Huszonnegyedik fejezet

A férfi kigombolt nyakú, ragyogóan fehér inget és öltönynadrágot viselt. Úgy festett, mint egy jól fizetett vállalatvezető. A szemét tükrös napszemüveg takarta, amit Honor legszívesebben letépett volna róla, hogy lássa a tekintetét.

Ez lehetett vicc, de lehetett akár a kegyetlen valóság is.

Soha nem volt az, de nem is lett még soha ennyire egy férfi megszállottja. Aznap, a kora hajnali órákban azonban már nem arctalan szeretőről álmodott, hanem Dmitri gyakorlott kezének kéjes érintéséről.

Dmitri elkapta a kormányt, hogy kikerüljön egy limuzint, ami túlságosan kidugta az orrát, úgy akart kikanyarodni az őrülten forgalmas útra, és csak azután válaszolt:

Honor megszorította az ajtó fogantyúját, a karját megtámasztotta a könyöklőn. Tudta, hogy a vámpír szándékosan provokálja: egyértelmű, hogy ilyen kedvében van, de nem tudott uralkodni a zsigeri birtoklási vágyán. Mégis nyugodt hangot erőltetett magára, amikor megszólalt:

A vámpír elfordult, és a Torony helyett a Lincoln alagút felé vette az irányt.

- Ó, a vér édes íze a legkiállhatatlanabb személyiségjegyet is elfeledteti. - Nem zavartatta magát az alagút előtt feltorlódó forgalom miatt, levette a napszemüvegét és a kesztyűtartóba tette. - Honor!

A lány vére forrt a haragtól, de amikor a férfi félé fordította a tekintetét, lélegzete is elállt a megrészegítő érzékiség láttán. Sem a reggeli fény, sem a forgalom nem nyomhatta el a sötét szemekből áradó erőt, a szép arc éles vonásait.

- Én is ki akarlak ám sajátítani, kisnyuszi - mondta, és a hangja tiszta, nyers selyem volt. - Halálosan komolyan.

A lány haragja átváltozott valami más, sokkal elemibb érzéssé.

Összetörte volna, ha el kell hagynia Dmitrit, de így még mindig jobb, mintha végig kellene néznie, hogyan hajtja a vámpír másik nő nyakára azt a sötét arcát. - Amíg együtt vagyunk - folytatta, és nem volt annyira naiv, hogy azt higgye, sokáig maga mellett tudja tartani Dmitrit -, addig a kapcsolatunk kizárólagos.

Éppen elhúzta volna a férfi combjáról a kezét, de ekkor Dmitri megfogta és ott tartotta egy kis ideig.

Honor mellkasába fájdalom nyilallt, a lány csak ekkor eszmélt rá, hogy eddig visszatartotta a levegőt.

De Dmitri csak megrántotta a vállát, amit Honor újra meztelenül akart látni.

Honor a férfi combjába vájta a körmét, és igyekezett nem kipukkadni a nevetéstől. Amikor a vámpír szája is mosolyra húzódott, úgy döntött, a saját fegyverét fordítja ellene. Feljebb csúsztatta a kezét, és ujjaival játszadozni kezdett a komoly, fekete nadrág sliccén. A férfi elkáromkodta magát, de sikerült egyenesben tartania a kocsit.

Honorra hatással volt a tény, hogy a férfi farka azonnal megkeményedett az érintésétől. Ettől még jobban felbátorodott.

A vámpír átfogta a lány kezét és sürgetőn megmarkolta, hogy gyorsítson kicsit a ritmuson.

Honor összeszorította a lábujjait, a vágy forrósága elöntötte a felsőtestét.

Ennek hallatán a lány mellbimbói megkeményedtek, és nekifeszültek a szexi csipke melltartónak, amit a top alá vett. De eszében sem volt megállni. Át akarta élni az élményt, amire az a sérült nő, aki a vadászat elején volt, gondolni se mert volna.

Dmitri elkapta a kormányt, és megállt a kihalt parkolóban. Túl késő volt már ahhoz, hogy a kutyasétáltatók és futók arra járjanak, és túl korán bárki más számára. Honor anélkül, hogy a kezét felemelte volna a férfi öléből, kikapcsolta a biztonsági övét és a férfi füléhez hajolt, rágcsálni kezdte. A férfi megremegett, és ő tudta, hogy újabb érzékeny pontra tapintott rá. - Gondolom, a szélvédő nem sötétedik gombnyomásra. A férfi egy szó nélkül megérintett valamit a műszerfalon, a szélvédő pedig fél másodperc múlva füstös szürkévé változott.

Amik hallatán a lány combjának izmai megfeszültek. Elképzelte a büntetések legerotikusabbját. Dmitri nem lenne egyszerű szerető: az álombéli, arctalan férfihoz hasonlóan követelne, irányítana és birtokolni vágyna.

Miután az övvel végzett, kigombolta a férfi nadrágját, és lehúzta a cipzárat, majd becsúsztatta a kezét és összezárta az ujjait bársonyos bőrrel fedett, forró, kemény húsán. Dmitri a támlának vetette a fejét, egyik kezével még a kormányt szorította, a másikkal megmarkolta a lány hátán a topját. Nyakának feszülő íve ellenállhatatlanul csábító volt. Honor erős lüktetéssel tovább kényeztette őt, hogy a férfi nyakában feszülő izmok és inak elfehéredtek forrón csábító bőre alatt. A lány végigcsókolta ezeket az inakat, majd ráharapott a vámpír nyakára.

Dmitri keze egyetlen, hirtelen mozdulattal kinyílt a lány hátán, majd ismét megmarkolta a ruháját. Egy pillanattal később már csókolóztak. Nem tapogatózón és finoman, mint előző alkalommal. Ezek a csókok már csupa nyelv és csupa fog és bűnös nedvesség voltak. A férfi csókjaiból kiolvasható volt, hogy durva, verejtékes, piszkos szex jár a fejében, és nem bánja, ha ezt a lány is tudja.

