31.

Xi összegyűjtötte az embereit Rohan palotája körül, azzal a szándékkal, hogy elfoglalja, mielőtt Favashi megsejthetné a támadást, amikor az egyik parancsnoka ment oda hozzá. – Mi történ?

– Azt hallottuk, hogy egy sereg rovar lepett el egy oázist, innen keletre úgy ötórányi repülőútra innen. Xi várt, mert az ilyen megbízható embere nem jött volna elő egy ilyen általános dologgal, ha az nincs hatással a terveikre.

– Egy közeli területen tartózkodó kémünk hallotta a beszámolót egy angyaltól, aki véletlenül arra járt. Az angyal elmondta, hogy csak távolról látta a holdfényben, de azt mondja a rajban volt valami természetellenes, túl tökéletes volt az alakzatuk.

Ez lehet az egyik jele Alexander ébredésének. Vagy egy okos védelmi rendszer, vagy csak egy álom része. Ennek a területnek van a leglogikusabb értelme, még ha Raphael meg is próbálta elterelni a figyelmüket, azzal, hogy Michaela területére irányította a sugárhajtású gépét.

Xi emberei szerint, amióta a gép leszállt, csak áll a repülőtéren, zárt ajtókkal. Nem lehet tudni, hogy a tudós és Raphael titokzatos ezüstszemű embere rajta vannak-e még.

– Vigyél magaddal egy fél századot és vizsgáljátok meg az oázist. – mondta Xi, mert meg van az esélye, hogy az ösztönei rossz helyre vezették.

Miután parancsnoka egy merev bólintás után elment, hogy összegyűjtse az embereit, Xi ismét visszafordította figyelmét az aktuális problémára: hogyan jusson be Rohan otthonába. Alexander fia az elmúlt négyszáz évben kinőtte magát, és elsajátította apja leckéit.

Rohan most egyike volt Favashi legrettegettebb tábornokainak, miután hűséget esküdött

Perzsia új arkangyalának. Korábban technikailag egyetlen arkangyalhoz sem tartozott, és nem is támadta meg senki, mivel több tízezer alattvalónak parancsolt, akik szerették és tisztelték a vérvonalát, és mert egy erős harcos és vezető volt.

Xi arkangyala nem akarta elpusztítani Rohant, ha őt át lehetne állítani a saját oldalukra.

– Hol van Favashi? – kérdezte az egyik felderítőt, aki épp leszállt mellette, mert ha Favashi a közelben van, meg kell változtatni a terveiket.

– Astaad területén van. – vett egy nagy levegőt a felderítő. – Elfogadta az arkangyal meghívását, és részt vesz egy fesztiválon.

Astaad területe a világ másik részén volt. Még akkor is, ha Favashi a baj első jelére távozna, jelentős időt venne igénybe a visszatérte.

– Készítsd fel a századot, megrohamozzuk a palotát. – rendelkezett a tábornok. – Meglepjük Rohant.

Döntött, és a döntéséről tájékoztatta Lijuant is. Amikor végzett, a tudós jutott eszébe aranybarna szemeivel és finom madármintázatú szárnyaival, és a lány kérdése hogy Xi, hogyan fogja tudni továbbra is követni Lijuant, miután kivégez egy alvó arkangyalt. A tábornok nem bűntette meg akkor a lányt szemtelen kérdése miatt, mert Andromeda tudós volt, és mint ilyen számított a kíváncsiságára, és mert érdekelte, mint nő.

Xi mindig jobban szerette egy nőben az intelligenciát, mint a közhelyes szépséget. Ha Andromeda nem szökik meg, Xi kérte volna Lijuan engedélyét, hogy udvarolhasson neki. Ő nem erőltette volna rá magát a lányra, csak akkor udvarolt volna neki, ha a lány beleegyezik, csak így illet egy igazi harcoshoz… és ez volt az egyik szabály, amit Lijuan megtanított neki, amikor a szolgálatába lépett.

Xi sovány kisfiú volt, aki csalódást okozott harcos szüleinek. Lijuan udvara volt az egyetlen, amely befogadta őt. Arra számított, hogy egy alacsony pozícióba helyezik és elfelejtkeznek róla, de rögtön felkeltette Lijuan érdeklődését, mivel piros és szürke színű szárnyai az arkangyal színei voltak, és Lijuan szinte fiaként kezelte. Az arkangyal a legjobb edzőkkel fejlesztette a harci képességeit, kiváló tanárokkal oktatta, és magas rangú udvaroncok tanították az etikettre.

Mindez száz évet vett igénybe, de a végére, tiszteletre méltó ember vált belőle. Úrnője iránti hűsége, pedig kőbe volt vésve. Az elmúlt évtizedben változott meg a bölcs és igazságosan arrogáns arkangyal – akit ő ismert – valami mássá, de Xit továbbra is tisztelettel kezelte és megosztotta vele új erejét is.

Néha, amikor távol volt az arkangyalától, Xi saját elméjében megkérdőjelezte úrnője harcias terveit, de továbbra is bízott benne. Lijuan egy istennő volt, és tervei voltak a világgal. Xi nem remélte, hogy bárki is megérti Lijuan terveit, de követte őt, mint hűséges katonája. Ma beszélt az úrnőjével, és tájékoztatta, hogy bevenni készülnek a palotát. De tulajdonképpen

Lijuan volt az egyetlen, aki megszűntetheti a veszélyt, amit Alexander jelent, mivel csak egy arkangyal ölhet meg egy másik arkangyalt. – Egyelőre még nem tudom megerősíteni, hogy Alexander valóban a palota alatt alszik. Lijuan nem kedvelte a modern és összkomfortos repülőgépeket, és jelenleg még túl gyenge volt, hogy egy ilyen hosszú utat megtegyen, ezért Xi azt javasolta várja meg, amíg megerősítik Alexander tartózkodási helyét.

Lijuan korábban elfogadta a tanácsát, amikor a Kilimandzsáróhoz indultak, de ma a hangja olyan volt, mint az acél.

– Elindulok. Igazad van Xi, Alexander nem hagyná el imádott szülőföldjét, nem kellett volna kétségbe vonnom az ösztöneidet és Titus területére küldenem téged.

Lijuan hangja egy pillanatra elveszett a hátborzongató sikolyokban, de rögtön vissza is tért bele az erő.

– Ha Alexander nem a palota alatt van, akkor is a közelben lesz. – nem beszélt hangosan, de a hangja most olyan tiszta volt, hogy szinte fájt. – Találd meg Alexandert Xi. A többi az én dolgom.