47

Az Ádámok és Évák gyűlése feszült hangulatban zajlott az eceteshordók mögötti rejtett szobában. – Az a szarházi nem mert volna támadni engedély nélkül – mondta Zeb. – A SzeKúr áll emögött – tudomásuk van emberekről, akiknek mi segítettünk, úgyhogy most azon dolgoznak, hogy olyan terrorista fanatikusoknak bélyegezzenek bennünket, mint amilyenek az Ézsaiás Farkasai.

– Nem, ez személyes ügy – mondta Rebecca. – Az az ember olyan gonosz, mint a kígyó, elnézést kérek a Kígyóktól, és Tobyt üldözi, ennyi az egész. Ha egyszer bedugta a farkát valami lyukba, azt hiszi, az már az övé. – Ha Rebecca indulatba jött, gyakran a régi szókincsét használta, aztán persze megbánta. – Elnézést, Toby – mondta.

– Az biztos, hogy a közvetlen kiváltó ok köztünk van – mondta Ádám Egy. – A fiatalok provokálták. És Zeb. Békén kellett volna hagyni.

– A járdán heverő két holttest nem sokkal járul hozzá a békés hírnevünk megőrzéséhez – mondta Nuala.

– Baleset történt. Lezuhantak a tetőről – mondta Zeb.

– És az egyiknek elvágódott a torka, a másiknak meg kiszűrődött a szeme zuhanás közben – mondta Ádám Egy.

– Ahogy a bűnügyi szakértők vizsgálata kimutatja majd.

– A téglafalak veszélyesek – mondta Katuro. – Szögek. Törött üveg. Éles kiszögellések.

– Talán jobban örülnél, ha néhány Kertész halt volna meg? – kérdezte Zeb.

– Amennyiben helyes a feltevésed – mondta Ádám Egy miszerint ebben a SzeKúr keze van, akkor nem ötlött fel benned, hogy azt a hármat egy ilyen incidens provokálása céljából küldték ide? Hogy törvénysértésre kényszerítsenek bennünket, aztán legyen okuk a megtorlásra?

– Mi választásunk volt? – kérdezte Zeb. – Hagytuk volna, hogy eltapossanak, mint a bogarakat? Nem mintha mi eltaposnánk a Bogarakat – tette hozzá.

– Vissza fog jönni – mondta Toby. – Akármi legyen rá az oka, akár a SzeKúr, akár más. Ameddig én itt vagyok, célpont leszek.

– Úgy gondolom, Toby, kedves – mondta Ádám Egy –, hogy a te biztonságod érdekében csakúgy, mint a Kert biztonsága érdekében, az lenne a legjobb, ha kihelyeznénk téged az Exfernális Világ egyik Szarvasgombasejtjébe. Ott nagy hasznunkra lehetsz. Megkérjük majd plebszsuhanc kapcsolatainkat, hogy terjesszék a hírt, hogy már nem vagy közöttünk. Talán az ellenséged akkor elveszti majd a motivációját, és védetté válunk az onnan jövő agressziótól, legalábbis átmenetileg. Milyen hamar tudjuk Tobyt átköltöztetni? – kérdezte Zebtől.

– Vedd úgy, hogy már meg is történt – felelte Zeb.

Toby bement a hálófülkéjébe, és összecsomagolta a legszükségesebb dolgokat – a bepalackozott extraktumokat, a szárított gyógynövényeket, a gombákat. Az utolsó három csuprot, amiben még Pilar méze volt. Mindenből hagyott hátra egy keveset annak, aki majd betölti az ő megüresedett pozícióját Éva Hatként.

Eszébe jutott, hogy kezdetben mennyire szerette volna elhagyni a Kertet, az unalom és a klausztrofóbia miatt, és mert vágyott arra, amit a saját életének gondolt; de most, hogy mennie kellett, száműzetésnek érezte. Nem: inkább olyan volt, mintha kerékbe törnék, levágnák a végtagjait, a bőrét nyúznák. Ellenállt a késztetésnek, hogy igyon egy kis mákot a fájdalom tompítására. Ébernek kellett maradnia.

Volt egy másik fájdalma is: cserbenhagyta Pilart. Vajon lesz ideje elbúcsúzni a méhektől? És ha nem, elpusztulnak a kaptárak? Ki lesz a következő méhész? Ki ért hozzá? Kendőt kötött a fejére, és kisietett a kaptárakhoz.

