69. fejezet

Mennyi eltűntünk halt meg Mal? Mennyi emberemet nem leszek képes soha haza hozni?

– Miane Levéque Malachai Rhysnek, egy sötét, esős estén

Kaia az este közepén ment el, egy erős, csodás nő volt, aki félelem nélkül ment ki a vízbe. A derekáig elmerült, megfordult és fütyült Bonak egy bonyolult mintában. Cserébe ő is fütyült egyet és a nő teljes örömmel vigyorgott… majd elúszott. Csak hogy a távolban jelenjen meg, delfin alakban, kiívelt a vízből, hogy utána visszaessen.

Bo addig nézte, míg el nem tűnt a szemei elől. Ez után visszament Velencébe, várt a megállóból érkező hívásra, amire a nő is utalt. A szirénje vad lény volt, de megértette aggodalmát, egész útját elmondta neki, így ő egy, az óceánokról készült hatalmas térképen követte, amit felett az irodája falára.

Az első hívás könnyített a szíve körüli szorításon, Kaia annyira örömtelin hangzott, hogy egyedül utazott. A második és harmadik hívástól mosolygott. Várta a negyediket, mikor ki fogja húzni magát az óceánból és gépre száll.

Soha nem érkezett meg.

A tüdeje összeszorult, Malachait hívta. – Kaiának már el kellett volna érnie Mirazát. – Megjelölte az úszó várost a térképen. – Nem hívott. Fél órája késik, de van egy rossz érzésem ezzel kapcsolatban.

– Bassza meg. – Malachai ezzel letette.

Percekkel később felhívta, megerősítette, hogy Kaia nem jutott el Marizába, de nem vették észre a város nagytávolságú felderítői sem.

A BlackSea keresést indított.

Bo kétségbeesetten gondolkodott azon, mit tud ő tenni. A BlackSeanek jobb volt a felszereltsége, hogy a mélyebb óceánrészeket kutassa át. Így ő a földhöz közelebbieket nézte át. Egy kis csónakot irányított, átcikázott a vízen, megijesztve ezzel a parton lévőket, és arra ment, amerre a nő azt monda menni fog.

Igen, három helyen megállt, mielőtt eltűnt, de talán ha a nyomát követi, akkor megtalálja mi történhetett. Talán belefut egy hajóba vagy yachtba, vagy más járműbe, ami a nyomát látta.

Kaia talál feljött a felszínre, hogy üdvözölje a hajót, talán elkapta a kamera.

– Ennek semmi köze a Konzorciumhoz – mondta magának. – KJ eltűnt. – De agyának biztonsági főnök része azt kérdezte, ha KJ egy veszélyes tégla volt, mit hagyott a BlackSea számítógépein és komm rendszerein? Hátsó ajtókat, ahol mások hallgatózhatnak vagy letölthetnek adatokat? Kaia kapcsolatba léphetett a családjával a megállókban, megadhatta tervezett útvonalát. Mi van ha az ellenség a komm rendszereken át figyelte őt? Vagy kiszúrták egy város közelében és rájöttek Kaia merre mehet.

Mikor egy hátsó uszony megjelent a távolban, szíve kihagyott egy ütemet, de kiderült egy cápa volt. A cápa hatalmas volt s mellette úszott elég ideig, hogy rájöjjön alakváltó volt, és jobbra keresett. Így ő balra ment. És mikor más tengeri lények jelentek meg a semmiből, óvatos volt, mikor a hajót vezette.

Együtt kerestek, Bowent a szíve egyre mélyebbre és mélyebbre vezette a kékségbe. A párzási kötelék azt mondta neki Kaia életben volt, és őt csak ez tartotta épp eszűként.

Malachai négy órával később hívta fel, haja nedves volt és teste fekete pólóba volt csomagolva, amin nedves foltok voltak. – Semmi jele és több száz emberünk keresi. Nálad?

– Semmi. – Semmi jele egy játékos delfinnek. – Lehetséges, hogy kitérőt tesz?

– Az eltűntek miatt szigorú szabályaink vannak az emberink számára. Őrült volt, mikor elhagyta Bebe szigetét, de mikor belefutott Armandba a szigeten kívül, pontosan megmondta hova megy. És megadta a visszatérés útvonalát az első településen, mikor elhagyta Olaszországot. – Malachai kezével a hajába túrt. – Pontosan tudja rettegnénk, ha letérne az útról.

Bowen elméje jeges hidegséggel telt meg. Nem engedhette meg, hogy most féljen. – Ezek az utak a hálózati rendszereiteken vannak?

– Nem. – Malachai összefonta karjait. – Az adatokat minden városban egy helyi egységre szigeteltem, amihez csak én, Miane és a városok parancsnokai férnek hozzá. Griffin vezeti Mirazát, ő annyira hűséges a BlackSeahez, mint én és Kaiát közeli barátnak tartja.

