35. fejezet

Te vagy a vadászom Mal. Vadászd le az igazságot. Találd meg, hogy az emberek csak a bolondját játszák-e velünk.

– Miane Levéque Malachai Rhysnek

Bonak tíz percébe telt lenyugodni Kaia csókja után, mielőtt fel tudta venni az ingjét és fel tudta hívni Lilyt és Cassiust.

Amit elmondtak neki, attól semmi mosoly nem maradt az arcán.

– Vannak szabálytalanságok a Flotta adataiban. – Lily egy tincset a füle mögé tűrt, a szemei alatt még lila zúzódások voltak. – Pár hajónk elkóborolt a BlackSea területére.

– Egy vagy kettő esetén rossz vezetést mondanék – Cassius összefonta karjait a mellkasán, bicepszei megduzzadtak – de több ennél és Lily azt mondta az adatok el voltak ásva.

– Valaki megpróbálta felülírni a jelentést, amit a hajók küldtek – erősítette meg Lily. – Képes voltak megtalálni az eredeti „szellem” képet.

Bo mélyen és keményen káromkodott. – Ha a kapitányok nem hamis jelentést küldtek, nem hitték, hogy bármi rosszat tesznek.

– Ami azt jelenti utasítást kaptak – értett egyet Cassius. – Ez fentről jött.

– Heenali? – Bo kényszerítette magát, hogy megkérdezze.

– Még nem tudunk senkire sem mutatni. – Lily Cassiusra nézett, ők ketten egy irodában voltak, mikor Bowen hívta őket. – Cassius kezeli az offline nyomozást.

– És amit kiástam, hogy Heenali és a pasi akivel randizott szakítottak, és elég szar kedve van. – A kifejezése lapos volt, olvashatatlan, az emberi szív szeszélyei semmit sem jelentettek Cassiusnak és nem értette, hogy adták át mások ennek magukat.

Bowen tudta, hogy a másik férfinak voltak szeretői, de kapcsolatai tiszták fizikaiak voltak. Soha nem volt barátnője, soha nem kötődött egy nővel sem, a sekély kapcsolat fizikai odaadásból, tetszésből, intellektuális érdeklődésből vagy egyszerű régi érdeklődésből jött létre.

– Heenali nem költ pénzt azon felül, amit keres – mondta Cassius – és nem figyelmeztetés nélkül tűnt el. Nem volt rejtélyes megbeszélés, vagy árnyék kapcsolat. Amennyire tudom, csak jobban iszik.

– Szakítás utáni ivás. – Lily arcán szimpátia volt. – Voltam ilyen helyzetben.

– Mi van veled? – kérdezte Cassius. – Hallottál Malachai Rhysről?

– Nem. – Bo extra időt adott Malachainak, hogy visszaszóljon neki, mert Mal nem olyan férfi volt, aki ilyen játékokat játszana, ha nem lép vele kapcsolatba, akkor arra nagyon jó oka volt.

De Bo azt tervezte, hogy a hívás után ennek ellenére beszél vele, biztosítani akarta, hogy a BlackSea tudja a Szövetség nem hagyja figyelmen kívül a problémát. Az emberiségnek a legkevésbé arra volt szüksége, hogy a vízi alakváltók ellenük forduljanak. – Ezen az oldalon foglalkozom a dolgokkal – mondta, mikor Cassius álla keményen megfeszült.

– Bo. – Lily letette a szervezőjét. – Hogy vagy? – A mosoly inkább az ajkain volt, mint a szemeiben. – Jól nézel ki és már azok az ezüst dolgok sincsenek rajtad.

– A fejem jónak tűnik. Nincs fejfáját, sem csökkent látás. Mondtam Dr. Kahananuinak, hogy jobban érzem magam, mint mielőtt a vízbe kerültem volna. – Ami azt jelentette, hogy a chip lassú romlása már valamilyen módon hatással volt rá. – Az egyedüli gond, hogy ha a vegyszer hatásos, talán semlegesíti a chipet.

Cassius élesen fújta ki a levegőt. – Bassza meg.

– Igen. – Bonak ezzel a kimenetellel kell élnie, bármi is történik, nem érte meg korlátozni magát, ha a működő chip hiánya mások halálához vezethet. – Informállak, ha többet tudok.

Lily hírtelen közel hajolt a képernyőhöz. – Bo? Egy egér bújt ki a zsebedből a kicsi mancsaival?

– Hexnek hívják. – Az egér szinte egész nap vele lógott, a párnán bóbiskolt, míg Bo azt a nőt csókolta, akit egész életében csókolni akart. – Kaia állata.

