mondja Suyin beleesett az ansharába, és szerinte ez a legjobb, ami történhetett vele. Az állandó szárnykivágások miatt soha nem volt lehetősége teljesen felgyógyulni, a sérülések a hatása felhalmozódott.

Elena el sem tudta képzelni, hogy ezt a rengeteg szörnyűséget a másik nő hogyan tudta túlélni.

– Jason emberei közül egyiknek sem sikerült kapcsolatot teremtenie Naasirral. – mondta Jessamy, neki is szoros kapcsolata volt a Hetek ezüsthajú tagjával.

Jason maga Titus területére repült, hogy megtudja, mi válthatta ki a Titus és Charisemnon között kitört háborút. A kémmester biztos volt benne, hogy Naasir és a tudós most, hogy már megszöktek a fellegvárból biztonságban vannak, de Elena nem lesz boldog, amíg ezt nem magától, attól a rohadt tigristeremtménytől nem hallja.

– Ő egy lopakodó árnyéklény, ez az amire született. – Primary tudta hogyan kell mozdulatlannak lenni, így könnyű volt megfeledkezni róla, de amikor megszólalt, annak mindig volt értelme.

Jessamy mosolya halvány, de igazi volt.

– Naasir egyetértene veled. Imád szigorúan őrzött területekre ki és belopakodni. – bólintott Primary felé. – A történelemről beszélgettünk. Vagy legalábbis én.

– Az emlékeink az alvás alatt elhalványultak. – mondta Primary Elenának. – Ez egy… mellékhatása a létezésünknek.

– De igyekszik mindent elmondani nekem, amire emlékszik, és leírom azt.

– De néhány dologra jobb nem emlékezni. – Primary hangjában számtalan hang visszhangzott. – Az élet értelmetlenné válik, ha mindent tudsz. Ezt már megtanultuk.

– De tanulhatunk a múlt hibáiból, és nem követjük el ismét. – vitatkozott Jessamy.

– Minden generációban a Zuhatagnak megvan a saját ritmusa. – Primary az ellenérveit szenvedély nélkül sorolta, de ettől az nem volt kevésbé hatásos, mivel a végtelen kor érződött minden szavában. – Nem tudod megjósolni a jövőt, úgy hogy végignézed a múltat.

A beszélgetés után Elena a gyengélkedő felé vette az útját. A legtöbb sérült már elment. Az a néhány, akinek súlyosabb sérülése volt a Torony észak-keleti részében tartózkodott.

Besétált egy angyal kis betegszobájába, ahol a szőke fürtös Izak félmeztelenül, remegő lábakkal, kézi súlyzókat emelgetett. A csontok a karjaiban szilánkosra törtek a Zuhanás alatt, de még mindig erősebbek voltak, mint a lábai, melyeket comb alatt elveszített. Azok a lábak épp most fejezték be, hogy perzselő kínok között regenerálódjanak.

– Izzy. – mondta, és gyors léptekkel közelebb ment a fiatal angyalhoz. – Tudod, hogy ezt nem kellene tenned segítség nélkül.

A fiú bűntudatosan, de makacsul nézett rá.

– Már nem akarok túl sokáig idebent lenni Ellie. – de nem ellenkezett, amikor Elena elvette tőle a súlyokat és letette a földre, izmai remegtek. – Megőrülök itt. – tette hozzá.

Elena szíve összeszorult. Izak volt a legfiatalabb angyal, aki túlélte a gyáva támadást, amely során oly sok New York-i angyal elesett, de hosszú és gyötrelmes volt a gyógyulás útja szörnyű sérüléseiből. Charisemnon még megfizet ezért, mert Raphael soha nem fogja elfelejteni, ahogyan egyik embere sem.

– Izzy – mondta neki vidám hangon – ezt a nyolc kockát bármelyik ember megirigyelné.

– paskolta meg az angyal hasfalát, ahol most már meleg egészséges bőr volt, az eddigi nyers véres hús helyett.

Izak elpirult, és nem nézett a szemeibe.

