23. fejezet

Nem felejthetjük ez az örömet. Nem számít milyen mély a dühünk és fájdalmunk.

– Miane Levéque a BlackSea számára

– Mi van, ha könyörgöm? – Bowen felnézett a nőre, a heves szomorúság benne kiölte Kaiából a játékosságot, ami szívének természetéből fakadt.

A fütyülése is ezt tette, a farkas fütty talán nem volt elfogadott az emberi kultúrában, de Kaiának nemcsak ember oldala volt, a másik oldala imádta a fütyülést és tetszett neki, hogy Bowen jó volt benne.

Játszótárs, gondolta megint.

– A sorsod Carlotta kezeiben van – mondta, nem állt le a férfi érintésével. – Ha meg akarja veled osztani, akkor raja áll.

– Hmm. – Carlotta komoly hangjára mindketten odanéztek. – Nem vagyok oda a farkas füttyért.

– Kómás agy – mondta Bowen. – Ezért legalább naponta egy szabad jegyet kellene kapnom.

– Még az unokám sem tudna előállni ilyen kifogással, így feltételezem megérdemelsz némi pitét ezen okból kifolyólag. – Carlotta a használatlan késével szépen ketté vágta a hatalmas szeletet.

Ahogy a másik nő Bowen tányérjára tette a sütit, Kaia rávette magát, hogy törje meg a kontaktust, mielőtt ő maga esik érzéki kómába. Mert míg azért simogatta a férfit, hogy enyhítsen a fájdalmán, nyugalmat adjon neki, amit a klán adhat meg, mikor ő messze volt a klántól, az érintés azzal fenyegette, hogy függővé válik tőle.

A hírtelen megszakadt érintés dadogott benne, és látta Bowen vállai is megfeszülnek, de nem mondott semmit, csak villájával a pitébe szúrt. Ahelyett, hogy elsétált volna, ahogy eredetileg tervezte, Kaia elég sokáig hezitált, hogy lássa a férfi becsukta szemeit és mélyen a mellkasában felnyögött.

A lábujjai begörbültek.

***

Bo kinyitotta a szemeit, azt látta, hogy Kaia elsétált, a buja nő skarlátban, aki istennőként tudott főzni. – Nincs több farkas fütty – mondta határozottan. – Ez a pite… – Újabb falatot evett, ahogy tovább nézte Kaiát.

– Érzéke van hozzá. – Carlotta megette a pitéjét. – És te nem tudod levenni a szemed róla.

Bo nem nézett félre a tehetséges, frusztráló, gyengéd rejtélytől ami Kaia volt. A nő megállt egy másik asztalnál és beszélt a klántársakkal. – Hibáztatsz érte?

Carlotta mosolya vékony volt. – Nem, de senki nem mesélt neked Hugoról?

Bowen ösztönei felpattantak, figyelme a másik nőn volt. – Tudom, hogy a legjobb barátja.

– Két borsó egy hüvelyben, ezek voltak gyerekkoruk óta. Általánosan azt hitték róluk, hogy párosodni fognak.

Bowen határozottan hátradőlt a székben, a vállai ellazultak. – Nem hiszem, hogy Kaia olyan nő, aki az elvártat teszi.

Carlotta kortyolt a kávéból, továbbra is őt nézte. – Nem és érdekes, hogy ezt tudod.

– Nem hallatszottál túl meggyőzőnek Hugoról – mondta Bowen, ahogy Kaia tovább mozdult, kifelé ment az átriumból.

Carlotta éterien mozdulatlan lett. – Meggyászolom minden elveszettünk – mondta olyan hangon, amiben benne volt az óceán sötétsége.

A távolban Kaia vörös ruhája eltűnt egy hatalmas ajtó mögött, ami szerinte egy másik élőhelyhez vezető hídra nyílt.

