Harmincadik fejezet

Honor eddig is gyors légzése most kapkodóvá vált. Kezét a combjára ejtette, majd váratlan dolgot tett: felkarjával felemelte a mellét, felkínálva a férfinak. Dmitri felnyögött, majd lehajolt, és az egyik ágaskodó mellbimbót a szájába vette, a másikat pedig az ujjai között forgatta.

A férfi kiélvezte a nő ízét, váltogatva kényeztette egyik buja mellét, majd a másikat, míg Honor a hajánál fogva fel nem emelte a fejét.

De csak akkor, amikor a lány már készen állt erre. Más módon is meg tudta azonban jelölni.

A vadász ennek a parancsnak engedelmeskedett. így nem csak kiszolgáltatta magát a férfi kényére-kedvére, de a melleit is felemelte, hogy

Dmitri élvezhesse őket

Igen?

Ezután a vámpír a mellére hajtotta bűnről suttogó ajkát és szerelmi jelet szívott a bőrére, majd erős szívásokkal szopni kezdte a mellbimbóját, olyan erősen, hogy Honor méhe összerándult.

Ha a korábbi kényeztetések fájdalmasan gyengédek voltak, akkor ez tiszta, nyers szex. A férfi érintésében semmi nem mutatta azt, hogy Honort sérültnek, töröttnek, gyengének tartotta, és ez felszabadította a lányt. Honor nem is hitte volna, hogy valaha ennyire gondtalan lehet még. A lány felívelt a férfi csókjába, és jutalomként érezhette, ahogy Dmitri a nyelvével a bimbója körül köröz, olyat tesz vele, amit a lány eddig elképzelni sem volt képes. Honor a férfi erős testére szorította a combját, aztán látta, hogy Dmitri felemeli a fejét, megnyalja az ajkát, majd az eddig elhanyagolt mellre fordul.

A fogaival csókolta meg.

Addig nem, amíg félreérthetetlenül azt nem mondod, hogy lehet.

A lány ezt az ígéretet ismételte magában, hogy elűzze a félelmét és meglovagolja a kéj hullámát.

- Ne hagyd abba! - szólt rá Dmitrire, amikor a vámpír felemelte a fejét.

A férfi előrehajolt és egy csókot nyomott a lány nyaka alatti mélyedésbe. Meg sem próbálta palástolni a sötét, bűnös szemében csillogó elégedettséget.

- Eléred a mézet?

Honor kissé oldalra fordult és felvette az asztalról a műanyag palackot, amit a férfi a gyümölcs mellé készített ki. Odaadta Dmitrinek, és pontosan tudta, hogy ezzel egy újabb fegyvert ad a vámpír kezébe, ő pedig tovább fogja kínozni vele.

Dmitri felpattintotta a kupakot, előrehajolt, és megnyalta a lány mellbimbóját. Csak egyszer, hogy felcsigázza őt, hogy Honor felszisszenjen. Majd felfordította a mézes palackot és mézet nyomott ki belőle... nem a lány testére, a Honor várta, hanem a saját tenyerébe. Amikor végzett, visz-szazárta a palackot és visszaadta neki.

Honornak sikerült visszatennie valahová az asztalra anélkül, hogy a szemét levette volna a vámpírról.

Dmitri egyik ujját az aranyló folyadékba mártotta, majd a lány ajkához emelte és végigsimított rajta az édes mézzel. Honor a szájába szippantotta az ujjat, a nyelvével körbesimította, ahogyan a farkával tette korábban, az autóban. A férfi szexi szemén pontosan látta, mit akar vele tenni a vámpír, de a forróság lassan parázslott benne, és Dmitri türelme végtelennek tűnt.

Honor szerencsés volt.

Honor finoman ráharapott a férfi ujjára, büntetésképpen a szavakért, amik egy barbár szájából is elhangozhattak volna.

Tiszta, édes kín volt nyugodtan tűrni a hosszú, lassú, ragacsos érintéseket, amikor a férfi teste keményen és felizgul-tan feküdt alatta, a farka olyan közel, hogy Honor elképzelte, ahogy letépi a férfiról a nadrágot, és ráül, ahogy a vastag hús vad szenvedéllyel beléhatol. Dmitri szeme felcsillant, a lány pedig azon gondolkozott, vajon mit látott. De a férfi csak annyit mondott:

Nagy, durva kéz paskolta a combja között lobogó, erotikus forróságot. A férfi ujjai nedvesek lettek a vágyától, miközben keze a köteleknek feszült, amelyek az ágyon tartották és nem hagyták, hogy védekezzen.

Honor beleremegett, amikor a kép élesen megjelent az elméjében.

