Megírni ezt a könyvet olyan volt, akár egy csodálatos utazás,

amit az engem körülvevő,

bámulatos emberek csak még

nagyszerűbbé tettek.

Köszönöm mindannyiótoknak!

Nalini Singh

Angyali vadász 5.

Angyalkard



Az első kiadás a Berkley Press gondozásában jelent meg 2012—ben. Copyright © 2012 by Nalini Singh All rights reserved.

Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan,

 mechanikusan, fotó– vagy fénymásolati eljárással vagy bármely más módon

sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni vagy tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.

A kötet eredeti címe: Guild Hunter #5. Archangel’s storm

Fordította: Bottka Sándor Mátyás

Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2013.

A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője

Szerkesztette: Endreiné Szemők Ildikó

A borítót tervezte: Redl Anna

Nyomdai kivitelezés:

Felelős vezető: a kft. ügyvezetője

www.egmont.hu

Isis előtt

  • Apa! Apa!
  • Hú, Misha! - Felkapta a göröngyös földúton izgatottan felé rohanó, apró kisfiát és napbarnított, sebhelyes, földműves munkától izmos karjára ültette. - Mivel tömött meg így anyád?! A fiú kuncogva elhelyezkedett az apja ölelésében. Biztonságban érezte magát, tudta, hogy nem eshet le.
  • Hoztál nekem édességet?
  • Hoztam bizony, csakhogy az úton nagyon megéheztem - ugratta a férfi a fiát és mind megettem!

Misha összevonta a szemöldökét, nagy komolyan és fürkészőn nézett az apjára... azután kibuggyant belőle a kisfiúhoz képest szokatlanul hangos és mély kacagás.

  • Apa! - Kutatni kezdett az apja zsebeiben, és győzedelmesen felkiáltott, amikor rátalált az apró papírcsomagra.

A férfi boldogan mosolygott a fia öröme láttán. Felnézett, és a háza ajtajában meglátta őt. A feleségét, karján a nemrég született kislányával. A szíve szinte fájdalmasan elszorult. Néha azt gondolta, már-már szégyellnivaló, hogy ennyire szereti az asszonyát és a gyerekeit, és az is fájdalommal tölti el, ha nagy ritkán egy napra a piacra kell mennie nélkülük... de ezt nem hitte el magának.

Amíg mások panaszkodtak a feleségükre, ő csak mosolygott, és a vágott szemű, széles szájú nőre gondolt, aki otthon várta. Ingrede nem szerette a száját, olyan csókos ajakra vágyott, mint amilyen a róna túloldalán lakó szomszéd feleségének volt, de a férfi imádta az asszony mosolyát, szerette a ferde fogát elöl, és azt, ahogy selypíteni kezdett, ha túl sokat itatott meg vele a pálinkából, amit annak a szomszédnak a fia főzött.

Ledobta a zsákját a küszöbre, és két tenyere közé fogta a nő arcát.

  • Szervusz, asszony!
  • Hiányoztál, Dmitri.