8.

Elena összerezzente, ahogy ott lebegett a Torony teteje mellett és visszaemlékezett a hidegen dühös Raphaellel folytatott korábbi beszélgetésére.

– Ha Lijuannak sikerül megtalálnia és megölnie Alexandert, az egy nagy törés lesz az angyalok világában. Több évezredes létezésünk során ilyen bűnt még soha nem követtek el.

Az arkangyalnak nem kellett mondania, hogy Elena tudja, ez a törés milyen káoszhoz és egy egyetemes háborúhoz vezetne. Néhányan követnék Lijuan eltorzult tetteit, mások harcolnának ellene. Több száz, több ezer, sőt millió halhatatlan és halandó halna meg, és a világ örökké sebhelyes maradna.

– Hülye Zuhatag. – motyogta kifulladva, miközben az izzadságtól a bőréhez tapadt a pólója.

– Mondtál valamit Ellie? – kérdezte mellette Aodhan, gyémántfényű haja csillogott, mint a drágakövek a délutáni napfényben, rendkívüli kék és zöld szilánkos pupillái ragyogtak. Mellette Elena sápadt majdnem fehér szőke haja, egyáltalán nem tűnt rendkívülinek.

– Csak a Zuhatagot szidtam. – mondta, miközben elernyesztette az izmait. – Basszus, azt hiszem elértem a tűrőképességem határát. – ereszkedett le a legközelebbi erkélyre.

– Hogy csináltam? – kérdezte, amikor Aodhan leereszkedett mellé, tollain megcsillant a fény, amitől fényes szikrák repkedtek mindenfelé.

– Két perccel tovább bírtad, mint a legutóbbi teszt alkalmával. – Aodhan még csak most épült fel a legutóbbi sérüléseiből.

– Átmentél.

Úgy érzem magam, mint a legelső napon, a Céh Akadémián. – nyújtóztatta ki merev izmait, miközben leült az erkély szélére. – Erősebbé kell válnom.

Háború forrt a láthatáron, ha nem is ebben az évben, de hamarosan, és neki elég erősnek kell lennie, hogy harcolni tudjon Raphael oldalán.

Aodhan leült mellé, a szárnyait gondosan összehajtotta, hogy biztosan ne érjen az övéhez.

– Van néhány dolog, amit nem tudsz irányítani. Most olyan vagy, mint egy gyerek, akinek fel kell nőnie az erejéhez, neked is bele kell nőnöd a halhatatlanságba.

Elena tudta ezt, de dühítette. Elővett egy halálos élű dobótőrt és az ujjai között forgatta, csak hogy levezesse a csalódottságát, és lenézett a városra, amely már nem viselne el több sebhelyet. Brutálisan kemény munkával érték el, hogy a rettenthetetlen arcát mutassa a világnak, mivel New York volt Raphael területének középpontja.

– Aggódom Naasir miatt. – ő egy megfoghatatlan szellem volt, de ha minden jól menne, nem kellene egyedül lennie. Ő vigyázott a tudósra. És nem számított, hogy a tudós kapott harci kiképzést, senki – és Elena saját magát is közéjük számolta – nem tudott úgy lopakodni, mint az ezüst szemű vámpír, aki nem volt hajlandó elmondani neki a származását, de aki belopta magát a szívébe.

– Én már megtanultam, hogy soha nem szabad alábecsülni őt. – hajolt előre Aodhan és alkarjával a combjára támaszkodott, tekintetét az East Riverre szegezte, a Hudson nem volt látható a pozíciójukból. – Észrevetted a változásokat Illiumon?

– Nehéz lenne nem észre venni. – a kék szárnyas angyal ereje a csata utáni hónapokban csak fokozódott, ott égett aranyszínű szemében és pulzált a bőre alatt.

Még mindig csúfolódott Aodhannal, gonoszul ragaszkodott ahhoz, hogy Csillagocskának szólítsa, nyíltan és dacosan flörtölt Elenával, megnevettetve ezzel a lányt, de ugyanakkor eltávolodott tőlük, és ez fájt. Nem tudta elviselni az Illium nélküli New York gondolatát, mert ugyan tisztelte a Heteket, de az ő kapcsolata Illiummal más volt.

Ő volt az első, aki a lányt igazán megismerte, humora és kritikus szelleme pedig segített, hogy beleszokjon új életébe. Úgy tűnt még a Hetek között is különleges helye van, soha senki nem volt dühös Harangvirágra. Az elképzelés, hogy a hatalom megváltoztatja a férfit, és megmérgezi vidám szívét, rosszabb volt, mint hogy elveszítheti őt.

– Még túl fiatal. – mondta Aodhan csendesen, de a keze ökölbe szorult a combján. – Fizikailag még nem elég erős ahhoz, hogy egy ekkora hatalmat uraljon.

Elena gyomra görcsbe rándult, Aodhan felé fordult, akinek hibátlan profilját látta, bőre nem fehér vagy krémszínű, hanem valami más, napfény csókolta alabástrom. – A Zuhatag?

Az angyal bólintott.

– Az Urunk úgy gondolja, hogy felgyorsult Illium természetes fejlődése, de a teste nem éri utol a változást.

Elena megragadta az erkély szélét, olyan erősen szorította, hogy marokkói nagymamájától örökölt sötét aranyszínű bőre kifehéredett. – Tehetünk bármit?

Aodhan megrázta a fejét, a mozdulattól fényszikrák keletkeztek.

– Senki nem tudja megállítani egy angyal fejlődését.

Elena jéggé dermedt szívvel futott Raphael karjaiba, amikor az haza érkezett egy külföldi gyakorlatról.

– Miért nem szóltál nekem Illiumról?

– Mert ő a kedvenced és csak aggódnál, pedig nem tehetünk semmit. – a férfi fehérarany szárnyait hűvös láng borította be, majd eltűntek minden előzetes figyelmeztetés nélkül, amikor megölelte Elenát. – Harangvirág fejlődését nem lehet megállítani.

– Lehet, hogy arkangyallá válik?

Egy napon majd talán, a távoli jövőben. De ha most felemelkedik… Még nem áll készen. – Raphael szorosan magához ölelte Elenát, hangjában érződött a leplezetlen feszültség, ahogy megszólalt. – Illium teste az erőtöbblettől darabokra fog törni, és nem elég öreg ahhoz, hogy túléljen egy ilyen teljes megsemmisülést.

Elena szemei előtt szörnyű képek futottak le, és hiába próbálta a képeket elűzni, arkangyalának komor hangja is mélyítette aggodalmát. Raphael kisfiú kora óta ismerte Illiumot, valamint az anyját is Sharinet, akit az angyalok között csak a Kolibrinek neveztek. Mindketten különleges helyet foglaltak el a szívében, és az a szív tudta hogyan kell szeretni, és hogyan legyen hűséges.

– Mi a fene történik Raphael? – ugyanolyan erősen szorította a férfit, mint ahogy Raphael őt. –

Az egyik barátunk egyenesen annak az őrült szukának a területe közepe felé tart, a másik pedig egy közeli katasztrofális változás előtt áll.

Raphael hangja úgy csapódott az elméjébe, mint a tenger ismerős hideg csókja. A Zuhatagnak nincs hűsége, és nem választ oldalakat. Senki nincs biztonságban.