7. fejezet

SR: Hallottad, hogy Atalina agya felébredt?

JG: Atalina agya mindig ébren van, zsenikém.

SR: Ha, ha. Nem tökfej, az ember agy, amin őrülten kísérletez.

JG: Hűha! Komoly?

SR: Igen. Be akarsz nézni az ablakán?

– Üzenetváltás Scott Reineke és Jayson Greer közt a Ryüjin Állomáson.

A dühös szemű és gyengéd kezű nő, aki, ahelyett, hogy felfedte volna zavartságát, elfordult és elterelést adott neki becsukta maga mögött az ajtót.

Azonban az illata a szobában maradt, fahéj és egy buja trópusi virág. A mellkasa kitágult, ahogy belélegezte, majd vonakodva engedte ki. Egy szívverésnyi időre, mikor a fejére szíjazta a riasztót, akkor a bőrén kapta el az illatot, ott sokkal gazdagabb, mélyebb, még ösztönösebben érzéki volt.

– Koncentrálj Bo. És ne a harcos hercegnőre, aki ki akar téged filézni.

Egyik kezével nehezen a botra támaszkodott, leereszkedett a padlóra. Éppen csak, felkönyökölt, mert térdei majdnem összecsuklottak. Nehezen lélegzett, egy percig állt ott, míg az izmai már nem rángatóztak. Majd lábait egyszerre és nagyon óvatosan kinyújtotta.

Az izmai olyanok voltak, mint a zselék, de megtartották.

Ennek ellenére öt percébe telt eljutni a zuhanyhoz. A levegő hűvös volt a bőrén, talán mert finom izzadságréteg fedte őt be. Mintha több kilométert ment volna, nemcsak pár métert. Bo nem panaszkodott, hogy a kóma után rögtön járni tudott az maga a csoda volt.

Az ujjai fehérek voltak a bot fején, mire belépett az ajtón és légzése nehéz zihálásokkal akadozott. Szabad kezét a falra tette, megnézte a tágas teret, amiben voltak törölköző tartók és balra egy keskeny, de magas szekrény, ami fel volt töltve. Jobbra volt a zuhanykabin, aminek egyik részét a fal tette ki, míg egy füstüveg ajtó volt a vége.

Annak a vécéhez kellett vezetnie.

A zuhany egyenesen előre volt. Nem volt külön ajtó, mert a padlót arra alakították ki, hogy elnyelje a vizet a bejárat felől. Vállai megfeszültek, ujjai merevek voltak és fogait csikorgatta, ahogy újabb lépést tett. Elég manőverezési tere volt, hogy az ajtót bezárja maga mögött.

Mikor a zuhanyzóban volt, nem tettette, hogy nincs szüksége az ott lévő székre. Lerogyott rá, előrenyúlt és a bot kampóját az üres törölköző tartóra tette, majd hátradőlt és próbált levegőhöz jutni. Ilyen állapotban a segéd be fog jönni megnézni hogy van, mielőtt elindítja a zuhanyt.

Bo a homlokát ráncolta, azt gondolta jó ötlet lenne várni egy kicsit.

Egy helyben maradt, óvatosan mozgatta izomcsoportjait egymás után, úgy tűnt a bogarak vele együtt működtek, mintha arra programozták volna őket, hogy a beteg vezetését kövessék, mikor aktív volt. Mire a segéd bekopogott az ajtón, visszanyerte a lélegzetét. – Ember, még nem tudtam letusolni. Adj húsz percet.

– Biztos nem kell segítség? – A másik férfi hangjában volt egy daraszerűség, ami a jobb oldala felől hangzott. – KJ vagyok, és esküszöm már mindent láttam. Nem vetekedhetsz egy hatalmas tintahal klántárssal, aki elutasította, hogy ember alakba váltson a kezelés alatt. Csápok voltak felakasztva és méteres karok mindenhol.

Bo a zárt ajtóra bámult, ahogy agya segítőkészen megjelenítette, hogy a nem kooperatív óriási fejlábú lóg le a törölköző tartóról. – Most jöttem ki a kómából KJ. Ne szórakozz a fejemmel.

– Bárcsak szórakoznék – volt az unott kijelentés. – A seggfej a csápjait a lecsavarozott bútorok köré csavarta és a szabad csápjaival lökött félre engem. Megmondhatom neked, annyira még soha nem akartam kalamárit enni, mint aznap. Kész voltam egy istenverte kamalári séffé válni. Főleg, mikor a rohadék tintát kezdett lőni rám, azok a seggfejek annyira mélyen úsznak, hogy a tintájuk nem is fekete. Úgy végeztem, hogy ragyogtam a kurva sötétben.

