61. fejezet

Választások, azt mondjuk magunknak vannak választásaink.

A halandók annyira bolondok.

Egy szórakozás a sorsainknak.

– Adina Mercant, költő (1832-1901)

Bo Malachai és a Nyíl, Vasic Zen mellett állt. A BlackSea biztonsági főnöke megerősítette, hogy két óra alatt lejutnak a Ryüjinre. Egy óra kell a műtétre, egy kicsit több idő volt Lantián beszélgetni, átvenni az eseményeket, míg Bo még önmaga volt.

Pár óra, gondolta bőszen, mindent megváltoztathat.

Előtte Malachai még a George által átadott szervező adatait nézte végig. Dr. Kahananui asszisztense klinikailag precíz volt, minden pillanatot rögzített a kontaktjával való beszélgetésekből.

– Nem mondhatjuk, hogy George nem volt alapos – Malachai pillantása oda nézett, ahol a férfi Ivyval és Kaiával ült – de a kontaktja csak egyszer hibázott.

Nem lepte meg Bot, hogy Malachai nem tett semmit, hogy elrejtse az információt Vasic elől. A Nyilak a frontvonalban harcoltak a Konzorcium ellen, és Vasic Zenről azt tartották, hogy második a parancsnoki sorban.

– A rendszereinkben lefuttatjuk az adatokat – mondta Vasic hűvös hangon, mintha még az Elcsendesedés idején lettek volna. – Talán a gépeink felvesznek valamilyen rejtett jelet.

– Mi is megtehetjük – mondta Bo, fél figyelme Kaián és a nő érzelmi állapotán volt.

– Jobban érdekel a személy, aki eladta az embereinket. – Malachai dühe sötétedő vihar volt.

Miane Levéque ekkor húzta fel magát a vízből, nem messze tőlük. Sötét haja a koponyájára tapadt, de nem volt meztelen, ahogy Bo félig várta. Az alakváltók a bőrükkel jönnek ki a váltás során. De Miane egy ujjatlan búvárruhát viselt, ami a bokájáig ért.

Elment mellettük, egyenesen oda ment, ahol Kaia és Ivy Georgeal ült.

A férfi arcán félelem terjedt szét, de nem próbált meg megszökni alfája haragjától. Miane leguggolt előtte és beszélni kezdett, hangja halk volt, hogy Bo hallja. George keményen nyelt, csak hallgatott. Miane több percig beszélt, mielőtt kezeivel megfogta volna George arcát.

Szemtől szembe néztek, odahajolt és megcsókolta a férfi ajkait.

George sírt, mikor otthagyta, de ez inkább katartikus volt, nem pedig a félelem szülte. Mikor Ivy kinyújtotta a kezét, a férfi megfogta, másik keze Kaiáéba kulcsolódott.

– Uraim. – Miane Bowen mellett állt meg, mogyoró árnyalatú szemei zöldnek tűntek a fényben. – Köszönöm, hogy hazahoztátok az egyik emberem. – Ezt Bowennek mondta. – És köszönöm Vasic, hogy a párod a területünk szívébe hoztad.

A szavak nyugodtak, kontrolláltak voltak… és dühe hidegen égette Bowen bőrét. A nő nagyon erősen Hawkera emlékeztette őt. Mindkét alfa tökéletesen udvariasnak és civilizáltnak tűnt, akik azonnal kitépik a torkod, ha veszélynek ítélnek meg.

– Mal azt mondta vissza tudtátok hozni az egyik klántársatokat, akit megtámadtak – mondta Bo.

– Sajnos a férfi a halált fogja választani, mikor magához tér és rájön nem tudtuk visszaszerezni a párját. – Miane szemei éterien feketék lettek, ami kevésbé volt „emberi”, mint Kaia másik felének éjfél szemei. – Innen gondoskodunk a dolgokról.

Bo nem várt más reakciót, ez Miane felségterülete volt és az ő emberei, akiket bántottak. Ő is ezt tenné. – Ha megbocsátotok. Beszélnem kell Kaiával.

Miane és Malachai egy pillantást váltottak, mielőtt Miane azt mondta volna – Sétálj velem egyet. – Ebben benne volt az alfa parancsa.

Bo elég biztos volt a saját bőrében és hogy saját ereje ne borzolódjon fel, vitatkozás nélkül vele ment. Miane összevont szemű pillantást lőtt felé. – Soha ne kövesd egy másik alfa utasítását.

– Megteszem, ha ez szolgálja a legjobban az érdekeim – mondta Bo könnyed hangon.

