17. fejezet

Aggódom érted Bo. Jobb életet érdemelsz az emberiségért folytatott harc alatt. Megérdemled, hogy szerelembe essél és szabad szívvel járd be a világot. Megérdemled, hogy több legyél, mint egy örökké tartó katona.

– Leah Knight (50) által írt levél a fiának, Bowennek (19)

– Felveszem – mondta, mikor Kaia megmozdult, hogy felvegye a botot neki. – Meg kell dolgoztatnom ezen izomcsoportjaimat.

Kitört az emlékek köréből, az egyensúlyára figyelve lehajolt és felvette a botot. Nem nézett Kaiára, ahogy megkerülte a pultot, de ez nem tett semmit, hogy megtörje a kettejük közti elektromos kapcsolatot. És semmit nem tett, hogy elűzze a jeget, hogy talán tizennégy nap, s Bowen Knight úgy tűnik el, hogy nem tud kitörni egy tizenhárom éves fiú rémálmából.

Magas hangú kuncogás érte el a területet két perccel azután, hogy Kaia eltolta őt, a hanghoz több fukar hang is társult. Odanézve négy tinédzser ment a konyha területére. Mind egy gyors pillantást lőtt fel, kíváncsi pillantást, de jobban érdekelte őket saját megbeszélésük.

– Aloha Kaia! – kiáltották, mielőtt a sarokhoz mentek, ahol a konyhai cuccok voltak és felvették a kötényeket.

Bonak mennie kellett, ki kellett tisztítania a fejét, úgy döntött, hogy megtudja mi a fasz van azzal, ahogy Kaia a Szövetség Flottáját vádolta meg. Ami Kaiát magát illeti… A hasa összehúzódott, tekintete tudatos döntése nélkül esett rá. A nő mindkét nagy tepsit kivette a sütőből.

A tinédzserek nyüzsögtek, de bár figyelmezette őket egy konyharuhával, azt mondta: – Adjatok a sütinek öt percet hűlni. Utána ehettek kettőt. Ha több hiányzik, akkor karfiol főzeléket kaptok a következő három napban.

A fakó bőrű és sokkolóan szőke hajú fiú arca összefacsarodott, homloka ráncba gyűrődött. – Talán megéri – mondta lassan.

– Tudom, hogy szereted a karfiolt. – Kaia megcsavarta a fiú orrát. – Neked speciális fonnyadt káposzta lesz.

Megremegve a fiú meghátrált, és Kaia négy sütit tett egy tányérra, amit a Bowennek kiszedett tányér mellé tett. Olvashatatlan sötét szemek néztek rá. – Megmelegítem neked a ragut.

És Bowen nem tudott, nem akart elmenni. Még úgy sem, hogy káosz volt a vérében és az agyában. A nővel szemben ült le, megette az ételt, amit adott neki, megitta a kávét, amit kitöltött neki, és a sütiket is, amiket odaadott.

Benne mélyen dolgok kezdtek fájni.

***

Kaia levegőt érzett a bőrén, ami olyan volt, mint a víz csókja, amit egy ismerős, családi jelenlétre utaló éberség követett, ahogy a személy belépett a konyhába. Atalina. Alig tudta megállni, hogy kezeit ne tegye a konyhapultra és ne reszkessen, vádlijainak izmai azzal fenyegettek, hogy csomóba kötnek a hírtelen feszültségtől.

A fiatalok csevegése segített, de azok négyen maguk beszélgettek, ahogy a saját feladataikat látták el és kis figyelmet szenteltek csak Bowennek és Kaiának. Így a magány buborékában voltak, ami dolgokat akart kitépni belőle, amiket nem akart látni, sem szembenézni vele.

Emlékeztette magát, hogy a férfi ellenség volt, az semmit nem tett a csók emlékével, aminek meg sem kellett volna történnie, vagy hogy éber volt a férfi csendes, intenzív jelenlétének. Nem, miután a férfi kategorikusan megtagadta Hugo egyik konklúzióját.

És ezt nem csinos mentségekkel tette, hanem tényekkel, amiket leellenőrizhetett.

Hugo figyelmeztette volna, hogy Bowen csak színészkedik, manipulálja őt, de minden része megtagadta a gondolatot. Bowen Knight feláldozza magát a 95%-nyi bukás során, hogy megtalálják a lehetséges választ az embereknek, amiket szeretett.

Kaia nem tudta elképzelni, hogy egy ennyire bátor és becsületes férfi bemocskolná a lelkét hogy egymás hegyén-hátán hazudik. Mert ha elhitte, hogy hazug, akkor azt is, hogy a csókjuk is az elejétől a végéig hazugság volt. Egy csók, amiben érezte, hogy a férfi teste megkeményedik vele szemben, érezte zúgó pulzusát, szájának falánk éhségét.

– Jó, fent vagy. – Atalina arca egészségesen kipirult volt, a szemei ragyogtak. – Itt az ideje a teljes kiértékelésnek, kezdve az összehasonlító szkennekkel.

