6.

Raphael testén veríték csillogott, azután az edzés után, amit azokkal a kettős pengékkel végzett, amelyeket leginkább szeretett a harcban használni, amikor Montgomery lépett ki az udvarra, Raphael és Elena Enklávébeli otthonából. Innen tökéletes kilátás nyílt a Hudson-ra, és azon túl, Manhattan csillogó acél és üveg épületeire.

– Igen, Montgomery. – mondta Raphael, anélkül, hogy megállította volna a pengéket. Hitvesének csalódást okozna, ha amikor hazatér a vadászatáról, nem látja őt edzeni. Elena szerette nézni, amikor ő gyakorol, de bármilyen bátor, pimasz és nagyszerű a hitvese, eddig még nem akart csatlakozni hozzá.

– Én nem tudok így mozogni, ahogy te, annyira gyors vagy. – mondta legutoljára, amikor őt nézte, és szemeiben elismerés csillogott. – És ráadásul eléggé rajongok a fejemért, szeretném, ha még egy darabig a testemhez csatlakozna.

– Ahogyan én is. – mondta Raphael, mielőtt levitte a hitvesét a fűre, egy másik izzadt, túlfűtött csatára.

Igazság szerint, a területén senki nem tudta vele csinálni ezt a gyakorlatot. De még máshol sem. Az arkangyalok közül egyedül Nehában volt meg a kézség, a sebesség és az erő. Nem mindenki szerette ezt a fegyvert, de India arkangyala és Raphael egyszer harcolt egymás ellen kettős pengével. Neha harci bőrvértben is karcsú és folyékony mozgású volt, nem maradt le Raphael mögött sem támadásban, sem védekezésben.

Raphael nem bánta meg, hogy részt vett Neha lányának kivégzésében a bűnei miatt, azt azonban bánta, hogy így megrongálódott a kapcsolata egy olyan arkangyallal, aki ismert volt mereven hagyományos gondolkodásmódjáról, és alkalmi kegyetlenkedésein kívül törődött az embereivel, és a fiatal angyalokkal is szívesen megosztotta a tudását.

– Sire. – válaszolta Montgomery, miközben ezek a gondolatok átfutottak Raphael elméjén. – Galen szeretne veled beszélni. Azt mondja nagyon sürgős.

Raphael már el is indult a házba, mielőtt Montgomery befejezhette volna. Galen csak akkor hívta, ha közlendője volt. Belépett az irodájába, és meglátta Galen arcát a monitoron. – Mi történt? – kérdezte a fegyvermestert.

– Xi elvitte Andromedát. – mondta Galen, majd részletesen is beszámolt.

Miközben Galent hallgatta, Raphael letette a pengéit az íróasztalra, majd megtörölte az arcát, egy Montgomery által behozott törülközővel. A komornyik még felszolgált egy nagy pohár jeges vizet is, majd elhagyta a szobát. De Raphael akkor sem aggódott volna, ha a vámpír a szobában marad.

Montgomery hűsége megkérdőjelezhetetlen volt.

– Naasir már úton van Kínába. – mondta Galen komor arccal. – A századom eljuttatta a repülőtérig, ahonnan egy jet viszi Japánba, onnan már azt mondja, meg van a saját bejáratott módszere, hogy észrevétlenül bejusson Lijuan területére. – túrt bele Galen mélyvörös hajába. – Visszautasított, minden javaslatot, hogy bárki vele tartson, de talán Jason tud neki segíteni.

– Várj. – mondta Raphael és egy másik képernyőn kapcsolatba lépett Jasonnal. – Merre jársz?

Kiderült, hogy Raphael kémmestere Neha területén van, egyenesen Lijuan szomszédságában.

– Mahiya még nem áll készen, hogy visszatérjen a szülőföldjére, és beszéljen az anyjával, de megkért, hogy ellenőrizzem. – mondta a fekete szárnyú angyal a párjáról. – Szükségem van rád, meg kell találnod Naasirt.

Amikor Raphael elmondta az okokat, Jason bőre megfeszült az arccsontján, a bonyolult polinéz ihletésű tetoválás, amely arcának bal oldalát borította, hirtelen még élesebben kitűnt barna arcbőrén.

– Megmondtam Naasirnak, hogy nem próbáljon meg bejutni Lijuan erődjébe. Galen is hallotta a beszélgetésüket. – Naasir túl vakmerő, és nem törődik az életével.

Ez nem volt teljesen igaz, Naasir törődött az életével. Egyszerűen csak nem volt benne félelem. De ellentétben a korábbi esettel, amikor Naasir még gyerek volt, egyáltalán nem biztos, hogy Lijuan most megbocsátaná a birtokháborítást.

– Te már voltál a citadellában. – mondta Jasonnek. – Szerinted Naasir be tud jutni?

– Igen. – szellő söpört végig Jason fekete haján, néhány szál, mintha az arcán kanyargó fekete tinta folytatása lett volna. – Ő elég ravasz hozzá, főleg ha nem engedi meg az ösztöneinek, hogy átvegyék az irányítást.

– Ezzel lesz egy kis probléma. – mondta Galen aggodalommal a hangjában. – Naasir hajthatatlan volt, hogy Andromeda csak az ő felelőssége.

Galennek jó oka volt az aggodalomra. Ha Naasir magára vállalt egy feladatot, inkább meghalt volna, minthogy ne teljesítse.

– Menj. – mondta Raphael Jasonnek. – Kutasd fel, és segíts neki kihozni a tudóst.

Raphael tudta, hogy Andromedának nem esett baja… vagy legalábbis nem nagyon. Lijuan azokat az információkat akarta, amelyek a tudós fejében voltak. És a lány Lijuan legközelebbi szövetségesének vérvonalához tartozott. – Uram. – köszönt el Jason.

– Andromeda valószínűleg együtt fog működni Lijuannal, hogy megmentse a bőrét?

– Nem. – Galen válaszából nem hallatszott a legkisebb habozás vagy kétség sem. – Minden alkalommal, amikor Alexander ügyéről beszéltünk, undorral fogadta, amit Lijuan tenni készül.

– Mennyien maradtak Lijuan Menedékbeli erődjében? – Egy teljes század, és készültségben vannak.

Raphael azt hitte, Lijuan nem követi el még egyszer azt a hibát, hogy háborút kezd a Menedékben, de kettejük versenye és az arkangyalnő arroganciája nem hagyta számára, hogy betartsa a szabályokat.

– Meddig maradhat életben Andromeda Lijuan erődjében?Nem sokan tudják, hogy ő egy képzett és tehetséges harcos. – mondta a fegyvermester. – Tehát életben fog maradni, de nem tudom, hogy egészben marad-e.

Lijuan meggyőzési módszerei szörnyűek.

Galen zöld szemeiben látszott, hogy tudja, bárki, aki eddig élvezte Lijuan „vendégszeretetét” nem volt már utána ugyanaz.