Lehet mondta, miközben Dmitri egy egyenes vonalat rajzolt a mézzel a köldökéig, majd fél centivel a farmerja dereka felett kacskaringós mintát írt le -, hogy még élvezném is azt a büntetést.

Honornak egyáltalán nem volt ellenére, hogy a férfihoz simuljon, a mellét nekifeszítette Dmitri felsőtestének.

Dmitri hagyta, hogy a lány csókolja, és a farkának dörzsölje a testét, de a farmerja kemény anyagán keresztül nem érezte a lány testét úgy, ahogy szerette volna. Néma kérésként megszorította Honor combját. A lány megtörte a csókot, rekedt sóhajtással elválasztott a férfiétól mézzel borított testét, és felegyenesedett. Kioldotta az övet a derekán és ledobta a földre.

Ezután Dmitri szeme láttára kigombolta a farmer gombját, és letolta a cipzárat, felfedve a férfi szeme előtt a piros bugyit. Dmitri átfogta Honor csípőjét, és magához húzta, majd megérintette az apró, fekete masnit. Megérezve a bensőséges érintést Honor még többre vágyott. Arra, hogy a férfi mélyebbre csúsztassa a kezét, és keményebben simogassa. Csakhogy...

Dmitri egy forró és nedves csókot nyomott a köldökére.

A lány lábujja begörbült, és Honor csak azért maradt talpon, mert Dmitri tartotta a csípőjénél fogva. - Akkor - válaszolta meg a vámpír a lány ki nem mondott kérdését - újra megpróbáljuk.

Egész éjjel próbálkozunk, én ugyanis el akarom venni azt, ami az enyém.

Beletúrt a férfi fekete, selymes hajába.

- Követelőzünk?

A férfi mosolyának halálos következményei voltak. Honor az elejétől fogva tudta, hogy veszélyesen sérülékeny a férfival szemben, de csak abban a pillanatban tudatosult benne, hogy mennyire: semmit sem lett volna képes megtagadni tőle. Ez szörnyű gyengeség volt, de olyan mélyen gyökerezett a lelkében, hogy esélye sem volt harcolni ellene.

Az én Dmitrim.

Honor hátralépett, és kibújt a nadrágjából, aztán félredobta. De amikor vissza akart volna ülni a férfira, Dmitri megállította, és az asztal felé intett. A lány elpirult, de zárt lábakkal felült az asztalra. Dmitri közelebb húzta a székét, végigsimított a lány combjain, a térdén, a lábszárán. Honor hagyta, hogy a tapasztalt kezek végigkalandozzanak a lábán, széttárják a combját, és a lábát a férfi két oldalán álló székre tegyék.

Honor meztelennek, kiszolgáltatottnak érezte magát, pedig még rajta volt a bugyija. A testéről az ujjára gyűjtött egy kis mézet, és végigsimított vele a férfi ajkán. A vámpír állkapcsa kemény volt Honor keze alatt, amikor átfogta az arcát és megcsókolta. Lassan, édesen és kicsit pajkosan, ráharapva a telt alsó ajkára.

Dmitri a kezével megszorította a combját, majd visszaharapott.

Honor testén gyönyör villámlott át. Tágra nyílt szemmel meredt a vámpírra, erre a csodálatos lényre. Azt hitte, hogy a legapróbb harapástól is ki fog majd akadni, de most csak nyelt egyet, és Dmitri kezére pillantott.

Dmitri szó nélkül az ujjára vett egy kis mézet a lány mellkasáról és egy vonalat rajzolt vele a combja belső oldalára. Honor beleremegett, de nem a félelemtől. Még nem. Amikor azonban Dmitri a combjára hajtotta a fejét, megdermedt. A férfi nem állt meg, összezárta a fogait a bőrén. Inkább csak simogatás volt ez, a szemfogaknak nyomuk sem volt. Honor remegve parancsolt:

Dmitri újra játékos csókot nyomott a combjára. Aztán még egyet.

Amíg a lány teste már nem tudott több feszültséget elviselni, megrándult és beleolvadt a férfi érintésébe. Hosszú, lassú nyalások, játékos harapások, erős szívások, Dmitri mindent megadott a lánynak. De a szemfogát nem vájta a bőrébe, nem sebezte meg.

Közelebb húzta magához a lányt, játszadozni kezdett a bugyija két oldalán lévő fekete masnival. Az ajka kissé duzzadt volt a csókoktól, a csontjai nekifeszültek meleg, szép bőrének. - Feküdj hátra!

Honor megremegett, vett egy nagy levegőt, és lefeküdt az asztalra, felnevetett, amikor a bőre a meleg fához ért. - Ragacsos!

Dmitri felemelte a lány lábát, térdét a válla fölé hajtotta, majd ujjával végigsimított a lány bugyijának közepén. - Hm, igen.

