12. fejezet
Kaia, azt hiszem az emberek talán olyan ellenségek, akik a barátaink maskaráját öltik magukra. Bizonyítékom van, hogy Bowen Knight és a Szövetség mélyen benne van az eltűntjeink ügyében.
– Hugo Sorensen üzenete Kaia Luna számára.
– Mennyi ember van a létesítményben? – kérdezte Bowen, mikor nem mondott semmit arra, ahogy a férfi megpróbálta a múltat a jelenttől elválasztani.
– Most száz, de a konyha kiszolgálja a Ryüjin mind az öt lakórészlegét, így úgy négyszáz és hatszáz közt van, attól függ ki van kint és ki bent. – Kaiának nem volt oka elrejteni ezt a tényt, Mal rámutatott, ha Bowen a Ryüjinon van, nem tud megszökni.
Ha valahogy mégis segítséget tud szerezni, több száz erősen felfegyverzett ember volt a fent úszó városban, akik lelőnek mindent, mielőtt felér a mélyből. És miután a könyörtelen területet több részről őrzik, a BlackSea aggódott a tengeralattjárók piaca miatt. Mások talán megépítik őket, de soha nem voltak ellenfelei a BlackSea területének halálosan elegáns őrzőinek.
Az emberei csak akkor voltak prédák, ha a területi határaikon kívül mentek, és a BlackSeat számtalan lény alkotta, akik a világ óceánjaiban úsztak. Nem tudtak mindig biztonságban lenni… de Kaia még mindig nem értette meg, hogy Hugo miért ment át a határon, mikor tudta, hogy az ember hajók arra poroszkálnak.
Mi miatt kockáztatta magát?
– Négyszáz-hatszáz ember. – Bowen Knight hangja mélyebb és érdesebb volt, mint barátja selymes tenorja, és most épp dörzspapírként csiszolta végig a bőrét. – Sok embert etetsz.
– Próbálok nem elkopni a túlmunkában. – Már felkészült, hogy megtöltse a tésztákat, mindbe egy kanálnyit tett, majd feltekerte őket, mielőtt galuskává formázta volna őket.
– Utálok rámutatni, de azt hiszem egér problémád van.
Kaia lenézett, látta, hogy Hex kidugta az orrát a zsebéből, a mancsai a szélén voltak. Tudta, hogy nem kell leugrania a konyhában, de látszott ki akart menni. – A neve Hex és ő egészségesebb és tisztább, mint bárki az állomáson. – A pultra, Bowen mellé tette, majd megmosta a kezeit és visszatért a munkához.
Előtte Bowen és Hex úgy tűnt felmérte a másikat.
Elkapta a mozgást a szeme szarkából, felvett egy tányért a pultról, levette a melegítőt és odament, hogy egy sovány tinédzser kezébe nyomja. – Jobb, ha egy ragyogóan tiszta tányért látok, mire végzel.
Scott vigyorgott, a csillagrobbanásos anyajegye a bal arcán ráncba szaladt a mozdulattól. – A kedvencem készítetted. – Miután elragadtatott puszit nyomott a nő arcára, a fiú, aki nemrég a vad óceánban úszott, és rosszabbul jött ki belőle, megragadott egy villát és enni kezdett. A szemei azonban Bowenen voltak.
Kaia kezét a csontos vállakra tette és megfordította őt. – Menj, ülj le az átriumban. – Biztos volt benne, hogy talál ott barátot, harminc erős gyerek élt ezen a létesítményen, mert a szüleik a Ryüjinon dolgoztak. A gyerekek fent is maradhattak volna, de azt választották, hogy a mélyen élnek és játszanak, mert a család volt az élet, a szív.
Kaia szíve több évtizedes fájdalommal pulzált, ahogy visszatért a pulthoz. Néha hosszú időre elfelejtette a gyászát, de mindig ott volt. És ezt a fájdalmat érezni akarta, mert mikor érezte, akkor emlékezett a szeretetre, ami magába zárta őt, a meleg karokra és puha puszikra, a hatalmas nevetésre, ami még a BlackSeahez képest is nagy volt.
Tudatában volt, hogy Bowen Knight őt nézi a biztonsági főnök koncentrációjával, de bár a testén lévő kis pihék figyelmeztetésként felálltak, figyelmen kívül hagyta őt, hogy befejezze a galuskákat.
A többi tészta most már eleget pihent, hogy egy második adagot készítsen. A konyhai segédjei képesek voltak megfőzni őket, míg ő felügyelt rájuk.