Cassius szögletes vonalú arca ritka nagy vigyorban tört ki. – Nem ráz ki tőle a hideg? Mit mondtál legutoljára a „kicsi gombszemekről és hosszú sikamlós farkakról”?

Legjobb barátjára bámulva Bo azt mondta: – Aznap este részegnek kellett volna lenned. – Valamilyen okból soha nem jött rá, az egerek miatt mindig libabőrös lett. Nem „sikított” és futott el, ha látott egyet. De általában nem is sétált, míg egy a zsebében volt.

– És Hex különleges – tette hozzá, míg húga ujját rázta az egér felé. – Ő egy egér zseni. – A kis lény számított Kaiára, és most már Bowenre is. Ez ennyire egyszerű és komplikált volt egyszerre.

– Ki a fene vagy te? – Cassius teljes nevetés volt most már. – Egy rohadt zseb egered van.

– Seggfej vagy – mondta Bo könnyedén, mielőtt letette volna, majd az adat panelhez ment, hogy felhívja Malachait. Ez alkalommal egy automatikus, felvett üzenetet hallott, hogy hagyjon üzenetet. Megtette, de negyven perc múlva sem volt válasz.

Bo arra gondolt, hogy egyenesen Mianehoz fordul, de ezt a beszélgetést Malachaial kellett lefolytatnia. A szövetség és a BlackSea elsző kapcsolata az ő tiszteletben álló biztonsági főnökeik közt jött létre.

Érdekes, hogy Miane Levéque a Szövetség hivatalos veszetőjével állt kapcsolatban. Bo ezért sokkal jobban kedvelte a BlackSea alfát, a vízi alakváltók vezetője elég okos volt, hogy tudja Bo működteti a Szövetséget, de ugyanolyan tisztelettel bánt Giovanni Sommemel, mint Bo tette. Azzal, hogy elfogadta a Szövetség vezetőjének székét, Giovanni szabadon hagyta Bot dolgozni, hogy nem kellett az időpocsékoló politikával foglalkozni.

Giovanni hihetetlenül büszke volt, hogy Mianel Levéque egy alfa társként kezelte őt. – Ő veszélyes – mondta neki utána. – Gyönyörű, de veszélyes, mint egy tőr a torok előtt. Jó, hogy barátok vagyunk, vagy bajban lennénk.

Bo remélte, hogy Miane akkor is a barátjuk lesz, ha ennek vége lesz.

A következő két órát a személyes projektjével töltötte, és egy csésze kávéért ment a konyhába, mikor szeme elkapta az ezüst vonalat az átrium falán kívül.

Egy nagy raj hal úszott az élőhely fényeiben, kis testük forgott és táncolt a habzó tevékenységben. – Csak nekem tűnik úgy – mondta Dexnek, aki mellette állt – vagy a vadvilág szokatlanul izgatott?

– Mindig ilyenek, mikor Mal jön látogatóba. – A széles vállú férfi felajánlotta az utolsó mogyorót a kis tartójából. – Nagy gazfickó.

Nem csoda, hogy Malachai nem válaszolt a hívására, talán már az óceánban volt. – Mikor érkezik meg?

– Még nem jött ki a vízből.

Bowen érdeklődő pillantást vetett az állomás parancsnokára. – Feltételezem nem mondod el, Mal mikor ér le erre az élőhelyre. – Volt egy légzsilip rendszer, hogy biztosítsák a tenger nem jut be az élőhelyekre, ezzel katasztrofikus károkat okozva.

Dex vigyorgott, kék szemeibe elég zöld vegyült, ami a változékony tenger árnyalata volt. – Mindenki, aki nem ismeri Malt váltás közben akarja elkapni.

– Az ő hibája. – Bowen ösztönei bizseregtek, egy másik ragadozó megjelenése miatt, és még nem tudta, hogy vér is folyni fog-e. – Kifürkészhetetlenül tud vigyorogni.

– Nem hiszem, hogy valaha valaki is vigyorgósként írt le – jött az ismerős hang Bo mögül.

Megfordulva a BlackSea biztonsági főnökével találta szembe magát, akinek arca semmit nem árult el a Szövetség-BlackSea kapcsolat jelenlegi állapotáról. – Talán azt hiszik rejtegeted. – Malachai Rhys egy nagy férfi volt, aki halálos eleganciával mozgott, nem sokan mernének szembeszállni vele.

Egy ragyogást kapott el a szemekben, amiket először barnának látott, majd annyira szokatlan fakó arannyá váltak, hogy szinte éteriek voltak. Ma egy közép állapotban voltak, mintha a lény Malachai ember bőre alatt úszott volna, közel volt a tudatának tetejéhez.