Miane a szélen megállt, egy pillanatra rá bámult, mielőtt egy kis mosoly világította volna meg embertelen szemeit. – Érdekes. Az embereknek itt van előnyük. Egy alakváltó alfa sem tenné meg ezt, még ha ez az érdekeit is szolgálja.

– Ezért kellett egy ember, hogy véget vessen a Területi Háborúknak.

– A felmenőd.

Persze hogy Miane tudott róla, nemcsak a hatalmas ereje miatt volt alfa. Mint a legtöbb alakváltó alfa akivel találkozott, a nőnek is pengeéles elméje volt. – Igen.

– Erre jobb emlékeznem. – Arcát az óceán felé fordította, bólintott. – Ez Kaia otthona és ahol békében van. Megpróbálni elvinni őt innen, azzal talán tartósan megtöröd őt.

Bowen tudta, hogy amit Miane tett az természetes volt bármely alfánál, védte az övéit. Ha tudná, hogy Bo előbb vágná le a saját karját, ha ezzel megóvhatja Kaiát a sérüléstől. – A döntés az övé. – Kezével kisimította haját a homlokából, nézte a hullámokat, amint nekicsapódtak a peremnek. – De először más vesszőfutásunk van.

Miane szemei furcsán kevert árnyalatú volt, mikor ránézett. Kinyújtotta kezét. – Sok sikert Bowen Knight. Sokkal fondorlatosabb vagy, mint először gondoltam.

Megfogta a nő karcsú kezét, de figyelme egy másik nőn volt, aki közeledett, az illata a szellőben suttogott felé. – És te Miane Levéque, sokkal halálosabb ragadozó vagy, mint azt a világ észrevette volna.

A nő nevetése veszélyes volt, de karjait szeretettel nyitotta ki Kaia felé. – A golyó vár – mondta Kaiának. – Menj, harcold meg ezt a csatát. Az alávetés nem hozzánk való Kaia Luna.

***

Malachai már a vízben volt, mikor Bo és Kaia beszállt az ablaktalan golyóba és becsukták magukat. Bo észrevette a „köteleket”, amikkel Malachai lehúzza őket, de nem volt közvetlen jele, hogy Mal mivé válik, mikor leveti ember bőrét.

A golyó kezdett a vízen át mozogni.

– Bassza meg. – Az út sima volt, a sebesség őrületes.

– Gyerekként rácsimpaszkodtam és ő átszelte az óceánt. – Kaia mosolya eltompult, ahogy szemeik találkoztak. – Tudod.

Bo az ölébe vonta, sütkérezett a nő meleg súlyában, szirénje, és az ő pillacukor szíve. – Annyira horrorisztikusan fájdalmas számodra a földön lenni, hogy be kellett ezért gyógyszerezned magad.

– Ez a gyerek félelme – mondta Kaia erősen. – Mégis olyan, mintha a tüdőmbe kapaszkodna. Addig szorítja, míg már nem tudok lélegezni és az arcom forró, a gyomrom összeszorul.

Bo gyűlölte a gondolatot, hogy ekkora gyötrelemben volt. – Beszéltél róla valakivel is?

– A klán és az egész család megpróbálta, mikor fiatalabb voltam, de elutasítottam, hogy együtt működjek. – Gondatlan mozdulatokkal masszírozta a férfi vállát. – Annyira dühös voltam. Nem akartam a szárazföldre menni és nem értettem miért nem tudják a többiek elfogadni, hogy teljesen megvagyok a Lantia körüli kékségben.

Bowen szinte látta őt, a kis dühös lányt, kinek acél gerince volt és akarata, hogy ellenálljon a körülötte lévő felnőttek vágyának. – Még mindig dühös vagy? – Ez rekedten hangzott, a szíve kint volt, hogy a nő lássa.

Egy könnycsepp folyt végig Kaia arcán. – Ó Bowen. – Arcát a férfi borostás állához nyomta, suttogott. – Túl késő. A félelem a lelkemben vert gyökeret.

Sírt. – Hat hónappal a szüleim halála után beleegyeztem, hogy a szélesebb óceánban ússzak. A nagynénémmel és nagybátyámmal mentem el egy órára úszni, egy kicsit előre úsztam és belegabalyodtam az illegális halászok hálójába, pánikba estem, alakot váltottam és majdnem megfulladtam. Nem számított, hogy a rokonaim egy percen belül ott voltak, soha többé nem akartam a széles vízben úszni. Csak biztonságban akartam lenni a BlackSea szívében.

