43.

Andromeda és Naasir segítettek eltakarítani a romokat, melyek az otthonaikból maradt. A falu egy része eltűnt, porrá mállott szét. Ami megmaradt, az sem volt teljesen egész.

– A szabad ég alatt kell majd az urunkat üdvözölnünk. – mondta Tarek, és bár ő uralkodott az arckifejezésén, ugyanez nem volt elmondható a férfi és női harcosokról. Tisztán látszott az arcukon a szorongás, hogy nem tudják tiszteletüket megfelelően kimutatni az arkangyaluk iránt.

Andromeda végig gondolta, amit Alexanderről tudott.

– A krónikák azt mesélik, hogy az uratok jobban szeret mézsört inni a tűz körül a harcosaival, mint egy pazar sátorban aludni. A Szárny Testvérek láthatóan megkönnyebbültek.

– Igen. – bólintott Tarek. – Ő egy közülünk.

Így eldőlt a kérdés, a tó melletti teret tisztították meg a fogadás helyszíneként, néhány őrszemet pedig elküldtek, a falu többi lakójáért.

Andromeda meglepetésére Naasir nem a barlangok felé vette az irányt, hanem a sérült fák felé indult. Titok, még több titok.

Szándékosan hátat fordított a fáknak, amit nem lát, azt nem tudja elárulni Charisemnon udvarában – hirtelen szúró fájdalmat érzett a szívében, és inkább tovább segített kazalba gyűjteni a törött faanyagot, üveget és tetődarabokat. Talált néhány személyes tárgyat, amit csinos halomba helyezett az egykori otthon közepén, melynek nem volt teteje, de megmaradt három fala.

És most megfelelt raktárként.

A nem harcos lakók fél órával később özönlöttek be a faluba, izgatottan. Megdöbbentek a falu állapota láttán, és a győzelem feletti örömüket rémület váltotta fel, mivel saját arkangyalukon kívül egy másikat is vendégül kellene látniuk. A legtöbb ember soha nem kerül közel egy arkangyalhoz egész életében.

Akármilyen zűrzavar volt, a szakácsok tűzet raktak, és igyekeztek az összeszedett élelmiszerekből egy ragut és lepénykenyeret összeállítani. Amikor a törmelék alól kiástak egy hűtőszekrényt, mindenki tapsolt a rengeteg megmaradt gyümölcs láttán. Máshol találtak több doboz szárított gyümölcsöt, melyeknek horpadtak voltak a dobozai, de a tartalmuk sértetlen volt. Hamarosan jó néhány tányér megtelt szeletelt fügével és más édességgel. Egy nagy fából készült asztalt három szárnytestvérnek sikerült használható állapotba hoznia, és egy tinédzser fiú terített meg rajta.

Amikor Naasir előásott egy üveg mézsört, egy ház összedőlt gerendái alól, rekedt éljenzés tört ki. Vigyorogva adta át az üveget Andromedának, majd további kellékekre indult vadászni, amire a szakácsoknak szükségük volt a főzéshez. Bármire szükségük volt, neki szóltak és a legtöbb hozzávalót megtalálta a törmelékek között.

A falut megtisztították, amennyire lehetett, mire a naplemente sötét rózsaszínre és gazdag narancssárgára csíkozta az eget. És nem csak Alexander fogadására voltak kész, kialakítottak egy menedéket a gyerekek és a gyengék számára, valamint saját kinézetüket is rendbe tették amennyire lehetett. Mivel tudták, hogy Alexander megsérült, mindenki tűkön ült.

Ahogy a napnyugta egyre kápráztatóbb lett, mielőtt elkezdett sötétedni, a felhők rubint színben ragyogtak, a falu azonban egyre csendesebb és csendesebb lett.

– Papa! Nézd! Angyalok!

Egy kisgyermek hegyes ujját követve a tekintetével, Andromeda a barlangok feletti színes égboltra nézett, egymás mellett látott egy csillogó ezüst és egy döbbenetes fehérarany szárnyat melynek szélei mintha lángoltak volna.

