19. fejezet

Bo, nem kell kérned. Tudod, hogy melletted a pokolba is bemennék.

– Heenali Roy Bowen Knightnak (2079)

Malachai soha nem jelentette ki kategorikusan, hogy az eltűntjeik miatt változtatott a BlackSea az elszigetelődő politikáján, de nem volt nehéz összekötni, miután Bo megtudta, hogy a BlackSea embereket vesztett. Egy hátba szúrás volt, hogy talán manipulálták és hazudtak neki, szörnyű dolgok történtek a hűség illúziója mögött, de ez nem jelenti azt, hogy szemet huny a lehetőség felett. De még nem volt képes leírni Heenalit. Kicsi és heves volt, lelki sebei voltak, ami miatt este sikoltva ébredt fel, éveken át mellette ment a veszélyben.

A hűsége a Szövetség felé természeti erő volt.

Beszél Malachaial, majd kapcsolatba lép Lilyvel és Cassiussal. Lily nem tud a férfi elől elrejteni semmit, és a kötelék, ami összefűzi őt Cassiussal túl állatias volt, hogy a halálon kívül bármi szétszedje. Nem mehet a felszínre, de lehetnek a kezei és szemei. Azonban az igazi felelősség mindig az övé volt és lesz: Bo soha nem hitt fals igazságokban, hogy a kezei tiszták, mert nem volt meg a teljes tudása a tettek terén.

Ha ezt a Szövetség zászlaja alatt követték el, akkor ő is felelt érte.

És mi lesz, ha Kaia vádjai igazak lesznek?

Bowen kezei ökölbe szorultak a székben. Ha Heenali segített elkövetni az elrablásokat, a kínzásokat és gyilkosságokat, akkor csak egy lehetséges büntetés volt, és Bowen maga fogja kiszabni. Meg fogja törni a rohadt szívét, de megteszi.

Heenali egyébként is meghalna a börtönben.

Előtte Kaia becsatolta a karjait és csuklóit. Bo nem ellenkezett. A puha anyagot könnyen el tudná tépni.

– Ezek helyben tartják a kezed, hogy ne mozduljanak el – mondta neki, ahogy lehajolt, hogy ujjait a helyükre igazítsa. – Próbálj meg mozdulatlan lenni a szkennek alatt.

A fahéj és egzotikus virág illata örvénylett Bo körül, ahogy a nő hátranyúlt, hogy a fejére tegye a műszert, aminek négyszögletes részei a szeme elé csúsztak.

Az hideg fém volt, élesen ellentétben állt a nő puha melegével, aki nem volt abban biztos, hogy ő egy szörny volt-e. És igen, az ütés másodjára is annyira fájt. – Szemek nyitva vagy csukva? – kérdezte a fém mögül, ami feketévé változtatta világát.

– Nyitva. – Kaia úgy tűnt ujjaival végigsimított a haján, de talán csak ő akarta ezt gondolni. – De nem számít, ha pislogsz. Ez intenzív szkenn lesz, ha megpróbálsz sokáig nem pislogni, akkor talán szétreped a szemed.

Bo hallotta, hogy bizonyos alakváltók szex közben megharapják a párjukat, vagy csak viccből, vagy mikor dühösek voltak. Soha nem volt harapós, de kezdett azon gondolkodni, hogy ez talán megváltozik, mikor Kaiáról volt szó. Hívhatják majd előjátéknak. Persze talán egy konyhakéssel a hasában köt ki, mielőtt elég közel kerülne.

Ajaki mosolyra húzódtak.

– És három – kezdte Atalina – kettő… egy.

Puha zümmögés volt a füleiben, míg többszínű lézerek táncoltak a szemei előtt, vagy legalábbis így érezte. – Egy kaleidoszkópban vagyok.

– Zavaró?

– Nem, lenyűgöző. – Mintha egy sivatagi fesztiválban lenne, pulzusának ritmusa volt a tánc basszus üteme.

Kivéve, hogy Bo soha nem volt fesztiválban. Soha nem csókolt meg egy csinos nőt, míg a zene dübörgött és a fények a fejük felett tomboltak. Most, hogy elképzelte, csak egy arcot látott maga előtt: Kaiáét.

Nevető, ellenkező és puha szívű Kaia, aki azt gondolta, hogy ő az ellenség és kinek tomboló zavara betolakodó volt a csókjukban.

Annak ellenére, hogy eldöntötte a jelenben él, a mostban, érezte a megbánás éles szúrását.

– Az agyad nagyon aktív. – Hallotta Dr. Kahananui értelmes hangját. – Egy percre nem gondolkodnál?

Bo mély levegőt vett, és száműzte a képeket egy életről, amit soha nem élhet le. – Hogy?

– Meditáltál, vagy jógáztál valaha?

– Soha.

– Mal azt mondja akkor kerül meditatív állapotba, mikor harcművészeti katákat vesz át. – Hallotta Kaia hangját, ami sötét vízként örvénylett körülötte. – Csináld ezt és az elméd a megfelelő állapotba kerül a mentális harctól.

Újra megbánás csapta meg. Kaia, vízi alakváltó és tudósból lett szakács, már jobban megértette őt, mint bármely szerető, akije volt. Valakinek fent pokoli humora volt, hogy akkor sodorja ide és erre az útra, mikor annyi horror volt a világban.

– Bowen.

– Dolgozom rajta doki. – Gránit ököllel ragadta meg a megbánást, kezdte átvenni a kevert harcművészeti sorokat a fejében, a testének tökéletes szögeire gondolt, semmi másra.