– Méhek – mondta hangosan. – Hírem van a számotokra. – Jól látta, hogy megálltak a levegőben, és figyeltek rá? Némelyikük odajött, hogy szemügyre vegye; rászállt az arcára, a bőrén levő vegyületek segítségével vizsgálta az érzelmeit. Toby remélte, megbocsátottak neki azért, mert feldöntötte a kaptáraikat. – Meg kell mondanotok a Királynőtöknek, hogy el kell mennem – mondta. – Nem miattatok, ti jól teljesítettétek a kötelességeteket. Az ellenségem kényszerít rá, hogy elmenjek. Sajnálom. Remélem, vidámabb körülmények között találkozunk majd legközelebb. – Mindig azon kapta magát, hogy hivatalos hangnemben beszél a méhekkel.

A méhek zümmögtek és dongtak; úgy tűnt, mintha róla beszélnének. Toby szerette volna nagy, aranyszínű, szőrös, kollektív házikedvencként magával vinni őket. – Hiányozni fogtok nekem – mondta. Mintegy válaszként, az egyik méh elkezdett bemászni az orrlyukába. Toby erőteljes szusszanással eltávolította. Talán azért viselünk kalapot az ilyen beszélgetésekhez, gondolta, hogy ne másszanak be a fülünkbe.

Visszament a fülkéjébe, ahol egy óra múlva megjelent Zeb és Ádám Egy. – Viseld ezt, Toby, kedves – mondta Ádám Egy. Átnyújtott Tobynak egy állatkosztümöt – egy bolyhos, rózsaszín kacsát piros gumilábbal és mosolygó, sárga műanyag csőrrel. – Légszűrős maszk van beleépítve. És a legújabb, spéci anyagból van. ÚjBioSzőr MűHajból – légáteresztő. Legalábbis ezt írják a címkéjén.

A két férfi az elfüggönyzött fülke előtt várt, amíg Toby levette komor Kertészruháját, és belebújt az állatkosztümbe. ÚjBioSzőr vagy sem, meleg volt benne. És sötét. Tudta, hogy kerek, fehér, nagy, fekete pupillájú szempáron keresztül néz kifelé, de úgy érezte, mintha kulcslyukon leselkedne.

– Verdess a szárnyaiddal – mondta Zeb.

Toby le-fel mozgatta karjait, és a kacsajelmez hápogott. Úgy hangzott, mint amikor egy öregember fújja az orrát.

– Ha meg akarod rázni a farkát, dobbants a bal lábaddal.

– Hogyan fogok beszélni? – kérdezte Toby. Meg kellett ismételnie a kérdést, hangosabban.

– A jobb füllyukon keresztül – válaszolta Ádám Egy.

Remek, gondolta Toby. A karjaimmal hápogok, a fülemen át beszélek. Meg sem merem kérdezni, hogyan működik a többi testi funkció.

Visszaöltözött a ruhájába, és Zeb egy utazótáskába tömte a jelmezt. – Elviszlek a furgonnal – mondta. – Itt áll az épület előtt.

– Nemsokára kapcsolatba lépünk veled, kedves – mondta Ádám Egy. – Sajnálom... Nagyon sajnálatos, hogy... Tartsd a Fényt...

– Megpróbálom – mondta Toby.

A Kertészek sűrített levegős furgonján a lógó most azt hirdette, hogy BULI VAN. Toby beült Zeb mellé. A Pöröly hátul volt, egy doboz léggömbnek álcázva: így legalább két legyet üthetnek egy csapásra, mondta Zeb.

– Bocs, nem akartam – tette hozzá.

– Mit? – kérdezte Toby. Azt, hogy ő távozzon? Erezte, hogy kicsit szaporábban ver a pulzusa.

– Azt mondani, két legyet ütök. Helytelen dolog gyilkosságot emlegetni.

– Ó. Igaz – mondta Toby.

– A Pörölyt vonatra tesszük – mondta Zeb. – Vannak kapcsolataink a hipervonat rakodómunkásainál; feladjuk csomagként, ráírjuk, hogy Törékeny. Van egy Szarvasgombasejt Oregonban – ők majd elrejtik.

– És velem mi lesz? – kérdezte Toby.

– Téged Ádám Egy közel akar tartani a Kerthez – mondta Zeb –, készen arra az eshetőségre, hogy Blancót megint elviszik a Kíngolyóba, és akkor visszajöhetsz. Van egy Exfernális Hely a számodra, de beletelik néhány napba, amíg előkészítjük. Addig elleszel a jelmezben. Az Álmok Utcája, ahol a személyre szabott géneket árulják, tele van állatkosztümös reklámemberekkel, ott nem fogsz senkinek sem feltűnni. Most jobb, ha lekuporodsz – a Szennyvíz Lagúnán megyünk át.

