26. fejezet

Köszi, hogy kiálltál mellettem. Mindig tudom, hogy ott leszel, nem hagysz elbukni.

– Hugo Sorensen (18) Kaia Lunának (18)

Kaia remegve érkezett a kettes élőhely japán kertjébe és még a testén érezte Bowen kezeit, nyers férfiasságát érezte az orrában. Nem tudta megérteni, hogy a férfi hogy jutott be ilyen gyorsan a bőre alá, míg nem tudott másra gondolni, csak rá.

– Kaia! – Tansy integetett felé az asztaltól ahol ő és Seraphina egy kicsi japán juharfa mellett ültek, aminek arany és narancs levelei voltak.

Mint minden zöld élőlény az állomáson, ezeket is nemcsak a tiszta levegőt biztosították, hanem egyben táplálék is voltak a lélek számára. Mert a vízi alakváltóknak kétféle természetük volt. Az egyik az óceánban élt, a másik sóvárgott a zöld és a föld iránt.

Kaia nem vágyott rá, hogy felmenjen és a földön sétáljon, de a konyha mellett, az élőhelyek zöld területei voltak a kedvencei. – Bocsi hogy késtem – mondta, ahogy leült, Tansy volt a bal, Seraphina a jobb oldalán. Egy hatalmas termo melegítő volt előttük az asztal közepén, az ételt három tinédzser hozta át a fő konyhából. Sera talán megvesztegette a tinédzsert, ahogy az állomás parancsnok segédje tudta csak. – Alden neki akart ugrani Bowen Knight nyakának.

Tansy és Seraphina egyszerre nyögtek fel.

– Tessék. – Tansy kinyitotta a karcsú fekete termoszt és habos kávét töltött a három pohárba, a szürkéskék gyapjú felsője tökéletesen állt fehér bőrén. – Az új masinámmal csináltam. – Foga az alsó ajkába harapott, arca élesen ideges volt.

És bár Kaia szíve remegett a Bowennel való összegabalyodástól, megfogta a csészét és felemelve mély levegőt vett. Kávé, csoki, fahéj, csodás illatok örvénylettek körülötte, de semmit nem tett, hogy kitöröljék Bowen ízét az ajkairól.

Hezitálva akart csak inni, ennek ellenére kortyolt a kávéból. És belül megremegett, mikor Bowen illata továbbra is ráakaszkodott, mintha a sejtjeibe ivódott volna. – Ez tökéletes Tansy. – Krémes, gazdag és forró.

Tansy arca felragyogott. – Serának is ízlett.

Seraphina, csodásan gömbölyödő és nagy szívű, merészen vörös körmével érintette meg a csészét. – Nem bánom az újratöltést. – Mélybarna bőre ragyogott az egészségtől, ruganyos hullámos tincsei ragyogtak és Kaia azt feltételezte, hogy reggel szabad volt, mert komoly időbe került a tincseket kondicionálni és szépen elválasztani egymástól.

– Nos – mondta Seraphina – az ember. – Ajkait összenyomta, a szín tökéletesen illett a körmeihez. – Olyan, mint amit Hugo mondott? – Mint Dex helyettese, teljesen informálták Hugo mappájáról, míg Hugo Tansynak mondta el.

Kaia óvatosan letette a csészét, de kezeit nem vette le róla. – Megcsókoltam. – A szó csak kibukott, túl nagy volt, hogy bent tartsa.

Tansy keze a szájához repült, míg Seraphina halkan füttyentett egyet.

Kaia megszorította a csészét, a fejét rázta. – Tudom, hogy Hugo soha nem hazudna nekem – mondta – de bizonyos dolgokban nem volt igaza. – Elmondta nekik, hogy Bowen mivel magyarázta a Szövetség katonai lehetőségeit. – Felhívtam Armandot és megkérdeztem a saját katonai számunkról és kapacitásunkról. – A kuzinja le volt nyűgözve, hogy hírtelen érdeklődött iránta, örömmel válaszolt a kérdésekre. – Vagy hússzor nagyobb, mint a Szövetségé.