A lány elméje nem tudta feldolgozni ezt a két szót, agya ettől az egyetlen érintéstől is rövidzárlatos lett. Újra várta, hogy rátörjön a félelem. Az most sem jött. Ekkor megértette: Dmitrivel ez csak a gyönyörről szól.

- Bocsáss meg!

A férfi soha többé nem engedi szabadon kegyetlenségének éles pengéjét vele szemben. Ebben a lelke legmélyéig biztos volt, érezte a férfi hanglejtésén, látta rajta abban a pillanatban, hogy ez a büszke férfi letérdelt elé. Az a pillanat volt a választóvonal múlt és jövő között.

Ez tehát a gyönyörről szólt. A támadás pedig a fájdalomról.

- Készen állsz, Honor?

Igen. De ezt már nem volt ideje kimondani, mert a férfi a bugyijának nedves szövetén keresztül rátapasztotta az ajkát. - Dmitri!

A férfi egyrészt szívesen letépte volna azonnal a lányról az utolsó ruhadarabot is, és egyetlen erős lökéssel, a legelemibb módon magáévá akarta tenni. Ugyanakkor fel akarta használni az évek során szerzett minden tapasztalatát, hogy a rabszolgájává tegye.

A bugyi hozzátapadt a lány intim domborulataihoz. A férfi felegyenesedett, kezét becsúsztatta a buta masni alá, ami halálra idegesítette, majd felfelé húzta a ruhát. Honor felemelte a csípőjét, ő pedig már húzta is le a lábáról az apró szövetdarabot. Felállt, hogy teljesen levegye a lányról a fehérneműt, és ahogy ott állt, és látta Honort, tudta, hogy a türelme végére ért. Előrehajolt, és megnyalta a lány mellére kent mézet.

- Szóval most én kerültem terítékre - jegyezte meg a vadász, olyan mosollyal az ajkán, ami szíven ütötte a férfit. - Tudtam én, hogy van valami hátsó szándékod!

Felnevetett. Vajon mikor nevetett utoljára szeretkezés közben?! Lefelé haladva végigcsókolta a lány testét, egészen a combja közötti nedves tincsekig, és ekkor rájött, mégis csak van még egy kis türelme.

Leült a székre, kitárta maga előtt a lányt, majd forrón és lassan, gondosan csókolni kezdte, a combjai közötti kemény ponton elidőzve a nyelvével.

Honor teste ívesen megfeszült, körme az asztalt kaparta.

Dmitri! szisszent fel egy visszafojtott sikollyal, amitől a férfi a testének bejáratára helyezte a hüvelykujját, a szájával újra eltakarta őt, s az ujját egy leheletnyivel beljebb tolta. Ennyi elég is volt. Honor darabokra hullott előtte, a férfi érzékeit édes, nőies fűszerek illata telítette el.

A lány még remegett, mikor Dmitri felállt, megszabadult a ruháitól, majd visszaült, és Honort az asztal szélére húzta.

A férfi megcsókolta a csípőjét, érezte, hogy a lány megremeg. Még egy kicsit maga felé húzta, ekkor Honor a karjába omlott. Lágyan, kielégülten, mintha csontjai sem lettek volna. Lába a férfi két oldalán lógott, miközben lassan csókolni kezdte Dmitrit, a kezével lenyúlt és gyakorlott ujjakkal megszorította merev húsát.

Dmitri felszisszent, és lefejtette magáról Honor ujjait.

Azzal maga felé húzta őt, hatalmas erejével felemelte, és kéjesen, lassan rácsúsztatta a parázslóan forró, csodálatosan szűk testet a farkára.

Az elméje egy pillanatra teljesen kiürült.

Dmitri halkan káromkodott egy sort, a keze a lány csípőjét szorította. Honor folytatta az apró, érzéki mozdulatokat, amik a férfi önuralmát cafatokra tépték, ezért lehajtotta a fejét, és a szájába szívta Honor egyik feszes mellbimbóját. A lány felsikoltott, kiesett a ritmusból, így Dmitri elméje is kitisztult egy kicsit. Üjra megnyalta őt, kezét a két test között lecsúsztatta, és finoman, körkörösen simogatni kezdte

Honor csiklóját, miközben sekély lökésekkel mozogni kezdett benne.

A férfi elveszett a csök vad szenvedélyében, felállt a lánynyal együtt, és az asztal szélére tette Honort. A lány lába a férfi körül, testük összeolvadt, szájuk csókba forrt össze, Honor egyik kezével Dmitri állát fogta át, a másikkal a hajába markolt. A vámpír úgy érezte, a vadász teljesen körbevette őt. Meglepő gondolat volt, de tetszett neki.