8. fejezet

Kislány, míg csak ketten vagyunk, had mondjak el neked egy titkot. Egy nap kedvelni fogod a fiúkat, vagy talán a lányokat, jobban, mint barátot. Mikor megtörténik, figyelj a véredben lévő őrült vonalra.

– Elenise Luna (29) az újszülött lányának, Kaiának

Kaia bőre belülről fagyott meg, arra ment vissza, hogy KJ jött ki Bowen Knight szobájából. – Bármi gond?

Az alacsony és tömör férfi, aki megtévesztően átlagos erejűnek tűnt, a fejét rázta, vörösesszőke tincsei ragyogtak a szimulált napfény alatt. – Ágyban van és épp elaludt.

Csendben kifújta a levegőt, amit nem vett észre, hogy bent tartott. – Innen átveszem. – Attienek kellett még pár szkenn, amit kézzel el lehetett intézni, de a dereka nagyon fájt.

Kuzinját pihenésre ítélte, Kaia jelentkezett, hogy visszamegy az emberhez, aki azzal fenyegette, hogy ő maga lesz áruló. – Eltettem neked egy szelet pitét.

KJ a levegőbe öklözött. – Te vagy a legjobb! – Miután csókot nyomott a nő arcára, borsmenta rágójának illatát érezte, aminek a férfi a függője volt, elszaladt a folyosón.

Kaia meleg mosolya olyan gyorsan tompult el, ahogy megjelent. Még ha tudta is, hogy Bowen Knight alszik, azok az átható szemek nem fenyegetik őt, akkor is egy pillanatra megállt az ajtóban. Először a szappan illatát érezte meg, majd azt, hogy kuzinjának tesztalanya félmeztelen volt.

Biztos megtalálta a bőröndöt, megkérte KJ-t, hogy vigye be, míg Bowen tusolt. Lily Knight, a karcsú, ragyogó szemű nő, ami alapján nyilvánvaló volt, hogy nem Bowen vérrokona, nyomta az elrabló csapat kezébe. – Ruhák Bonak – mondta, arca beesett volt és lila árnyékok voltak a szemei alatt. – Így a kedvenc dolgai ott lesznek, mikor felkel.

Kaiának nem volt szíve, hogy hagyja, hogy Malachai elmondja neki csak Bowent tervezték és viszik is magukkal. Elvette a táskát, amit a hordágy mellé tett, és csendben bámult Malra, hogy merjen máshogy dönteni. Nagyon kicsit megrázta a fejét és a nő pillecukor szívéről mormogott, míg Lilyt elvonta, hogy elköszönjön a bátyjától.

Kaia felölthette volna önelégült arcát, ha lett volna neki. Neki nem volt pillecukor szíve, az tiszta vasból volt, kis nyílásokkal azok felé, akik az övéi voltak. Nem foglalkozott az emberekkel, vagy hogy mi történik velük. De Lily… ő olyan szomorú volt. És Kaia volt már a másik nő helyében, tehetetlenül nézte a két embert, akit kétségbeesetten szeretett, hogy kicsúszik a kezei közül.

Ez csak az emlékek miatti szimpátia volt, semmi több. – Semmi köze a pillecukorhoz. – A bőröndöt a fal mellé tolta, rávette magát, hogy a férfira nézzen, aki miatt odaégett a pitéje, mert szórakozott volt.

A férfi a mellkasán aludt el, egy sötétszürke melegítő lógott a derekán és fekete haja nem nedves, inkább vizes volt. Egyben úgy aludt el, hogy takarón feküdt, nem alatta, a takarót a bőrönddel adta oda KJ-nek. Azért, hogy kivegye alóla és kényelmesebb legyen neki meg kell szakítania KJ piteevését. Talán még két ember kell, hogy megmozdítsák Atalina tesztalanyát.

Bowen Knight nagy ember volt.

Furcsa, hogy nőtt meg a felébredés óta. Mintha életereje a vérét égette volna és ez hatással volt Kaiára. Majd látta a hátán a tetoválásokat, a legnagyobb egy harcoló sárkány volt, egyik szárnyát kitárta a jobb vállára, a másik a hátának bal oldalára lógott, míg a lény hullámzó farka feltekeredett a nyakára.

Kaia szinte érezte a mozgást, a sárkány erős fordulását.

A mintát színek lepték el, a mitikus lényt narancs, rozsda és mély bronz árnyalatban színezék meg. Ez egy élő művészet volt és egyben nem illett oda: milyen könyörtelen biztonsági főnök gondolt a fantasztikus lényekre? Ez túl furcsa volt, hogy a tetoválása mennyire illett a Ryüjinhoz.

Az állomás logóját egy falapra festették, egy sárkány, aki készen áll lecsapni.

Kaia tudta, hogy nem kellene, de engedett a vonzásnak, hogy az ágyhoz menjen és sokkal közelebbről vizsgálja meg a tetoválást, csak hogy egyre jobban megzavarja a férfi selymes barna bőre. Minden izomhoz egy fejlesztő kapcsolódott, az még nem vonta el a látványt róla.