Bo elfogadta Mal szavait, a másik férfi ismerte az embereit. De… – Nincs valaki új Griffin életében? – Bo soha nem gondolta, hogy Heenali megteszi azt, amit megtett.

Mal arca megfeszült. – Nincs. Bízz bennem. A parancsnokok közül egy sem fordíthatta meg Kaia útját, annyi embert vesztettünk, hogy rohadt gyanakvóak.

Bo nyomot váltott. – Az emberek szívesen versenyeznek a hajókkal – mondta. – Nem tudják, hogy nem mehetnek be a BlackSea területére – egy parancs, amit megismétel, miután visszatért, hogy minden véletlen behatolást neki kell jelenteni – de Kaia hazafelé tartó útja elég nagy, hogy talán az emberek kiszúrták őt a távolból.

– A tenger hatalmas Bo – mondta Malachai őszintén. – A miénk, de nem vagyok annyira arrogáns, hogy ne fogadjak el segítséget. Szólj az embereidnek.

Majd Bo feltette a kérdést, amit nem akart feltenni. – Mal, mit jelent, ha a párzási kötelék ki-be kapcsol, mint egy rossz jel? Ott van, de egyszer erős, míg máskor kihagy.

– Nem vagyok párosodott, de tudom kit kérdezzek. – Egy perc múlva visszatért, azt mondta: – Vagy nincs tudatánál, vagy begyógyszerezték, ez a legjobb ötletünk. – Könyörtelen vonalak voltak az arcán. – Hozzá tudsz jutni?

– Érezem az általános irányt. – Mintha egy fénycsóva lenne a mellkasában. – De ez messze van, és a jel néha kikapcsol. – Mikor először megtörtént, akkor majdnem hányt, de a pánikon át lévő koncentrációban rájött, hogy még ott volt, csak „csendesebb” volt. – Egy repülőre próbálok szállni, úgy keresni.

– A párzási kötelék hívása nem mindig ennyire pontos – figyelmeztette Mal. – De ha le tudod szűkíteni, egy általánosan széles területre, akkor legalább arra koncentrálhatunk.

– Kérdezted Vasicot? – Pár teleportáló arcokra is tudott kapcsolódni, nemcsak helyekre.

– Igen. Úgy blokkolják, mint a többi eltűntűnknél. Határozottan sebzik meg őket, így arcuk már nem egyik meg a képpel. – Egy ér pulzált a homlokán. – A túlélők, akiket megmentettünk mind azt mondták, hogy a rohadékok gyorsan megvágták és jelölték őket. Perceken belül.

Bowen rájött abban a pillanatban, hogy képes a jeges és erőszakos bosszúállásra. – Menj. Keress. – Az utasítással vetett véget a beszélgetésnek, ugyanazt a hálózatot aktiválta, mint mikor George után kutattak. De ez alkalommal azokra szűkítette, akik a víz mellett éltek. Mikor megvolt, ki akart menni és felszállni egy gépre… mikor rájött van más lehetősége.

Felvette a telefonját, beütötte a kódot, amihez nem sok ember fért hozzá. – Krychek – mondta, mikor a kardinális válaszolt. – Szívesség kell. Hozzám tudsz portálni? Nem az irodában vagyok.

– Úton vagyok.

Kaleb Krychek Bo előtt jelent meg, mielőtt letette volna. Mint mindig, a kartinális teleportáló fekete öltönyt viselt. De ma nem volt rajta nyakkendő, míg fehér ingének gallérja nyitva volt. És a haja nem volt tökéletes, pár hajszál kiállt.

– Ez szokatlan hely. – Krychek kinézett a kicsi, de gyors hajót körülvevő vízre, egyensúlya tökéletes volt, azt gondolná az ember, hogy hajón nőtt fel. Ez volt a teleportálókkal, természetellenes fizikai elegancia.

– Adok egy ember elmét a Mentálhálónak – mondta Bowen, kezei rászorultak a kontroll panelre, ami az utasítására várt, megállította a hajót, hogy beszélhessen Krychekkel. – Az enyémet.

– Ez nem ilyen egyszerű – válaszolta Krychek, éteri fehér csillagos fekete kardinális szemeit lehetetlen volt olvasni. – A kapcsolatnak igazi érzelmi köteléknek kell lennie, hogy hasznára legyen a Mentélhálónak. Vagy gátlástalanul beerőltették volna már az embereket a hálózatba.

– Vannak pszichéitek. – Talán nem bízik az erős mentálokban, de Bo nem volt szörnyeteg, aggódott azért a több millió mentálért, akik nem voltak erősek és akik szörnyű halált halnak, ha a Mentálháló elesik. Ennek eredményeként attól a naptól gondolkodott a célzáson, mikor Krychek elmondta kérését, és ma, kétségbeesés vezette, látott valamit, amit a mentálok talán figyelmen kívül hagytak. – Kedvelem a pszichéket. Barátság egyel nem lenne bonyolult.