Az elsöprő erejű, csodálatos látványtól szinte megállt a szívverése.

– Ők nem olyanok, mint mi. – suttogta Naasirnak. – Egyáltalán nem olyanok, mint mi. – úgy különböztek tőlük, mint ők a halandóktól.

Naasir hátulról körbeölelte a lányt, az orrát a nyakába fúrta.

– De ugyanolyan vadul szeretnek Andi. És ugyanolyan vadul harcolnak.

Naasir szavai csökkentették a közöttük lévő különbséget. A férfi számára Raphael nem egy távoli arkangyal volt, aki a Tanács halálos tagja. Naasir először is az urának és harcosnak látta Raphaelt, minden más csak ezek után következett. Andromeda az évek során szeretett volna közelebb kerülni Raphaelhez, hogy a saját szemével lássa, ezt a vakítóan erős lény, aki súlyos szárnycsapásokkal szállt le mellettük.

Az erő, ami körbelengte a két arkangyalt, szinte égette a szemüket.

Alexander emberei, fiatal és öreg egyaránt, csendes, odaadó hűséggel térdelt le ura előtt. Raphael közben Naasirhoz és Andromedához csatlakozott. Amikor megállt előttük, kinyújtott alkarja összekulcsolódott Naasir karjával, egy üdvözlő mozdulatban.

– Jól csináltad Naasir. – mondta az arkangyal, a hangja ugyanolyan tiszta, mint perzselő kék szeme. – Alexandernek az a véleménye, hogy nem vagy tisztelettel senki iránt.

– Különösen a makacs ősiek iránt, akik nem hallgatnak senkire. – vigyorodott el Naasir. Egy lassú mosollyal Raphael Andromeda felé fordult, és kinyújtotta felé a karját. Andromeda szája kiszáradt, a szíve dübörgött.

– Az én hitvesem is harcos, tudós. – mondta Raphael hidegen. – Felismerek egy harcost, még akkor is, ha gyakrabban forgatja a tollat, mint a kardot.

Döbbenten és áhítattal fogta meg az arkangyal alkarját, a hatalom, ami megérintette szinte fát, érezte még a csontjaiban is. És mégis az arkangyal hitvese átalakulása előtt egy halandó volt, most pedig egy újszülött angyal. Andromeda abban a pillanatban kétségbeesetten szeretett volna találkozni Elena Deveraux-val, egy nő, akinek volt annyi ereje, hogy ne törjön meg egy arkangyallal szemben.

– A te és Naasir bátorságának és kitartásának hála Alexander él. És ezt nem fogja nektek elfelejteni. – mondta Raphael miközben elhúzta a karját.

Andromeda végre megtalálta a hangját, és bár kicsit érdes volt, de legalább meg tudott szólalni.

– Örülök, hogy a világ nem veszített el egy ősit.

Raphael bólintott, majd Alexander felé nézett, aki egyesével üdvözölte hűséges őreit, miután megkérte a népét, hogy álljanak fel.

– Az anyám boldog lesz, hogy van egy honfitársa, akivel beszélgethet.

Ez volt az a pillanat, amikor Andromeda rádöbbent egy hihetetlen tényre.

– Akkor pillanatnyilag tizenegy élő arkangyal van a világban, és közülük kettő ősi. Időnként előfordult, hogy a Tanácsnak tíznél kevesebb tagja volt, de több még egyszer sem. Soha.

– Úgy tűnik a Zuhatag jobban megváltoztatta a világ természetes egyensúlyát, mint ahogy azt bárki is megértheti. – Raphael felnézett a festett égre, de Andromeda tudta, hogy azt a csatát látja maga előtt, mely nemrég eltörölte a békét. – A tíz Tanácstag eddig elegendő volt ahhoz, hogy megtartsa az egyensúlyt. De úgy tűnik már nem elég. Talán még több ősi is felemelkedik, mielőtt ennek vége lesz. Mert a Zuhatag még épp hogy elkezdődött.