Mélyen benne érzések gombolyodtak le, a lény, aki a másik része volt, a bőrének dörzsölődött, mintha a belső vízben úszna.

Bowen Knight megmerevedett.

Kaia hátraugrott, a férfira nézett. De ő nem ébredt fel, nem kapta el, hogy elárulta Hugot és a többieket. Tenyerének éleit az arcához nyomta, hiábavalókánt, hogy lecsillapítsa arcának égését, mielőtt az adatpanelhez ment, s megnézze a férfi állapotát.

Mély, természetes alvásban volt.

Úgy döntött nem foglalkozik a takaróval, helyette felvette a szoba hőmérsékletét. Ezután fogait csikorgatta a férfira adott zavaró válaszára, odament és egy tiszta törölközőt talált, mivel az általa használt az otthagyott táska mellé volt ledobva.

– Ez olyan betegség, ami minden fajra kiterjed és a férfi nemre igaz, használod a törölközőt, majd ledobod – mormogta Hexnek, ahogy az ellenség haját kezdte szárítani.

Háziállat kis fehér egere kidugta orrát a kötényének felső zsebéből, apró mancsai a szélén voltak és orra izgatottan szaglászott. Mikor kimászott a zsebből és lefutott a karján, majd leült Bowen hátának alsó érszén rámorgott. – Tudod, hogy nem kellene ezt tenned. – Valamilyen okból a nagy, erős férfiak megijedtek Hextől.

Mit gondoltak mit csinál? Halálra harapdossa őket?

A megátalkodott Hex összegömbölyödött Bowen gerincénél és becsukta szemeit.

Most figyelmen kívül hagyta bajkeverő állatát, tovább szárította gyengéd mozdulatokkal a biztonsági főnök haját. Tudta, hogy az puha, mikor megszárad, akkor hullámos lesz. Nedvesen a nyaka aljáig ért, a tincsek hosszabbak voltak, mint szárazan. Persze a haj puhasága is hazugság volt.

Bowen Knight álmában is felszült volt.

– Hadicsel és csapda – mondta puhán Kaia, szemei a fa karkötőre estek, ami a csuklóján volt és Hugotól kapta ajándékba. – Most erről álmodik.

Kicsivel később ment, hogy felakassza a törölközőt a fürdőben, majd felvette a koszosat és a kis szennyesbe tette, ami a polc alján volt, amiben törölközők, borotvák, fogkefék és hasonlók voltak.

Kiment Atalina veszélyes élő kísérletéhez, felvette Hex ellazult alakját a kezébe… és keze végigsimított Bowen hátának forró melegén. Majdnem elejtette Hexet. Nem csoda, hogy a kisállata összegömbölyödött a férfi bőrén.

A férfi égett.

Gyorsan a zsebébe tette Hexet, ahol sok időt töltött, mikor nem késztette sikításra a klántársakat, hogy figyelmeztetés nélkül megjelent a könyvespolcaikon, vagy a cipőjükben, megnézte a panel adatait.

Bowen hőmérséklete az emberi értékek határán belül volt.

Mégis keze továbbra is égett a kontaktustól.

– Fenébe Kaia. – Az ő bizonyos családi vonala arról volt ismert, hogy a szeretőket rosszul választották meg. Nézzenek a nagyon intelligens anyjára. Mielőtt párosodott volna csodás zenész és kissé gonosz humorú apjával, előtte két rossz, elítélt pasival is járt, akik a sitten kötöttek ki megint, egy munkanélküli semmittevővel, aki a pénzéért volt vele, egy idősebb férfival, akinek egyéni elképzelései voltak a hűségről, és egy professzorral, aki a saját diákjával csalta meg őt.

Mindez azelőtt volt, hogy Elenise huszonhárom lett volna.

Az egyedüli ok, amiért Kaia hallott ezekről, mert azt tettette, hogy a családi lakókocsiban alszik, míg a szülei egy palack bort ittak és felmelegítették a randijaik történetét, mindkettő részegen kuncogott. Akkoriban a többségét nem értette meg, csak hallgatta a történeteiket boldog hangjukkal, míg az ágyába gömbölyödött, de felnőttként megértette, hogy volt egy őrült vérvonala, mikor a férfiakról volt szó.

– Nem. – Kezének hátoldalát a ruhájába dörzsölte, ahogy az emlék fájdalommá tompult, ahogy mindig tette. Mert az anyjának soha nem volt esélye megtanítani neki a fiúkat, vagy hogy vigyázzon az őrülettel. Halott volt és mélyen eltemették, mielőtt Kaia abba a korba ért volna.

A gyilkosai mind emberek voltak.

Olyan emberek, mint a férfi, aki mély húzást ébresztett Kaiában, amit elutasított, hogy elismerjen. Pontosan tudta, hogy kicsoda Bowen Knight a számára és annak semmi köze nem volt az intimitás zavaró érzetének. Ennek a háborúhoz volt köze.

Egy háborúhoz, amiben Bowen Knight volt a kegyetlen, ellenséges tábornok.