63. fejezet

Még mindig nincs nyomom. Mindketten lementek a hálózatról, és Heenali most már tizenkét órát késik attól, mikor Domenicának mondta, hogy visszatér.

– Üzenet Lily Knighttól Cassius Drakenek

A tompa puffanás volt az első, ami elért hozzá, de Bowennek majd egy percébe telt, mire rájött mi volt az.

A szíve.

Mű. Erős. Ember.

Ennek megértésére fújta ki a levegőt, kinyitotta szemeit… és belenézett a tintafeketékbe, amiket soha nem keverne össze máséval. – Helló Szirén. – Hangja rekedt volt, de a szavak úgy hangzottak, ahogy kellett.

A nő ragyogóan mosolygott, amiben benne volt az óceán vihara. – Bo, megcsináltad – suttogta. – Túljutottál rajta.

Bo kilazította minden ujját. – Az agyam… ködösnek érződik.

– Elmúlik. – Hallotta Dr. Kahananui tiszta hangját. – Tizennyolc órára ki voltál ütve.

Bo ujjait összefűzte Kaiáéval, a szívét fogta, ami most már a testén kívül élt. – Siker?

D. Kahananui felnézett az adat panelről. – Racionális vagy és úgy tűnik teljesen uralod a képességeidet, de nem tudjuk, hogy van-e idegi károsodás, míg nem futtatunk le több tesztet.

Bo bólintott, és teltek a hosszú órák, együtt működött minden tesztben, amit az orvos írt elő, a gyerekes kirakóktól az erősen logikai feladványokig. Mikor egyet hibázott, akkor egy random információ volt egy szórakoztató ipari hírességről. – Nincs róla infóm doki.

Dr. Kahananui még erősen terhes volt, vigyorgott. – Csak leellenőriztem, hogy ébren vagy-e. – Megmozdult a kényelmes székben, amit Dex hozott neki oda. – Ez hosszú nap volt.

Még hosszabb lesz.

Kaia állandó jelenlét volt, mind a szobájában, mind mélyen benne, mint a párok. Rövid időkre eltűnt, és mindig étellel és itallal tért vissza. Mikor az orvos azt mondta neki, hogy aludjon egy kicsit, és majd holnap folytatják, akkor Kaia vele töltötte az éjszakát, becsomagolták magukba a másikat.

Nem beszéltek a holnap elkerülhetetlenségéről.

De a holnap megérkezett és vele Dr. Kahananui konklúziója, hogy a kísérlet korlátlan siker volt. – Magabiztosnak érzem magam, hogy megismételjem a folyamatot az embereiden, akiknek chipje van. – Megsimogatta a hasát. – Egy kis késlekedés után.

Kiderült, hogy egész reggel összehúzódásai voltak.

Dex majdnem elvesztette a fejét, mikor elmondta neki. A pár eltűnt a feketeségben és a gyógyítóval egy perccel később. Bo szíve zakatolt és feje kristálytiszta precizitással dolgozott, a tengerfal mellett állt Kaiával. – Ez általában gyors?

– Néha igen, néha nem. – A férfi testének dőlt. – A következő tengeralattjáró három óra múlva jön.

Bowen vére megfagyott. – Még nem. – Ez kemény elutasítás volt.

– Hallottam, hogy Lilyvel beszéltél, és láttam a médiában a híreket. A Szövetség kezd a szélein megbomlani. – Arcát a férfiéhoz emelte, a haját simogatta. – Szükségük van rád.

– Neked is – mondta őszintén. – Annyira, mint nekem rád. – Itt hagyni őt az összetöri.

– Ha itt maradsz – mormogta Kaia, ahogy feddőn rázta a fejét – akkor lassan semmibe fogod venni magad.

Ez is igaz volt. Bo ígéreteket tett, a szavát adta, hogy kivezeti az embereit a sötétségből. Nem tudna úgy élni, hogy elárulta azok bizalmát, akik mellette mentek. – Nem tudom hogy csinálom meg nélküled. – Annyi ideig volt önhitt, de most már szüksége volt a nőre, hogy semmi sem tudta eloltani.

– Nem kellett volna párosodnunk. – A nő ember szemei találkoztak az övével, a másik fele szégyenében elúszott, ami annyira erős volt, mintha Bowenben lett volna. – A kötelék nélkül szabadon élhetnél.

– Szirén, azóta nem voltam szabad, hogy az első nap kinyitottam a szemem és megláttalak. – Megcsókolta a nőt, az átrium szívében, az óceán selymes sötétsége volt mögöttük és a nő klántársai nézték őket.

Megcsókolta a nőt, aki a belsője volt, és aki természete miatt heves erővel szeretett. – Soha nem fogom megbánni a kötelékünket.

– Látogass meg, amikor tudsz – mondta ajkainak, kétségbeesett szüksége olyan átható volt, mint a férfié. – Nézni foglak.

Bo magához szorította, és a nő feje felett látta Alden vörös arcát. De a másik férfi nem avatkozott közbe, nem próbált zavart kelteni, nem hozta fel Hugo nevét. Csak állt ott mérges szemekkel, ahogy Bowen tartotta a nőt, aki az örökkévalósága volt.

***

Kaia ember alakban úszott fel a tengeralattjáró mellett, a kopoltyúi életben tartották. Valahogy illett oda, kezét az ablakhoz nyomta, mikor a felszín fénye kezdett megjeleni a vízben, és a nő visszaúszott, mielőtt eltűnt volna a sötétségben, mint a feketeség lénye, aki volt.

Bo csendben lépett ki a tengeralattjáróból, felszállt a kis fekete gépre, amit a BlackSea intézett el neki, hogy a szigetre vigye, az óceán túl haragos volt ma a hajóhoz. Ahogy felszálltak, a vizet nézte, még akkor is, mikor tudta, hogy a nő mélyen maradt. Kaia keze a szíve körül volt, és ahogy egyre magasabbra szálltak, a szorítás erősebb lett. De a helikopter egyre jobban emelkedett, fel a város felé. De Bot nem érdekelte a csodás látvány, ahogy a hullámok ostromolták a ragyogó és zöld óceáni várost, ami egy csoda építmény volt.

Csak a szirénje érdekelte, aki felemelkedett a vízből, a helikopter alatt, arcát felé emelte.

Bowen kezét az ablakra nyomta. A nő az övé volt, és ő itt hagyta a nőt, mert ígéreteket tett, amiket be kellett tartania… ígéreteket, amiket a nő akart és szüksége volt rá, hogy a férfi betartsa. A párja megértette, hogy ha nem tenné meg, akkor azzal megmérgezi őt belülről.

De megtartani az ígéreteket azt jelentette, hogy otthagyja Kaiát és ez elfogadhatatlan volt. Így ki fogja találni a dolgokat. Bowen nem volt azon, hogy az első akadálynál elveszítse a párját. – Eljövök érted – ígérte, álla feszes volt. – Az enyém vagy Kaia, és nem foglak elengedni.