6. fejezet

Lil, megszereztem a speciális holografikus koncert jegyeket, amiket akartál. Miután négy órát álltam sorban az esőben. Jó, ha ez lesz az évszázad koncertje.

– Üzenet Bowen Knighttól (17) Lily Knightnak (13)

Kaia túl sok szeretetet hallott Bowen Knight nyers utasításában. Nem a büszkeség miatt kérte, hogy rejtsék el. Hanem a heves szeretet miatt, amivel meg akarta védeni a húgát a választás következményeitől, hogy Bowent egy ilyen kísérletbe tette. Lily Knight meggyászolja a bátyját, de nem bűntudattal hal meg, nem a horrorral.

És Bowen szülei úgy mennek el, hogy soha nem tudják meg a fiúk az élő pokolban ragadt.

Kaia újabb lépést tett hátra.

Senki sem figyelmeztette őt, hogy a Szövetség hideg és könyörtelen biztonsági főnöke egyben egy védelmező báty, és bátor barát. Senki sem mondta el neki, hogy ez a férfi, aki egy halálos sereget épít egyben a saját rémálmába sétál, ha ezzel egy apró esélyt is ad az emberinek.

Vállai merevek voltak, a gyomra összehúzódott.

Emlékezz Hugora.

Ez brutális emlékeztető volt az ő ugyanennyire hűséges és szerető gyerekkori barátjára, akit elraboltak és talán meg is kínoztak.

Emlékezz.

Ez alkalommal az emlékeztető egy utasítás volt és benne volt a gyerek gyötrelme, hogy az emberek a felelősek Kaia életének szörnyű veszteségéért. Bowen Knight emberei talán esélyteleneknek gondolták magukat, de Kaia tudta, hogy az emberek kegyetlenek, önzőek és gyilkosok is tudtak lenni.

– Újra találkozunk, mikor további felmérésekre lesz szükség, miután kiértékeltem a jelenlegi adatokat – mondta Attie Bowennek, miután beleegyezett a férfi kikötésébe, ha a kísérlet félresikerül. – Addig feltételezem fel szeretnél kelni?

A férfi kurtán bólintott. – Le akarok tusolni.

– Van egy segédem, aki jön és segít neked.

– Biztos vagyok benne, hogy magam is meg tudom csinálni, ha leszedi ezeket a vezetékeket és csöveket.

Nem, Bowen Knight nem olyan ember volt, aki kiengedné az irányítást a kezéből. Frissen ébredve a kómából, volt benne egy tekintély, ami miatt Attie hezitált. Kaia átlépte a határt, a kuzinja csodás volt, de nem tudott az ilyen konfrontációval mit kezdeni. – Ha pofára akarsz esni és megfulladni pár centi vízben, akkor az egész kísérlet felesleges.

A férfi szemei sötéten villantak rá. – Akkor egy kompromisszum. Bemegyek a tusolóba, de az orvos a segédjét a szobába küldheti,

Attie összevonta szemöldökét. – Növelem az izomerősítők pulzálását. – Miután megtette, újra mobilitási tesztet végzett rajta. – Hmm, elég jól tudod irányítani magad egy rövid zuhanyhoz. – Oldalra nézett. – Kaia, hoznál neki egy riasztót?

Kaia pontosan tudta, hogy kuzinja mit akart, kilépett a szobából és a laborban lévő orvosi felszereléseket tároló szekrényhez ment, a labor a folyosó túlsó részén volt. Ahogy visszafelé ment mélyen lélegzett. És emlékeztette magát.

A homályos nyári estékre a parton, ahol a papája álomba ringatta, míg mamája felolvasott neki.

A nevetésre, ahogy mamája a mélybe ugrott vele, Kaia abban az áramlásban úszott, amit a nő nagyobb teste hozott létre.

Az örömre, mikor papája hagyta, hogy ujjával a vászonra fessen.

A gyomrot fájdító mókára, Hugo pókerpartijaira, mikor fogpiszkálókkal és héjatlan mogyoróval játszottak.

Mindhárman eltűntek most, és egy közös nevező volt: emberek.

Kaia kinyitotta a szekrényt, kivette a riasztót.

Attie leszedte a legtöbb vezetéket és csövet Bowenről, mire visszaért. Csak a karján maradtak vezetékek, és Attie jelenleg egyesével szedte le őket.

Kaia véletlenül találkozott a férfi pillantásával, ahogy bement. A férfi végül megtörte a kontaktust, sötétvörös terjedt szét az arcán.

Kaia majdnem megtántorodott.

