55

REN
HUSZONÖTÖDIK ÉV

A Kertészek úgy tartották, hogy a saját világát mindenki magának teremti meg. Én pedig nem akartam magamban újrateremteni a kinti világot – a halottak és haldoklók világát. Úgyhogy régi Kertész-zsoltárokat énekeltem, leginkább a vidámakat. Vagy táncoltam. Vagy dalokat hallgattam az audioviz fülhallgatón, bár képtelen voltam nem gondolni arra, hogy most már nem lesz többé új zene.

Soroljuk a neveket, mondta hajdan Ádám Egy. Mi pedig elkántáltuk a Teremtmények listáját: Diplodocus, Pterosaurus, Polip és Brontosaurus; Háromkaréjú ősrák, Nautilus-kagyló, Ichtyosaurus, Kacsacsőrű emlős. Masztodon, Dodó, Óriásalka, Komodói Sárkány. Kristálytisztán láttam magam előtt az összes nevet. Ádám Egy azt mondta, hogy a nevek kimondása az egyik módja annak, hogy életben tartsuk azokat az állatokat. Úgyhogy én kimondtam őket.

Más neveket is mondtam. Ádám Egy, Nuala, Zeb. Shackie, Croze, Oates. És Glenn – azt nem vette be az agyam, hogy valaki, aki ennyire okos, már halott.

És Jimmy, annak ellenére, amit tett.

És Amanda.

Újra és újra kimondtam ezeket a neveket, hogy életben tartsam őket.

Aztán arra gondoltam, amit Mordis suttogott a legvégén. A te neved, mondta. Ez biztosan fontos volt.

Megszámoltam, mennyi élelmem maradt még. Négy hétre való, három hétre való, két hétre való. Szemceruzával jelöltem az időt. Ha kevesebbet eszek, tovább tart. Viszont ha Amanda nem ér ide hamarosan, akkor meghalok. De ezt igazából nem tudtam elképzelni.

Glenn azt mondta, azért nem tudjuk halottnak elképzelni magunkat, mert amint kimondjuk, hogy „meghalok”, egyes szám első személyben beszélünk, viszont a mondatban még mindig életben vagyunk. Így alakult ki a lélek halhatatlanságának képzete – a nyelvtan következményeként. Csakúgy, mint Isten, mert ahogy létezik a múlt idő, kell lennie egy múlt előtti múltnak, és így lehet visszamenni addig, ameddig már a Nem tudom jön, ez pedig az Isten. Isten az, amit nem tud az ember – a sötét, a rejtett, a látható fonákja, és mindez azért, mert van nyelvtanunk, a nyelvtan pedig nem létezne a FoxP2 gén nélkül; Isten tehát egy agyi mutáció, akárcsak a madarak éneke, amelyhez ugyanez a gén szükséges. Tehát a zene belénk van építve, mondta Glenn: belénk van szőve. Nagyon nehéz lenne leválasztani rólunk, mivel éppen annyira nélkülözhetetlen részünk, akárcsak a víz.

Megkérdeztem Glenntől, ez azt jelenti-e, hogy Isten is belénk van szőve? Azt felelte, lehet, de ez eddig nem sokat segített rajtunk.

Glenn egészen máshogy magyarázta Istent, mint a Kertészek. Szerinte semmitmondó volt az a kijelentés, hogy „Isten szellem”, mert a szellem nem mérhető. Glenn azt is mondta, hogy Használd a húskomputert, amikor úgy értette, hogy Használd az agyad. Ezt visszataszítónak tartottam: undorodtam a gondolatától is, hogy a fejem hússal van tele.

Továbbra is hallani véltem, amint emberek járnak-kelnek az épületben, de amikor a kamerával körbenéztem a szobákon, nem láttam senkit. De legalább a szolár még működött.

Újra megszámoltam a készleteimet. Ha nagyon beosztom, akkor öt napra elegendő élelem maradt.