– Dex és én gondolkodtunk is ezen a részen, rájöttünk, hogy Hugonak nem volt katonai ismerete, hogy megítélje a dolgokat – mormogta Seraphina. – Mal nem mondott mást?

– Még nem. – Kaia megfújta a meleg kávé tetejét. – Van egy őrült gén a véremben. – Bowen hevesen ellenkezett, hogy elvitték és bántották volna a BlackSea embereit, szenvedélyesen mérges volt az ilyen rémisztő vádra, de Kaia hogy bízhatna meg az olvasatában?

Tansy apró keze fogta meg az alkarját. – Te mondtad Kaia, de mindig keresztülláttál a férfiakon, akik csak el akarták csavarni a fejed. – Újra beleharapott az alsó ajkába, ez ideges szokása volt, amit nem tudott megtörni, és most azt mondta: – Szereted Hugot, de még benne is észrevetted.

Kaia szemei égtek a haszontalan, de hűséges barátja miatt. Soha nem tagadta Hugo hibáit, túl sokat hazardírozott, túl sok ígéretet szegett meg, mint amilyen könnyen megfogadta őket, pénz kért kölcsön, de soha nem adta meg, és egyszerre több nővel kavart, de egyben megnevette őt és ott volt, mikor igazán szüksége volt rá. – Úgy érzem Bowennel elárulom Hugot.

– Nem. – Seraphina hangja határozott volt. – Tansynak igaza van, pengeélesek az ösztöneid. És ha azt mondják, hogy Bowen Knight egy olyan férfi, akiben megbízhatsz, akkor így is van, ne most kezdj kételkedni magadban. Lehet, hogy van valaki a szervezetében, aki elárulja a csoport céljait.

– Mint nálunk. – Tansy hatalmas kék szemei könnyekkel teltek meg. – Az egyikünk elárulja a klántársait. Máskülönben a vadászok soha nem találnák meg őket.

Csend telepedett rájuk, csak a kis madarak hangja törte meg, akik ezen a zöld területen éltek. A BlackSea hozta le a madarakat, akiket egy hatalmas erdős területről szedtek össze. Egy sast, vagy vándor madarat sem hoztak le. Az élőhely madarai itt lakók voltak, akik élvezték a kis erdőt, ahol voltak rovarok, kukacok, amiket ehetek.

– Választanom kell – mondta Kaia csendesen. – Nem ragadhatok középen.

Mindkét barátja bólintott. De Seraphina szólalt meg – Kaia édes, te nem olyan nő vagy, aki bármely férfinak hagyja, hogy megcsókolja. Azt hiszem már választottál.

Seraphinának igaza volt, Kaia akkor választott, mikor először játszott Bowen Knighttal. – Megőrjít – mormogta. – Pitét sütöttem neki. – Ez morgásként hangzott.

Tansy kuncogott. – Ebben az esetben, miért is beszélünk erről? Még nekem sem sütöttél pitét. – Butácskán kuncogott, és maga a hangja annyira fertőző volt, mintha még tinédzserek lettek volna.

Kaia omlott össze először, majd Seraphina követte őket. A nevetésükre odafigyeltek a kíváncsi madarak, kis fejük feléjük fordult, amitől csak még jobban nevettek.

– Ki kell mondjam – mondta utána Seraphina, a hangja zihált – jó ízlésed van. Tegnap láttam a pasit, mikor Attievel és veled ment ki a konyhából, és harapnivaló. Egy kicsit sovány a betegség miatt, de egy szexi dominánsság van benne. – Megremegett.

Tansy eközben grimaszolt. – Nem tudom miért vagy oda a dominánsokért. Annyira nyomulósak és agresszívek. Bármikor adhatsz nekem egy gyengéd szubmisszívet.

– A vízi alakváltók nem mondják, hogy domináns vagy szubmisszív – mutatott rá Kaia.

– Mondd ezt Mianere – vágott vissza Seraphina. – Talán nem vagyunk olyan zajosak, mint a farkasok, de nekünk is van egy hatalmi hierarchiánk. Te is tudod, hogy Edisonba is bele akarok harapni.