Amíg ők ezt teszik, addig Kaia sütit süt. A legutolsó adagot olyan gyorsan tűntették el, hogy félig meg volt győződve, hogy bizonyos süti bolondok a szobájukba hordták azokat. Talán Hexet elküldi egy kicsit kémkedni.
– A kölyök sántított.
– Scott egy tinédzser, aki a sötétben úszik. – Kaia újabb kört görgetett. – Érzékenyebb, mint a többiek, de az agya most épül fel a veszély ellen.
– Mit csinált? Egy cápával birkózott?
Kaia megrándult a férfi pillantására, és majdnem fizikai érzéssokkot érzett, mikor pillantásuk egyesült. – Elég biztos vagyok benne, hogy nem keresett bajt. – A szíve zakatolt. – De nem is jutott ki belőle elég gyorsan.
Az olyan mély barna szemek, amik feketének tűntek a fényben, továbbra is megtartották az övéit, villámlás cikázott köztük, hogy a fehér fényt szinte látta.
– Kaia.
Egy remegés futott át a bőrén.
Erőltette, hogy törje meg a szemkontaktust, visszatért a munkához. De az elméje rohant, forgott. A teste miért reagált a férfira? Ő miért reagált a férfira? Nem az volt, hogy annyira éhezett a választása miatt, hogy érintési jogokat akart, a Ryüjin népessége mellet több látogató is volt a városban. Kaia is oda úszhatott, ahova akart.
Több mint egy barát hívta őt meg. És mégis…
– Fenébe. – Fém ütötte meg a porcelánt, Bowen villája esett a tányérra. – Izomgörcs. – Felállt a székről miközben megrándult, egy lassú, odafigyelő mozdulattal kinyújtózott.
Kaia azon gondolkodott, hogy tett-e bármit máshogy is, ahogy figyelte a férfit. Ha megint megdől, akkor idehívja az egyik klántársat, aki kávéért jött pár perce és most hanyagul a külső konyhában volt.
Az öt nő túlságosan félt Kaia haragjától, hogy megszállják a birodalmát, de ez nem állította meg őket, hogy Bowen Knight irányába szégyentelen érdeklődéssel nézzenek. A BlackSea talán meggyőzte a világot, hogy ők zárkózott, rejtélyes egyedül lévők, de mindenki el szokta felejteni, hogy nagy számú vízi alakváltók szerettek együtt lógni.
Felejtsd el a rejtélyességet, az óceánban folyó pletyka csak pillanatokra volt attól, hogy létrejöjjön az Észak-atlanti körben.
Összevonta szemeit, ahogy észrevette, hogy Bowen farmerja mennyire függött a derekán.
– Az egered eszik emberi ételt? – kérdezte, miután megrázta a testét, mint egy hatalmas kutya, aki visszarázza a bőrét.
A kíváncsi macskák, akik mind nők voltak, egymásra meredtek.
– Adj neki egy kicsit a tányérodon lévő sárga sajtból – mondta Kaia elgondolkodva, ahogy befejezte az utolsó galuskát. – Egy pillanat múlva visszajövök. – A bámészkodók felé ment. – Itt nyálaztok egy kómából épp most kijött pasira? – Rájuk nézett. – Sicc.
– De Kaia – suttogta az egyik – ő annyira… durva kinézetű. Az a borosta, a borzos haj.
– Igen. Mint Malachai. Ő bármikor lemerülhet velem.
Kaia lerázta a képet, Mal olyan volt neki, mint egy báty, és nem akart a szexuális életéről fantáziálni. – Rendben. Nyálazzatok, de ne menjetek a közelébe. – Az utasítás semmit nem tett a férfira adott fájdalmas reakciójával, Bowennek ennie kellett, nem megvédenie magát a szerelmes felajánlásoktól. – És főleg ne ajánljatok fel neki csápos érintési jogokat.
Oleanna kuncogott, ahogy ellopta a virágot barátja hajából, hogy Kaia jobb füle mögé tűzze. – Nem az én hibám, hogy ennyi embernek ez a fétise.
Kaia feldobta a kezeit, megkockáztatta, hogy Bowent egy kicsit egyedül hagyja a hordával, míg ő elment a részlegébe. Nem tartott sokáig megtalálni az övet, amit Edison hagyott ott legutolsó látogatása során. A legidősebb Atalina öt bátyja közül, és Kaia kuzinja, akivel a legközelebb álltak egymáshoz, a földön, egy matracon aludt.
