Megírni ezt a könyvet olyan volt, akár egy csodálatos utazás,
amit az engem körülvevő,
bámulatos emberek csak még
nagyszerűbbé tettek.
Köszönöm mindannyiótoknak!
Nalini Singh
Angyali vadász 5.
Angyalkard
Az első kiadás a Berkley Press gondozásában jelent meg 2012—ben. Copyright © 2012 by Nalini Singh All rights reserved.
Tilos a művet vagy bármely részletét bármiféle információhordozón, akár grafikusan, elektronikusan,
mechanikusan, fotó– vagy fénymásolati eljárással vagy bármely más módon
sokszorosítani, továbbítani, közvetíteni vagy tárolni a jogadó előzetes írásbeli engedélye nélkül.
A kötet eredeti címe: Guild Hunter #5. Archangel’s storm
Fordította: Bottka Sándor Mátyás
Kiadja az Egmont-Hungary Kft., Budapest, 2013.
A kiadásért felel a kiadó ügyvezetője
Szerkesztette: Endreiné Szemők Ildikó
A borítót tervezte: Redl Anna
Nyomdai kivitelezés:
Felelős vezető: a kft. ügyvezetője
Isis előtt
-
Apa! Apa!
-
Hú, Misha! - Felkapta a göröngyös földúton izgatottan felé rohanó, apró kisfiát és napbarnított, sebhelyes, földműves munkától izmos karjára ültette. - Mivel tömött meg így anyád?! A fiú kuncogva elhelyezkedett az apja ölelésében. Biztonságban érezte magát, tudta, hogy nem eshet le.
-
Hoztál nekem édességet?
-
Hoztam bizony, csakhogy az úton nagyon megéheztem - ugratta a férfi a fiát és mind megettem!
Misha összevonta a szemöldökét, nagy komolyan és fürkészőn nézett az apjára... azután kibuggyant belőle a kisfiúhoz képest szokatlanul hangos és mély kacagás.
-
Apa! - Kutatni kezdett az apja zsebeiben, és győzedelmesen felkiáltott, amikor rátalált az apró papírcsomagra.
A férfi boldogan mosolygott a fia öröme láttán. Felnézett, és a háza ajtajában meglátta őt. A feleségét, karján a nemrég született kislányával. A szíve szinte fájdalmasan elszorult. Néha azt gondolta, már-már szégyellnivaló, hogy ennyire szereti az asszonyát és a gyerekeit, és az is fájdalommal tölti el, ha nagy ritkán egy napra a piacra kell mennie nélkülük... de ezt nem hitte el magának.
Amíg mások panaszkodtak a feleségükre, ő csak mosolygott, és a vágott szemű, széles szájú nőre gondolt, aki otthon várta. Ingrede nem szerette a száját, olyan csókos ajakra vágyott, mint amilyen a róna túloldalán lakó szomszéd feleségének volt, de a férfi imádta az asszony mosolyát, szerette a ferde fogát elöl, és azt, ahogy selypíteni kezdett, ha túl sokat itatott meg vele a pálinkából, amit annak a szomszédnak a fia főzött.
Ledobta a zsákját a küszöbre, és két tenyere közé fogta a nő arcát.
-
Szervusz, asszony!
-
Hiányoztál, Dmitri.