– Állj le ezzel. – Kaia megátalkodott barátjára mutatott. – Más téma – mondta, ahogy a két nőre bámult – láttátok Hexet? Elfutott, míg öltöztem.

– Reméljük nem George részlegében köt ki. – Seraphina tincsei megugrottak, ahogy a fejét rázta, ajkait összenyomta. – Tudod, hogy nem bocsátott meg a legutolsó alkalom óta, mikor az egered a fejére ugrott.

– Nem bánná, ha te ugranál rá Sera. – Tansy hangja édes, félénk volt, amibe kis boszorkányság vegyült. – Meztelenül.

– Elszívod a gyógynövényeid? – Seraphina horkantott. – George aranyos a saját kínos, ügyetlen módján, de élve felfalnám. Nemcsak ez, de nem hiszem, hogy valaha is randira hívott volna.

Tansy összefacsarta az orrát. – Higgy nekem vagy sem, de rád van indulva. Láttam, hogy nagy szemekkel nézett feléd.

– Sokkal nagyobb szemekkel nézel te Armandra. – Seraphina a szemöldökét ráncolta. – Azt hittem nem szereted a dominánsokat, és az ő nyomulós, agresszív, morrrrrrrgó módjukat.

Tansy elvörösödött, behúzta a fejét. – Ő másmilyen.

– Nem hiszem el, hogy mindketten a kuzinjaimról beszéltek – nyögött fel Kaia. – Nem tudok a szexről beszélni veletek, ha Edisonról és Armandról van benne szó.

– Ki beszélt itt Edisonról és Armandról? – Seraphina fapofát vágott. – Mi Bedisonról és Laymondról beszéltünk.

Nevettek megint az asztal mellett, és akkor Kaia nem érezte a szívében az egyedüllétet, amit soha nem tudott kitörölni onnan. Nem, mióta hét évesként nézte a szülei mellkasát emelkedni és süllyedni, ahogy a gépek tartották őket életben. A gyógyítóknak nem kellett elmondania, hogy szeretett papája és mamája már elment. Érezte. Érezte három nappal korábban, hogy az ő hármukat összekötő kötelék megtört, de nem mondta senkinek. Nem volt még kész.

Aznap késő este, az egyedüli társasága a sötét volt, gyakran gondolt arra, hogy a magány magjával fog meghalni, hogy a lukat soha nem tudják betölteni. Az emberek megpróbálták. A nagynénjei és bácsikái, nagyszülei, Bebe, Edison és Attie, Mal, és a többiek, mind védelmező szeretetbe csavarták őt. De Kaia elvesztette a két legfontosabb személyt, akit kívül-belül ismert, akik nemcsak megértették a képességeit, de nem is gondolták rossznak őket. Elvesztette a két személyt, akik annyi emléket osztottak meg vele, míg másokkal nem. És nem tudott felejteni.

– Gyerünk, együnk. – Tansy édes hangja tört be a gondolatai közé, amit az aznapi ebéd fűszeres illata követett.

Kényszerítette magát, hogy kilépjen a múltból, evett, ivott, nevetett a barátaival… és remélte Hugo megbocsát neki, hogy milyen döntést hozott.

A csukló egysége később rezgett. Megnézte az üzenetet a kis képernyőn, Atalina írta: Szabad vagy, hogy figyelj Bowenre egy vagy két órát, míg ebédelek? Edzeni akar, és szerintem kellene is neki. De nem akarom, hogy egyedül legyen, és George még egyszer leellenőrizi az adatokat.

Kaia újra a ronda korházi gépekre gondolt, amik emelték és süllyesztették a mellkast… és a férfira, kinek várható élettartama napokban volt mérhető. Majd a férfi kezének melegére gondolt az arcán, erőszakosan élő jelenlétére, a váratlan kapcsolat nyers mélységére.

Nemcsak sóvárgás volt.

Nemcsak szenvedély.

Több.

Veszélyesen több.

És azt írta, Igen. Kérdezd meg tud-e úszni.