Bo lelke tombolt, ki akart nyúlni, hogy megfogja őt, ezt a ragyogó lényt, akinek soha nem kellett volna az övének lenni, mégis az övé volt. Ő talán ember volt, de eleget volt alakváltók közt, hogy megértse a párzási kötelék állatias húzását. Ez egy ajándék volt. Amit nem fogadhatott el, mikor a jövője ismeretlen volt és mikor Kaia a Ryüjinen akart maradni, ez elpusztítaná őt.

De el kellett mondania a nőnek, hogy biztosítsa a jövő nem fogja megsebezni őt. – Szeretlek Kaia Luna. – Soha nem mondta még ki ezt a szót, egy szeretőjének sem. – Mindennel, ami vagyok, a jóval és a rosszal, a hibákkal és a sikerekkel. Mélyen szeretlek, és ha holnap nem ébredek fel-

Kaia ujjait az ajkaira nyomta. – Ne. – A szó remegett, friss könnyek csíkozták az arcát.

Bo megcsókolta ujjait, gyengéden elhúzta őket. – Nem számít a holnap mit hoz – mondta – tudd, hogy én, Bowen Adrian Knight örökké hozzád tartozom, amíg önmagam vagyok. – Most az ő sora volt, hogy ujjait a nő ajkaira nyomja, mikor meg akart szólalni. – Ha a legrosszabb történik, akkor ne kötelezd el magad mellettem. Még ha az elmém egy kis része meg is marad, tudom, hogy azzal csak megterhellek, ami egész életemben kínozni fog.

– Soha nem terhelnél meg! – Forró düh volt a szavaiban.

– Ígérd meg. – Megragadta a nő kezét, csúcstechnikás szívére nyomta, ami akkor is tovább ver, ha ő már nem lesz. – Ha minden rosszra fordul, akkor elsétálsz. Ígérd meg.

– Hogy kérhetsz ilyet? – Dühös kezeivel a vállait lökte meg. – A párom vagy!

Bo megremegett az érzelmi ütéstől. – Tudom. – Megtalálta az egyetlen személyt, akinek szíve énekelt, és életének legrosszabb pillanatában találta meg őt. – És a párod azt kéri, hogy ezt az egyet ígérd meg neki. Ne élj le úgy egy életet, hogy egy héjat szeretsz, nem leszek ott Kaia. Meghalok. Gyászolj meg, de kérlek ne temesd el magad velem. Ígérd meg.

A nő lázadó pillantást lőtt felé. –Holnap döntök, amit felébredtél.

– Nem. – Őrjítő gyengédséggel rázta meg a nőt. – Most döntünk, amíg mindketten teljesek vagyunk. – Keményen megcsókolta a nőt, falta, zihálva törte meg azt, és elismerte a legmélyebb rémületét. – Nem tudok úgy bele menni ebbe, hogy talán élő halálra ítéllek téged.

– A párok örökké vannak Bowen! Örökké! – A nő arca veszélyes vonalakká váltak. – Te soha nem mennél el tőlem, ha a helyzetünk fordítva lenne.

Nem, a férfi nem tenné, de nem ez volt a lényeg, és ó bassza meg! Bowen harsogó kiáltást üvöltött felé. – Ne merd! – kiáltotta. – Kaia rohadtul ne-

De mát túl késő volt. Kaia ledobta a védelmét, és a párzási kötelék állatias dühe megtette a többit, belecsapódott a férfi nyitott szívébe. Mert ahogy egy alakváltó egyszer elmondta neki, mikor egy férfi és egy nő párosodik, akkor a pár női tagja volt, aki meghozta a végső döntést, és Kaia Luna Bowen Knightot választotta.

Érezte az örömet, a bánatot, a vadságot, végtelen óceán csapódott hatalmas hullámokkal neki, és a nő ónix szemeiben látta a lényt, aki a másik része volt és a saját vérében érezte, hogy úszik.

– Kaia. – Karjait a nő köré zárta, elmerült a nő csodájában.

Kaia is szorosan ölelte őt, ők tetten tartották a drága életet. – Az enyém vagy. Bármi is történik a harmadik injekció után mindig az enyém maradsz.

Dühvel csókolta meg a nőt, ami heves gyengédséggé vált, nem emlékezett rá, hogy levette volna a nő ruháit, de rejtve a mélyben, messze a felszíntől, vagy azoktól, akik a mélyben úsztak, úgy szerették egymást, ahogy egy pár tudta. Néha kicsit elterelő volt, érezte a nő gyönyörét és szükségét, ahogy a sajátját, a párzási kötelék most állapodott még csak meg, de addig lovagolták a hullámokat, míg már nem volt Kaia vagy Bowen. Csak ők voltak.

Együtt.

Utoljára, mielőtt kerék végsőt fordult.