Tekintete oda siklott, ahol Attie épp a dolgokat egy tároló dobozba dobta, rájött, hogy ez a veszélyes és intelligens férfi zavarban volt. Annyira, hogy inkább kerülte a tekintetét, bár egyszer sem nézett szándékosan félre eddig.

Kaia elfoglalta magát, hogy a távolabbi falhoz ment, a hátát mutatta, míg Attie végzett. – Ha úgy döntesz, hogy kilátásra van szükséged – mondta – kezeddel, nyomd meg ezt a rejtett panelt. – Felemelte a ravaszul elrejtett fedőt, ami beolvadt a falba. Alatta volt a panel fekete kivitelezése.

– De – figyelmeztette – talán társaságod lesz, így légy benne biztos, hogy kihúzod-e a függönyt. – Nehéz volt a Ryüjin titkot tartani. Mindenki tudta, hogy Atalina tesztalanya az Emberi Szövetség biztonsági főnöke volt. Néhányan, azok, akikben Hugo megbízott, dühösek voltak.

A többiek kíváncsiak voltak, mint egy csapat zajos delfin.

Páran hajlamosak voltak „véletlenül” a közelben várni, azok, akik észrevették, hogy Attie Bowen szobája felé sietett és hogy már mióta volt ott.

– Tessék. – A konténer becsukódott. – Többé nem vagy bekötözve. Egyben levettem az arcodról a két izomfejlesztőt, az arcod izmai már teljesen működőképesek.

Kaia megfordulva Attiehoz ment, hogy odaadja a riasztót, de a kuzinja felvette a konténert és azt mondta: – Elviszem ezt és hívok egy segédet. Magyarázd el neki hogy működik a riasztó Kaia.

Kaia nem volt felkészülve a hírtelenségre, hogy egyedül maradt a félig meztelen Bowen Knighttal, akinek arca még mindig vörösen égett. Ujjai viszkettek. Meg akarta simogatni a vöröset, meg akarta nyugtatni őt.

Elnyomta az impulzust, bent tartotta a lélegzetét és a riasztót a férfi fejére csatolta. Ujjai véletlenül átsimítottak a haján, a puha tincsek cirógatások voltak a bőrén. És a férfi szemei olyan koncentrációval nézték őt, ami nem volt olyan könyörtelen, mint lehetett volna.

Visszavonta kezeit, mikor a lapos riasztót a férfi mellkasára tette. – Nyomd meg, ha segítség kell – mondta neki – és a segéd válaszolni fog. Vízálló, így beviheted a zuhany alá.

A férfi összeszorította állát, bólintott.

És Kaia tudta, hogy az intelligenciája ellenre a férfi büszkesége olyan nagy volt mint 182 centis kuzinjainak. – Várj, három percen belül visszajövök.

Zihált, mire visszaért… és a férfinak addigra sikerült a lábait lelógatnia az ágyról, szőrős lábszára és combjai elkapták Kaia pillantását. A kék takaró széle túl magasan volt a combjain, a férfi keze ökölbe szorult a derekánál.

Kaia bőre azzal fenyegetett, hogy felgyullad, a férfi arcára koncentrált.

A férfi is nehezen lélegzett, a másik kezével az ágyra támaszkodott és fejét kissé lejjebb engedte. Kaia le mert nézni, látta, hogy lábát megfeszíti és elernyeszti. Már az erejét ellenőrizte, arra akart rájönni mire képes, már egy kockázattá vált az állomásra és az ott lakókra nézve.

A vére megfagyott.

– Tessék. – Egy botot nyomott a férfi felé. – Használd ezt. Ha csak egy kicsit is bevered a fejed, akkor az az egész kísérletet tönkreteheti.

Bowen Knight szabad kezének ujjait bezárta a bot sima fején. – Mi lenne velem a te gyengéd gondoskodásod nélkül? – kérdezte ajkain egy tompa mosolykezdeményezéssel.

Kaia összevonta szemeit, hátrébb lépett. A férfi nem beszélt vele harapósan nyers vagy szarkasztikus hangon. Az olyan volt… Nem tudta, hogy milyen lenne, és, mondta magának, nem számított neki. – A zuhanyfülke ott van. – A pár méterre lévő ajtóra mutatott, ami az ágytól balra volt. – Bármi kérdés?

A férfi ében haja elkapta a fényt, ahogy a fejét rázta, a hullámok túl puhák voltak egy kemény férfihoz.

Kaia ujjai a tenyereibe görbültek, sarkon fordult és az ajtó felé tartott. Ki akart lépni, mikor a férfi azt mondta: – Kaia?

Megállt, de nem nézett fel, nem bízott a testében és ijesztően áruló válaszaiban, mikor az Emberi Szövetség biztonsági főnökéről volt szó.

– Köszönöm az ablakot.