– Atalina nem pukkadt még ki? – kérdezte Mal a párosodás miatti kuzinját.

– Ezt kérdezd meg tőle, ha mered. – Dex a tengerfalnak dőlt, hangja száraz volt. – És honnan a fenéből szerezted az öltönyt? Te vagy az egyedüli ember, akit ismerek, hogy éles fekete öltönyben jelenik meg, mikor nincs ilyen méretben a Ryüjinen.

Ez igaz volt. Malachai sötét haja nedves volt, a fekete öltöny alatt egy tiszta fehér ing volt. Nyakkendő nem, az ing a gallérjánál nyitva volt, a zakót nem gombolta be.

– Ha elmondanám neked, akkor el kéne ásnom téged – válaszolt hiba nélkül Malachai.

Valami ekkor pittyent, és Dex leellenőrizte egy kis számítógépes eszközön, ami a csuklójára volt felcsatolva. – Hív a munka. – Malra nézett. – Maradsz estére? Vacsorára?

– Nem, ez csak egy gyors látogatás. De lejövök még azelőtt, hogy Atalina megszül, így lehet egy utolsó késő partink mielőtt elkínzott, alváshiányos zombik lesztek.

Hátrafelé sétálva Dex vigyorgott. – Igen és mit gondolsz ki fog bébiszittelni a randi estéken, Mal bácsi?

Bo várt, míg az állomás parancsnok elment, mielőtt Malachaira nézett volna. – Azért jöttél, hogy velem beszélj.

Malachai kifejezése megváltozott, egy hideg szemű ragadozó felváltotta a család iránti meleg szeretetet érző férfit. – Én-

– Malachai!

Megfordulva egy kis tinédzsert kapott el a teste mellett. – Hiányoztam Pania?

A karcsú lány, az egyik úszó, aki korábban beugrott a medencébe, tiszta szeretettel emelte fel az arcát. – Évtizedek óta nem voltál lent.

– Ami egyébként három hete volt. – Meghúzta a lány tincseit, mielőtt elengedte, Malachai kezét a vállán tartotta. – Nem iskolában kellene lenned?

– Ma nincs suli. A tudós klubba megyek.

– Akkor jobb sietned. Tudod mennyire szigorú Mrs. Dempsey, mikor legutoljára késtem szakállzuzmóval fenyegetett meg.

Pania kuncogott mielőtt elfutott volna.

– Menjünk – mondta Malachai utána. Ki kell jutnunk innen, ha beszélni akarunk. Merre van a szobád?

A másik férfi nem mondott semmit, míg Bo szobájának ajtaja mögött nem voltak. Bo kihúzta az ablakot, mielőtt elment, és most a természetes látványhoz mentek mindketten.

A víz ezüst gubancolódásából állt.

– Jézus, tengeri feromont adsz ki vagy mi? – Annyi hal volt kint, amik ragyogtak.

– Ez nem miattam van. – Malachai ajkai apró mosolyra húzódtak. – Az egyik iskolás csoport jöhetett le. Mindig a legjobb reakciót kapják a természetes iskolában.

Hírtelen feszülés volt Bowen hasában. – Kaia azt mondta, hogy az emberek korábban megették a vízi alakváltókat. – A gondolatra hányingere volt.

– A sötét múltban – erősítette meg Malachai, szemei a vízen voltak. – Már nem vagyunk könnyű préda, de messze és szélesen vándorlunk. Az egész bolygóra nem tudom kiterjeszteni a védelmi vonalainkat.

Bo kifújta a levegőt. – Mindig erősnek láttam alakváltókat, mint falka és klán. – Szorosan kötődő egységek, akik együtt guggoltak le és harcoltak minden fenyegetéssel szemben. – A Ryüjin előtt – mielőtt a nyers igazságokat meg nem tudta Kaiától – soha nem értettem meg igazán a veszélyeket, amikkel az embereid szembenéznek.

– És mi nem értettük meg a harcot, amit az emberek minden nap vívnak, mikor a mentálokkal teli világban vannak, ahol az akaratuk ellenére betörhetnek az elméjükbe. – Malachai hangja mély, elmélkedő volt. – Ehhez is annyi bátorság kell, mint ha kint úsznál egyedül a végtelen óceánban, talán több.

– Nem árultalak el Mal – mondta Bo őszintén, miután Malachai felé fordult.

A másik férfi lemásolta testtartását. És a válasza, mikor megérkezett, az a halálos ragadozótól volt, ami a bőre alatt élt, mert Malachai Rhys nem volt ártalmatlan, erről Bo halálosan biztos volt. – Megerősítettük, hogy a Szövetség hajói segítettek ellopni az embereinket.