Bowen lepucolta a tányért, megevett két sütit. A harmadikat a szájába dobta és megfogta a negyediket, mielőtt felkelt volna a székről. – Köszi, hogy megetettél Kaia.

A szavak átlagosak voltak, de a hangtól a bőre bizsergett, mintha egy viszketős kabát lett volna rajta. Lerázta az érzést és ránézett, hogy figyelmeztesse nem zárhat le dolgokat, amikor csak akarja, de ő már elfordult, nem nézett rá.

Anélkül nézhette, hogy nem nézték viszont, követte tekintetével férfi profiljának vonalait, próbált a bőre alá látni, megtudni ki volt Bowen Knight, aki aktiválta a vérében az őrült gént és aki miatt hevesen és érzelmileg nem átgondoltan viselkedett.

Mert Hugo egy konklúzióban talán tévedett, de ez nem jelentette azt, hogy a mappája hibás volt. A rémületes fotó az összevert halott társukról villant a szemei elé, egy fájdalom és kínzás visszhangja, amit megörökítettek, nekicsapódott annak, ahogy Bowen ajkaira emlékezett.

Úgy érezte mindjárt hányni fog.

– Várjatok – mondta, hátranyúlva levette a köpenyét. – Veletek jövök. – Többet kell tudnia erről a férfiról, meg kell értenie, hogy azt látja, amit látni akart, hogy félrevezeti egy állatias válasz, ami semmit nem tudott a lelkiismeretről vagy becsületről, vagy volt más is ebben a könyörtelen férfiban, aki gyilkosságok árán is győzni akar.

Biztosította, hogy a konyhai segédjei elég munkával rendelkeztek, mielőtt csatlakozott Atalinához és Bowenhez, ahogy lassan kimentek a konyhából. Hex futott át arra. Felvette, a kezében vitte.

Mikor kiléptek az átriumba, akkor kapta el a tompa ragyogást a vízben, az üveg mögött. Csoda volt benne. – Nézz jobbra és a feketeségbe. – Valaki már lecsillapította a létesítmény fényeit.

Kaia azonnal tudta, hogy Bowen a ragyogó Medúzákat látja, törékeny csápjaik csodásan gyönyörűek voltak a vízben, és testük fénnyel pulzált. Mint élő csillagok, amit elkaptak az égen, ahogy mozogtak.

A férfi mozdulatlan lett, nem fújta ki a levegőt, míg a család el nem haladt.

A külső fények újra teljes erejükben ragyogtak, eléggé áthatolt, hogy elérjen a másik mélyen lévő állomáshoz, így a barátok be és ki tudtak nézni.

– Szeretem, mikor meglátogatnak. – Az Ushujuma család a Ryüjin felett lakott.

– Ők is alakváltók? – Bowen a kérdést felé címezte, bár szemei még mindig a mélységet nézték, hogy kiszúr-e más csillanást.

– Annyira, mint én vagy Atalina.

Kezét a botra nyomta, Bowen lehajolva suttogott. – Azt hittem a medúzáknak nincs agyuk.

– A dolgok homályosak néhány vízi alakváltónál – sikerült kimondania, ahogy a férfi melege úgy dörgölőzött hozzá, mint egy szeretetteljes macska. – A lehetetlen átmenet lehetséges.

– Elég szerencsés voltam, hogy meghívtak, s ebben a formában szkennelhettem az agyukat. – Atalina lehúzta a csuklójáról a hajgumit, hogy haját kis copfba fogja. – Az idegi struktúrájuk sem olyan, mint a természetben élő társaiknak. A komplex idegi háló mellett teljesen működő központi idegi hálózatuk volt, beleérve az agyat. Ezért tudják irányítani a mozdulataikat, nem pedig az óceán áramlására bízzák magukat.

– Biztos vagy benne, hogy ébren vagyok? – Bowen kevésbé tűnt távolinak és sokkal inkább annak a férfinak, aki elmerült a Vad Nők magazinban és aki medvékről és dióról beszélt vele. – A medúza agyáról beszélünk.

– Nem szeretik a kis betűs „medúza” megnevezést – figyelmeztette őt Kaia, nem akarta, hogy barátait véletlenül sértsék meg, és Bowen Knightot büntetésként megcsípik, Mary Uhsijima nem fogta vissza magát, mikor családját védte. – Mindig a „Medúzák” kifejezést használd egy közvetlen beszélgetésben.

Keserű csoki szemek kutatták az övét, annyira élettel telik voltak, hogy csak sikítani akart az igazságtalanságtól, hogy milyen választási lehetősége volt. – BlackSea tapintatlanság?

Kaia lenyelte a düh áramlását, bólintott. És azt mondta magának, hogy lépjen hátra, hogy legyen érzékeny, racionális, míg ki nem deríti az igazságot Bowen Knightról. De az őrült génje a vérében nemcsak felébredt, teljes kontrollt szerzett. És szemei ismét a férfi ajkaira estek.

– Kaia. – A hang rekedt suttogás volt.