– Barátság. – Kaleb éjfél hangja tűnődő volt. – A szerelem hozza létre a megfelelő mentális kötődést, de barátság? Senki sem gondolt rá.

– Talán mert a mentál-ember barátság szinte kihalt.

– Lehetséges. Ahogy az is, hogy én leszek az alku vesztese.

Bowen megtartotta a férfi rejtélyes pillantását. – Nem adom el a Szövetséget. – Ha Kaia megtudja, hogy az emberekkel üzletel, hogy kiszabadítsa a rabságból, az elpusztítja őt. – De az elmém az enyém, és átadom neked. Bármilyen kísérletet akarsz, futtasd le, nem harcolok ellene.

Krychek felvonta szemöldökét. – Pajzsod van.

Bo soha nem gondolta, hogy majd ki akarja tépni a pajzsot a fejéből. – Törd át – mondta laposan. – Tudom, hogy a mentálok hatalmas telepatikus erővel be tudják törni az alakváltók pajzsait. – Ez általában halálhoz vagy súlyos agyi károsodáshoz vezetett, de Krychek elég okos volt, Bowen elméjéből eleget visszaszerezzen, hogy megérje neki.

Kaia gyűlölni fogja a döntéséért, de Bo nem fogja az ellenségei kezében hagyni őt. – És ha egy sem működik, akkor tartozom neked egy szívességgel, amit behajthatsz. Rajtam, nem a Szövetségen, de az életem végéig tartozni fogok. – Ez egy malomkő lesz a nyakán, mert nem voltak illúziói Krychek könyörtelen természetéről, de az árat Bowen szívesen megfizeti.

– Fair ajánlat – fogadta el Krychek. – Ami a Mentálhálóhoz baráti köteléken át való csatlakozást illeti, miért egyezel bele egy tettbe, amit rettenetesnek találsz? Tisztáztad, hogy nem bízol a mentálokban, hogy tisztelik az emberi elmék menedékét, a barátság ha köteléket hoz létre, akkor több milliónyi telepata vesz majd körül a Mentálhálón.

Bowen hányingerét erős kontroll alatt tartotta. – Emberekhez is tudsz portálni, nemcsak helyekre?

– Igen.

– Szükségem van rá, hogy megtaláld a páromat. – Krychek kétség kívül a legerősebb teleportra képes telekinetikus volt a világon, Bowennek meg kell próbálnia, tudnia, hogy Krychek fel tud-e venni „jeleket”, ami Vasic számára lehetetlen volt.

– Kell egy tiszta kép a párod arcáról.

Bo elővette telefonját, megmutatta Kalebnek a képet, amit Kaiáról a konyhában készített, mikor együtt nevettek. – Van még. – Átpörgette.

– Nincs találat – mondta vele szinte egyszerre Krychek. – Biztos vagy benne, hogy még él?

– Igen. – Bo öklét a szívére nyomta. – Itt van.

Krychek talán kegyetlen rohadék volt, de volt egy párja, aki szintén mentál volt. Minden alakváltó így írta le a kardinális kapcsolatát Sahara Kyriakussal. Ez egy párzási kapocsnak érződött azoknak, akik elég közel jutottak a párhoz, hogy megérezzék az érzelmi köteléküket. Így nem volt meglepő, hogy Krychek csak bólintott. – Van valami megkülönböztető jegye?

– Nincs. – Kaia meztelenül ment a vízbe, alakot váltva is az lenne. – Mi mást tudsz használni?

– Valamit, ami csak neki van, vagy csak nagyon kevés embernek. Szemszín nem jó. Ahogy a hajszín sem, vagy a tetoválás, hacsak nem valami egyedülálló. A legtöbb seb sem, hacsak nem egy kollekció van. Nem lehetnek zavaró azonosítási nyomok.

Krychek könnyedén állta a hullámzást. – Mikor így próbálom megtalálni – mondta – akkor úgy kezelem, mint egy helyet, amihez részletes kép kell, hogy meglegyen a hely. Minél kisebb a „hely”, minél részletesebbnek kell a képnek lennie, mert nincs semmi körülötte, ami más hasonló helyektől megkülönbözteti.

Kaiának nem volt tetoválása, vagy egyéb megkülönböztető jele a testén, kivéve – Mi van a kisujjal, ami befelé görbül és kicsit átfedi a négy másik ujj?

– Túl általános. Túl sok találat.

– Az ujjon van egy seb és az egyik köröm hiányzik. Kaia többszínű festékkel tetováltatta ki, ami kitart az alakváltások során. – Az ilyen kis dolgokat az elrablók figyelmen kívül hagyhattak, „díva körmének” színei beleolvadnak a festésbe, amit a többi körmén szeretett hordani.

– Igen – mondta Krychek. – Ez talán elég egyedülálló, de kell egy kép.

Bo eszeveszetten keresett a képek közt. Annyi volt a nevetéséről, testének mozgásáról, de egy sem a lábáról. Bassza meg, bassza meg, bassza meg!