Zeb elvitte Tobyt a Lökhárító Műhelybe, ahol az ott lakó Kertészek kicsempészték a furgonból, és a korábbi hidraulikus lift aknájában helyezték el, ami már csapóajtóval volt ellátva. Ott régi motorolajgőzöket lélegzett be, szójafalatkákból és tarlórépapüréből álló vacak ételt evett, és gyümölcslével öblítette le. Egy régi futonon aludt, a jelmezét használta párnának. Nem volt bioszék, csak egy rozsdás Hepicsésze bádogdoboz. Használd, ami kéznél van, ez volt a Kertészek egyik alapjelmondata.

Toby felfedezte, hogy a Lökhárító Műhely patkánykolóniájának nem minden tagját sikerült sikeresen áttelepíteni a Buenavista Kondomíniumba. De az ottmaradottak nem voltak nyíltan ellenségesek.

Másnap reggel megkezdte a látszatmunkát – álszőrméjében fel-alá totyogott az Álmok Utcáján, időnként hápogott és rázta a farkát, nyakában elöl-hátul hirdető-tábla lógott, és szórólapot osztogatott. Az elöl lévő táblán ez állt: RÚT KISKACSÁBÓL GYÖNYÖRŰ HATTYÚVÁ VÁLTOZHAT A MEGÚJ SPA-A-PARKBAN! Növeld az önbizalmad! Hátul pedig ez: MERT MEGÉRDEMLED! Epidermális fiatalítás! Alacsonyabb költséggel! Szabaduljon meg a génhibáktól! Teljesen visszafordítható! A MegÚJ nem árult génterápiát – semmi ennyire radikális vagy állandó dolgot. Felszínesebb kezelések szerepeltek a kínálatában. Gyógynövényelixírek, tápcsatorna-tisztítók, dermális hangulatjavítók, növényi nanosejtes injekciók, penészgomba-kivonat mikrohálós felületkezelés, intenzív arckrémek, hidratálóbalzsamok. Iguána Salapú bőrszínkezelés, mikrobiális folteltávolítás, futószemölcs-eltávolítás piócával.

Toby sok reklámfüzetet kiosztott, ugyanakkor zaklatta némelyik génüzlet tulajdonosa: az Álmok Utcáján farkastörvények uralkodtak. Más állatkosztümösök is dolgoztak az Utcán – egy oroszlán, egy műhajbirka, két medve és három másik kacsa. Toby eltöprengett rajta, vajon közülük hányan valóban azok, akinek mondják magukat: ha ő mindenki szeme láttára itt rejtőzködik, akkor mások, akiknek szintén szükségük van a láthatatlanságra, ugyancsak felfedezhették ugyanezt a megoldást.

Ha valódi állatkosztümös alkalmazott lett volna, mint régen, akkor a munkaidő végén kijelentkezik, lefejti magáról a kosztümöt, és zsebre teszi a számlájára utalt bérének nyugtáját. De most Zeb szedte fel a furgonnal. A furgon felirata újfent megváltozott: SZŐRJELMEZ – NE LÉGY SZŐRÖSSZÍVŰ! Toby begurult a furgon hátuljába, még mindig a jelmezében, Zeb pedig elfuvarozta egy másik Kertész-enklávéba – a Szennyvíz Lagúna egy elhagyott bankjába. A különböző bankok valaha védelmi pénzt fizettek a helyi plebszmaffiának, de kis idő elteltével a maffia tex-mexikói személyazonosság-tolvajai olyan szabadon jártak-keltek a bankokban, mint az egerek. A bankok végül feladták, és bezárták fiókjaikat, mert egyik alkalmazott sem kívánta a földön fekve, szigetelőszalaggal a száján tölteni a munkaidejét, miközben a személyazonosság-tolvajok az ő levágott hüvelykujjuk segítségével meghekkelik a folyószámlákat.

A bank régimódi páncélszekrényében sokkal jobb volt eltölteni az éjszakát, mint a hidraulikus lift aknájában. Hűvös volt, nem voltak patkányok és kipufogógőzök, csak az elmúlt kor papírpénzeinek csendesen oxidálódó szaga. De aztán Toby azon kezdett rágódni, mi történne, ha valaki szórakozottságból becsukná és bezárná a széf ajtaját, aztán elfelejtkezne róla, és emiatt nem aludt igazán jól.