– Vannak golyóid, kóma srác. – Egy sötét bőrű, hosszú hajú férfi csapta finoman vállba, ahogy elment az asztala mellett. – Senki sem szórakozik Kaiával.

– Azt hallottam megfenyegette, hogy kifilézi, majd kisüti az ivarmirigyeit a legutolsó srácnak, aki udvarolni akart neki! – kiáltott egy másik hang Bo asztala mögül.

– Talán mert halott kagylókkal akartál udvarolni neki, te ostoba – jött a harmadik reakció.

– Hé! Gyöngyök voltak bennük! – ellenkezett az ostoba. – Romantikus voltam. Megkérdeztem Rita nénit a Vad Nők Magazinban az udvarlásról. Azt mondta legyen egyedi, de romantikus. Így azt gondoltam miért adjak neki ékszert, mikor adhatok rejtélyes kagylókat?

– És ezért halsz meg egyedül, negyvenegy éves szűzként!

Nevetés volt az átriumban, mielőtt a többi ember elment volna. Vele szemben Carlotta kifejezése puhább lett. – Jó hallani, hogy a klánom nevet.

Bo mosolya is eltompult. – Nehéz lehet pozitív maradni az eltűntek miatt.

– Igen, de a gyerekeink nem nőhetnek fel úgy, hogy az emberek a bánatban úsznak. Az tönkreteszi az egész generációt. – Letette a villáját. – Az Elsőnk tisztázta, hogy nem engedhetjük meg, hogy a gyötrelmünk széttörje a fiataljaink gyerekkorát.

– Értem. – Bowen elkapta a bajszos rozmárnak tűnő férfit a szemének sarkából. – Az ember családok is felnevelik szeretetben és örömben a gyerekeket a mentális erőszak árnyékának ellenére is.

Látta a feszült ökölbe szorított kezeket a szülőknél, de tovább próbálkoztak a gyerekeik miatt, akik boldogságot és reményt érdemeltek.

Carlotta bólintása lassú volt. – Igen. Mind harcolunk valami ellen. – Újra felvette a villáját, evett tovább, míg Bowen továbbra is szemmel tartotta az agresszív szőkét, akire Kaia Aldenként utalt.

A nagy férfi az átrium túloldalán maradt, de legalább háromszor nézett Bowen irányába az elmúlt egy percben.

Carlotta felvette a kávéját, hosszan ivott. – Ami Hugot és Kaiát illeti – mormogta, miután letette a csészét az asztalra – ha van valami, amit megtanultam a bolygón töltött száz évem alatt, hogy a terveket könnyen kisiklatja az, amit életnek neveznek.

A nő szavai átfolytak Bowen bőrén, ahogy egy hatalmas bálna úszott el a fal mellett. Carlotta arca mosolyra fakadt, integetett. – Itt az én kedvesem, Filipe. Mindig morgós, hogy a fél életét azzal tölti, hogy én elkészüljek. – Egy nevetés, majd a bálna újra elúszott ott. – Jövök drágám.

Bowen szája tátva maradt. – Tudom, hogy nem szabadna megkérdeznem…

Carlotta bőszen rázta a fejét. – Igen, bálna vagyok. Most már elégedett vagy?

– Nem. – Bowen ezen a ponton soha nem lenne elégedett. – Leopárdok és farkasok, annak van értelme a test méretei alapján, de hogy lehetséges, hogy elég tömeged van, hogy bálnává válj? – Megitta a kávét, a csészét túlzott óvatossággal tette le az asztalra. -. Nem. Nem. Soha.

Carlotta nevetett és az nagy, rekedt és csodás volt. Mikor végül abbahagyta és felállt, úgy tűnt befejezte az étkezést, odahajolt és csókot nyomott az arcára. – Drága fiú, azt hiszem kedvellek.

Pillanatokkal később otthagyta az átriumot.

Ekkor a bajszos, talán rozmár felkelt az asztal mellől és az üres átriumon át Bowen felé tartott.

Nos, bassza meg.