– Beszéltem a gyógyítóddal. – folytatta – Aki azt mondta, hogy figyelemreméltó páciens vagy, aki messze gyorsabban gyógyul a vártnál.

Izzy még csak száztizenhét éves volt, angyali években még csak babakatona.

– Galent annyira lenyűgözte a gyógyító jelentése, hogy házi feladatot küldött neked.

– Még többet? – Izak annyira rémültnek tűnt, hogy az mulatságos volt.

Engedett remegő lábainak, és lerogyott a betegszoba ágyára, szárnyai szétterültek mögötte.

– Még azokat a gyakorlatokat is alig tudom megcsinálni, amiket eddig küldött.

Elena elfojtott egy nevetést, nehogy megbántsa a fiatal angyalt, és megmutatta neki azt a tablet-et, amit Raphael irodájában vett magához.

– Ezek nem Galen féle gyakorlatok, ezeket a feladatokat Jessamy-tól kapod.

– Jessamy-tól?

– Igen. – leült mellé az ágyra, szárnyait szeretetteljesen simítva a fiú szárnyaihoz hogy megvigasztalja. – Mivel egy hitves testőrsége nem csak az erőről szól. – amióta valahogy szert tett egy testőrségre, minden tőle telhetőt megtett, hogy megértse, hogyan működik. – Úgy tűnik, meg kell tanulnod minden udvariassági szabályt, nehogy véletlenül megsérts egy arkangyalt, ami akár egy háború kirobbanásához is vezethet.

Izak nagyot nyelt.

– Ne aggódj. – paskolta meg Elena a felkarját. – Ha én meg tudom tanulni ezt a tananyagot – legalább annyira hogy ne gabalyodjon bele – akkor szerintem te is.

– Azt hiszem, újra kell gondolnom tényleg akarok-e a testőrségedben lenni.

– Vicces. – és mert csintalan mosolya imádnivaló volt arcon csókolta a fiút.

Izzy elvörösödött.

– Mi ez itt? Orgia? – kérdezte egy lassú férfihang cajun akcentussal. – Úgy látszik, hamis indokkal hívtak meg minket cukorfalat.

Elena felnézett és meglátta az ajtóban Janviert és Asht, mindketten bőrdzsekiben voltak, a kezükben motoros sisak. Ash hosszú fekete haja kiengedve, és a combjára erősített kések voltak a legláthatóbb fegyverei.

– Ez a két gazember lesz a tanulótársad. – mondta Izak-nek.

– Hé. – mondta Ashwini mogorván, miközben egy centit sem mozdította el hajlékony, izmos táncos testét az ajtóból, amikor Elena elindult felé. – És veled mi lesz?

– Az etikett alapjait már elsajátítottam, amióta Raphael hitvese lettem, úgyhogy előtted járok.

Hangos morgás tört fel Ash-ből az önelégült nyilatkozat hallatán, de a másik vadász sötét szemei nem nevettek. Mindenki szerette Naasirt, de ő, Ash és Janvier, különösen közel álltak egymáshoz.

– Nincs hír róla. – mondta halkan Elena.

Janvier végig futtatta szabad kezét sötét mahagóni színű haján, féloldalas mosollyal az arcán.

– Ne aggódj Cher. – mondta, miközben átrakta a másik kezébe a sisakját és szabad karjával magához ölelte Ashwinit. Naasirral minket egyszer elkapott egy tomboló hurrikán, egy aligátorokkal teli mocsár közepén éjszaka, de ő viccesnek találta. Minden rendben lesz vele

Elena és Ashwini a Cajun vámpírra bámultak. Janvier agyarai villogtak, a szeme nevetett, az arcán az a bűnös vigyor, amiből tudni lehetett, miért is olyan jó barátok Naasirral.

– Majd elmesélem a történetet, ha Naasir is itt lesz. Mindig azt mondja, hogy a legjobb részeket felejtem el.

– Igen – mondta határozottan Ashwini – ez Naasir.

Alattomos és erős, mint egy vadászaton lévő tigris.