Honor levegő után kapott, amikor felemelte a fejét, majd megszorította a férfi farkát, és erősen, határozottan pumpálni kezdett. Egyszer. Még egyszer. Dmitri szeme csillogott.

Dmitri. - Anélkül, hogy esélyt adott volna a félelmeinek, lehajtotta a fejét, és a szájába vette a férfit.

Dmitri minden létező érzéki kéjbe belekóstolt már. Behatolt királynőkbe és császárnőkbe, bújt ágyba egynél több szeretővel, hagyta, hogy a legtapasztaltabb kurtizán és a legzüllöttebb halhatatlan kényeztesse. Egy rövid időre ez a kicsapongó élet feledtetett vele minden mást. Ezután játszani kezdett, meg akarta tapasztalni, milyen messzire mehet el, milyen mértéktelen lehet anélkül, hogy elpusztítaná önmagát. Az utóbbi száz évben azonban már az erotika sem elégítette ki. Hűvösen, számítón, érzéketlenül folytatta a játékait. Abban a pillanatban azonban el sem tudta képzelni, hogy valaha emésztette őt az unalom. Minden erejére szüksége volt, hogy ne markoljon bele Honor hajába, és ne mutassa meg neki, pontosan mit szeret.

Önuralmi gyakorlatként nem emelte fel a kezét, de le sem mert nézni, nem merte megpillantani azt a csodálatos szájat, ami buja magabiztossággal kényeztette. Ekkor azonban Honor halkan felnyögött, Dmitri teste megfeszült, a háta felívelt, amikor a kéj a farkából indulva brutális zuhogással végigrohant az egész testén.

Honor nem emelte fel róla a száját, amikor Dmitri elélvezett, érzéki nyíltsággal fogadta kilövellő magvát. Dmitri ennek láttán eltöprengett, vajon ki lesz ez a nő, ha a lelke teljesen meggyógyul, és nem marad rajta egyetlen törés, repedés sem. Nem kell többé fékezni, gondolta Dmitri. A mellkasa vadul hullámzott, amikor Honor egy utolsó, lassú szívás után felemelte az öléből a fejét.

A lány Dmitri combjára támaszkodott, és felnézett rá. Arca kipirult, a szeme mély, szenvedélyes zöld, az ajka telt és vörös. Dmitri eleresztette a topját, hogy felülhessen, és nézte, hogyan nézi őt a lány. Amint a vámpír becsatolta az övét, Honor átlibbent a két ülés közötti téren, és összegömbölyödve befészkelte magát Dmitri ölébe, fejét a férfi vállára hajtotta. Egyik keze az egyik vállán, másikkal a másik vállának vonalát tapogatta ki az ing anyaga alatt. Dmitri átkarolta Honor vállát, szabad kezét a combjára ejtette.

De ezzel kapcsolatban a kedvenc emléke az volt, amikor Ingrede egy nyári napon maga jelent meg a szekér mellett, barna szemében olyan meghívás, amit hangosan soha nem mondott volna

ki. Legalábbis akkor. Később, néhány év házasság után, amikor Misha már járt, néha ingerlő dolgokat suttogott a fülébe.

Ahogyan most egy másik nő rágcsálta a fülcimpáját, és suttogta fátyolos, érintéssel felérő hangon:

Dmitri egyre feljebb csúsztatta a lány combján a kezét, majd sejtetve a két lába közé simított. Honor megremegett, de nem ellenkezett, hanem azt tette, amit máskor is: egyik karját átvetette a férfi vállán, a másikkal pedig átfogta az állát, és maga felé húzta őt.

A vámpír szándékosan lassan, ráérősen csábítva csókolta, miközben a tenyere élét felfelé emelte, és a lány farmerjának varratát a csiklójához szorította. Ennyi, semmi több. Nem tolakodott tovább. Az egyszerű, de kitartó nyomástól a lány légzése felgyorsult, teste neki akart dörgölőzni a férfi érintésének.

- Szeretnéd, ha dörzsölném, Honor? - kérdezte, és lazított a nyomáson. - Légy jó kislány, és mondd, hogy igen!

Honor ráharapott a férfi alsó ajkára. Erősen. Dmitri elmosolyodott, és apró, körkörös mozdulatokkal simogatni kezdte. A vadász vonaglani kezdett, forróságának illata betöltötte az autót. Dmitri biztos volt benne, hogy éles érzékeivel még napok múltán is érezni fogja ezt az illatot, és azt is tudta, hogy a farka minden egyes alkalommal meg fog keményedni tőle. - Dmitri! - Honor két kézzel elkapta a férfi nyakát, megdermedt.

A vámpír szinte látta a kéj hullámait, amik végigsöpörtek a lány testén, és elhatározta, hogy figyelni fogja Honort, amikor legközelebb, nemsokára kielégíti. Amikor pedig a lány ernyedten a karjába zuhant, megtámasztotta a könyökét az ajtón, és hagyta, hogy Honor elfoglalja mindkét ülést. Egyik lába az anyósülésen felhúzva, másik a padlóra lógott. Mellének piros dombjai szaggatottan emelkedtek és zuhantak, a látvány nagyon csábító volt.

Látta, hogy a lány szeme tiszta sötét a gyönyörtől, egyik kezét a felsőtestére fektette. Honor meg se rezzent, nem félt. Ezért Dmitri feljebb csúsztatta az ujjait, és átfogta a mellét. Közben végig a szemébe nézett, hogy a vadász tudja, ő az, és nem más. Honor szaggatottan lélegzett, keze ökölbe szorult.