A férfi az este felében fenntartotta őt a város röhejes történeteivel, száraz humorával, ami miatt a legtöbben sztoikusnak és csendesnek látták őt. De az a csend létezett is. Edisonban volt egy mély csendesség, egy megrázhatatlan belső béke. Egy összetört szívű kislányként a tizenöt éves Edison volt az, akit Kaia közel engedett magához, Edison kezét ragadta meg, mikor a klán a mélynek adta a szülei testét, míg a gyász dala kiszúrta gyermeki szívét.
Az övvel tért vissza, azt látta, hogy Bowent nem háborgatták a figyelői, akik kuncogtak és elpirultak, a kopott fekete övet a férfi felé lökte a pulton. – Vedd fel, mielőtt a rajongói csoportod vetkőzést kap. – Nyilvánvalóan vesztett a súlyából, míg kómában volt, és a farmerje alig maradt meg a csípőjén.
Bowen lassan elmosolyodott, ami elérte sötét szemeit és ettől Kaia hasa összeszorult… és bizonyos személyek legyezték magukat. Kaia felemelte a sodrófát, a másik tenyeréhez érintette. A rajongói klub továbbra is bámult, megátalkodottan és vidáman.
– Köszönöm. – Leszállt a székről, felhúzta a pólóját, kezdte befűzni az övet a farmer lyukaiba. A tett felfedte kemény hasát, ami sokkal homorúbb volt, mint ami a normális lett volna számára. Sötét szőr vezetett le a farmer felé és még tovább. A látvány csak Kaiának szólt… és ő nem nézett félre.
– Kész.
A galuskák készen álltak a főzésre, Kaia kiválasztott valamit a recept tartójából. – Teasütemény – mondta hangosan.
– Mazsolás zabkekszet is! – kiáltott ő csápossága. – Kérlek.
Megállt, de Bowen csodálói eldöntötték tényleg sütit akartak. – Viszlát Bo. – A nők ujjaikkal integettek felé.
– Hölgyeim. – Várt, míg megint egyedül voltak, akkor ült vissza.
Hex ezt a pillanatot választotta, hogy lemásszon a földre. – Akarod, hogy megfogjam, mielőtt megszökik?
– Nem. Hex tudja, hogy találjon haza. – Az állata gyorsan kiment a konyhából. Tudta, hogy kijut a falhoz és ott fog ülni és a mély, elragadtatott csendet nézi majd.
– Furcsa állat egy szakács számára.
Kaia nem látta kockázatát, hogy megossza vele az információz. – A fiú kuzinjaim egeret tettek az ágyamba, mikor tizenkettő voltam. – Hatuk közül senki sem játszotta el a trükköt, mikor a gyász fekete lyuka volt, helyette körbevették melegséggel, szeretettel, több társasággal, mint amit az emberek elhittek volna egy csapat zajos fiútól.
– Azt gondolták sikítani fogok. Nem tettem. – A gazfickók több démoni trükköt is kipróbáltak utána rajta, a fiatalabb négy sikeresen beszervezte Edisont és Malt is.
– Hex nem tűnik egy vagy két évesnél többnek.
– A teljes neve Hex Luna, a hetedik. Egy egér élettartama szomorúan rövid. – Komolytalan szavak, de Kaia minden Hexet meggyászolt. Soha nem fogadta volna be Hex II-t, ha Edison nem jelenik meg az egérrel az első Hex halála után hat hónappal.
– Szeresd őt Kaia. Szüksége van rá.
Az ő nagy, kemény kuzinjai ezt tették és ő nem volt képes visszaadni az új Hexet. Mindnek más személyisége volt, egyediek voltak. Ez a Hex komisz volt és szeretett felfedezni, míg Hex VI otthonülő volt, aki szeretett aludni, és nagyon ritkán használta a kerekét.
És bár Kaia utálta a halált, de akkor elfogadta, mikor Hexről volt szó, mert mikor ők meghaltak, akkor az a teljes életük végén volt. És az az élet elkényeztetett, védett és szeretett volt.
A váratlan és természetellenes halál volt az, ami elpusztította őt.
A szemei Bowenre estek és bár a férfi fejében ketyegő bombára gondolt… és a fejében lévő teszteletlen vegyszerre. Ha a chip berobban vagy a vegyszer elbukik, akkor abban semmi természetes nem lesz.
Akkor Bowen Knight élete fényében hal meg.