Nevetés épült Bo mellkasában, lassan hullámzott benne. – Most már be kell fejezned a történetet. Be volt lőve?

– Á, csak félt a tűktől.

És a nevetés izmainak fájdalmán át szakadt fel belőle. – Nekem nincs csápom – mondta, mikor lecsillapodott – de biztos vagyok benne, hogy tudom kezelni a zuhanyt, míg ülök. – Az ilyen helyzetekre gondolva alakították ki a kontroll paneleket. – Kaia egyben felvágná az agyam, ha elcsúsznék és beverném a fejem. Így bízz bennem, óvatos leszek.

KJ kuncogása olyan kásás volt, mint a hangja. – Rendben. Csak nyomd meg a riasztót, ha szükséged van segítségre, hogy visszajuss az ágyhoz, a vevő a fülemben van.

Bo hallotta, ahogy az ajtó pár pillanat múlva becsukódik,

Magabiztos volt, hogy KJ nem fog kérés nélkül rárontani, pár percig vizsgálta a testéhez kötött fém bogarakat, mind úgy 25 mm-es szélességű és kétszer ilyen hosszú volt, amik szó szerint a bőrébe kapaszkodtak. Feltételezte, hogy a kicsi csápok elérték az izmait.

Kíváncsian megérintette az egyik bogarat, megnyomta kicsit.

Semmi. Nem volt fájdalom. Sem változás a pulzálásban.

Ami a koponyájához kapcsolt szenzort illeti, Dr. Kahananui a helyükön hagyta őket, de annyira finomak voltak, hogy szinte érezte őket, ahogy átsimított a fején. Az orvos megerősítette, hogy ezek is vízállóak voltak, arra fejlesztették ki, hogy az alanyokba tegyék őket és hosszú használatra tervezték őket.

Elégedett volt, hogy mindent tudott a jelenleg rajta, és a testében lévő technikai dolgokról, a hatalmas négyzet alakú érintő panel a jobb oldalon volt. A rendszer online volt, megkérdezte milyen vízhőmérséklet volt a kedvence és egy „kényelmesebb” tartományt javasolt.

Bo a forró részre nyomta, majd megnyomta az Indulást.

Áldott forró víz folyt végig rajta, a kis tüskék határozottan érték koponyáját és bőrét. Mikor legutoljára tudatosan ért vizet, akkor az a velencei csatorna volt, annak hűvös, sötét vize zárult össze a feje felett. Nem emlékezett a vízbe esésre pontosan, de emlékezett Lily őrjöngő szemeire és kereső kezeire, emlékezett a fájdalomra a mellkasában, emlékezett rá, hogy vizet nyelt le és az került a tüdejébe is.

Nem akarta, hogy elragadja az erőszakos tett, arcát határozottan a zuhanyból érkező cseppek felé fordította. Ahogy azok lemosták a múltat, végigfolytak arcán, le vállain és mellkasán, elméje megtelt a fél másodperccel, mikor Kaia érintési távolságban volt, az idomai szirénként daloltak.

A teste megmerevedett.

Kezével a hajába túrt, megrázta fejét, hogy elfelejtse a nő érzéki hatását. De nem számított mit tett, az illata tovább üldözte őt. Miután samponnal és szappannal átmosta magát, ami a falon lévő polcon volt, akkor is a nyelvén volt a fahéj és a trópusi virág buja harapása.

Ahogy a nő hevesen féken tartott dühe is.

Bo a homlokát ráncolva zárta el a vizet. Pár pillanatig ott száradt, mielőtt előre hajolva elvett egy törölközőt. Haját szárította vele, átgondolt mindent, amit Kaia tett vagy mondott. A nő dühös volt rá, hihetetlenül dühös, és mégis segített Dr. Kahananuinak, hogy Bo kísérlete sikeres legyen.

… Nem mondhattam nemet a családnak.

Ez megmagyarázza az együttműködést, de a dühöt nem.

Az ösztönei kezdtek felébredni. Bo a felnőttkorát a titkok kiásásával és a rejtélyek felfedésével töltötte. Ez beleillett abba, hogy tölti majd Bowen Knight az utolsó két hetét, hogy megpróbálja megoldani a rejtélyt, ami Kaia volt.

A gyomra megcsavarodott.

És döntést hozott, nem fogja elpazarolni az idejét, és nem fog a 95%-os hibalehetőségre koncentrálni. Élni fog. Megvédi az embereit. Nevet a húgával és az embereivel. Kardot ránt egy szakáccsal, kinek hosszú, sötét haja volt és az illatra frusztrálta és üldözte őt.

Ha Bowen Adrian Knightnak meg kell halnia, akkor a saját szabályai szerint teszi.