Másnap ismét az Álmok Utcáját rótta. A kacsajelmez kibírhatatlan volt a hőségben, az egyik gumiláb kezdett leválni, és a légszűrős maszk sem működött. Mi lesz, ha a Kertészek magára hagyják, az Álmok Földjén kell totyognia nem létező madárállatként, és úgy kiszárad, hogy belehal, és egy nap majd a nedves, rózsaszín áltollazat belsejében találják meg, de azt is csak azért, mert eltömítette a csatornát?

De végül Zeb érte jött, és elvitte egy MűHaj-üzlet hátsó részében működő klinikához. – Megváltoztatjuk a hajadat és a bőrödet – mondta. – Sötétebb leszel. Az ujjlenyomatodat és a hangmintázatodat is megváltoztatjuk. Kicsit alakítunk a testeden is.

A szivárványhártya pigmentációját kockázatos volt biotechnológiai úton megváltoztatni – előfordulhat, hogy a szem utána csúnyán kidülled, mondta Zeb –, úgyhogy kontaktlencsét kell majd hordania. Zöldet – Zeb saját maga választotta ki a színt.

– Magasabb vagy mélyebb hangot szeretnél? – kérdezte Tobytól.

– Mélyebbet – felelte Toby, és remélte, hogy azért nem válik majd baritonná.

– Jó választás – mondta Zeb.

Az orvos kínai volt, nagyon sima modorú. El fogják altatni, magyarázták, majd a procedúra után a lábadozóba viszik – csúcsminőség, mondta Zeb –, és amikor Toby bekerült, látta, hogy tényleg nagyon tiszta. Végül is nem sokat vágtak és varrtak. Az ujjbegyei érzéketlenné váltak – az érzékelés visszajön majd, mondta Zeb –, és a torka fájt a hangátalakítás miatt, a feje pedig nagyon viszketett, amíg a MűHaj paróka meg nem kötött. A bőrpigmentáció kezdetben egyenetlen volt, de Zeb azt mondta, hat hét múlva teljesen rendben lesz az is, addig viszont egyáltalán nem mehet a napra.

Azt a hat hetet elzártságban töltötte a Szoláris egyik Szarvasgombasejtjében. Kapcsolattartója, Muffy, nagyon drága, teljesen elektromos, kétüléses sportautóval hozta el a klinikáról. – Ha bárki kérdez – mondta Muffy –, mondd, hogy te vagy az új szobalány. Bocsánatot kell kérnem – folytatta –, de mi eszünk húst, ez része az álcánknak. Szörnyű érzés, de a Szolárisban szinte mindenki húsevő, és imádnak grillezni – természetesen minden bio, és van olyan hús is, amit mesterségesen állítanak elő, merő izomszövet, ha nincs agy, nincs fájdalom –, és gyanús lenne, ha mi nem ennénk. De megpróbálom majd a sütés szagát távol tartani tőled.

A figyelmeztetés túl későn jött: Toby korábban már érzett valami szagot, ami nagyon hasonlított a csontleveséhez, amit az anyja szokott főzni. És habár szégyellte magát, de éhes lett tőle. Éhes, de szomorú is. Talán a szomorúság is egyfajta éhség, gondolta. Talán együtt jár a kettő.

Kis cselédszobájában Toby e-magazinokat olvasott, gyakorolta a kontaktlencse használatát, és zenét hallgatott az audioviz fülhallgatón. Szürreális közjáték volt. – Gondolj úgy magadra, mint egy pillangó bábjára – mondta neki Zeb, mielőtt az átváltozása megkezdődött. Úgy is lett, Tobyként ment be, és Tobiathaként jött ki. Több latin és kevesebb angolszász vonással. Mélyebb hanggal.

Nézegette magát – az új bőrét, az új, sűrű haját, kiállóbb arccsontját. Új, mandulavágású, zöld szemét. Nem szabad elfelejtenie, hogy a lencséket minden reggel be kell tennie.

A változtatások nem tették gyönyörűvé, de nem is ez volt a cél. Hanem az, hogy láthatatlanabbá váljon. A szépség csak a felszín, gondolta. De miért mondják mindig, hogy csak?

De mégis, az új kinézete nem is volt olyan rossz. Az új haja jó volt, habár a ház macskáit elkezdte érdekelni, valószínűleg az enyhe, bárányhoz hasonló szaga miatt. Reggelente ébredéskor gyakran talált egy macskát a párnáján, amelyik nyalogatta a haját, és dorombolt.