3

TOBY. PODOCARPUS NAPJA
HUSZONÖTÖDIK ÉV

Hajnal hasad. Toby forgatja a szót: hasad, hasadt, elhasadt. Mi hasad el hajnalban? Az éjszaka? Vagy a nap, amit a láthatár úgy repeszt ketté, mint egy tojást, és fény folyik ki belőle?

Toby a szeme elé emeli a távcsövet. Habár a fák pontosan olyan ártatlannak tűnnek, mint eddig, Toby úgy érzi, mintha figyelné valaki – mintha még a legélettelenebb kő vagy fatönk is érzékelné a jelenlétét, és nem a legbarátságosabb érzelmekkel viseltetne iránta.

Az elszigeteltség van rá ilyen hatással. Toby felkészült ezekre Isten Kertészeinek Virrasztásain és Lelkigyakorlatain: a lebegő narancssárga háromszögre, a beszélő tücskökre, a vonagló növényoszlopokra, a szemekre a levelekben. Mégis, hogyan tegyen különbséget az efféle illúziók és a valóság között?

A nap már teljesen fenn van – kisebb, forróbb. Toby lejön a tetőről, belebújik rózsaszínű pelerinjébe, befújja magát a rovarok ellen SuperD-vel, megigazítja széles kárimájú, rózsaszín napkalapját. Kinyitja a bejárati ajtót, és kimegy kertészkedni. Itt termelték azelőtt a Spa Caféban étkező hölgyek számára a biozöldségeket, köreteket, különleges, génmódosított salátákat, gyógyteákat. A kertet felülről háló védi a madaraktól, és drótkerítés veszi körbe a parkból idevetődő zöld nyulak, kis vöröshiúzok és görmenyek ellen. Az Özönvíz előtt nem volt sok belőlük, de azóta elképesztő gyorsasággal szaporodnak.

Toby számít a kerti terményekre, mivel fogytán a raktárkészlete. Az évek során felhalmozott annyit a raktárban, amennyiről azt gondolta, elegendő lesz majd az ilyesfajta vészhelyzetben, de alábecsülte a mennyiséget, és mostanra már alig maradt szójafalatka és szójavacsora. Szerencsére a kertben remekül fejlődik minden: a csirkeborsó hüvelyesedik, virágoznak a borsóbanánok, a polibogyóbokrokat mindenféle méretű és formájú kis, barna bogyók borítják. Toby leszed egy adag spenótlevelet, lepöcköli róla a szivárványszínekben játszó, zöld bogarakat, és rájuk tapos. Aztán megbánja, hüvelykujját a talajba nyomva hevenyészett sírt készít nekik, elmondja a lélek felszabadításának szavait, bocsánatot kér. Habár senki sem figyeli, nehéz megszabadulni az ennyire mélyen berögzült szokásoktól.

Átköltöztet néhány házas és meztelencsigát, kihúzgálja a gyomokat, de a porcsint meghagyja: azt később még megpárolhatja. A sárgarépa zöldjén két világoskék kudzulepkehernyót talál. Habár ezeket az invazív kudzu elleni biológiai védekezésre fejlesztették ki, úgy tűnik, inkább a kerti zöldségeket részesítik előnyben. A génmanipuláció első éveiben, amikor a fejlesztők annyi vicces dologgal álltak elő, a kudzulepke hernyójának fejét olyan mintázattal látták el, hogy az nagy szemű és boldog mosolyú kisbaba arcára hasonlítson: így aztán nagyon nehéz megölni őket. Toby leemeli őket a répáról – állkapcsuk mohón rág elbűvölő maszkjuk alatt –, felemeli a háló szélét, és átdobja őket a kerítésen. Kétség sem férhet hozzá, hogy vissza fognak jönni.

Visszafelé az ösvény mellett talál egy kutyafarkat – ír szetteré lehetett a hosszú szőrbe bogáncsok és gallyak ragadtak. A legvalószínűbb, hogy ego keselyű ejtette ide: azok folyton leejtenek valamit. Toby próbál nem gondolni azokra a dolgokra, amiket az Özönvíz utáni első hetekben ejtettek le. A legszörnyűbbek az ujjak voltak.

Toby keze egyre vastagabb – kemény és barna, mint a gyökerek. Túl sokat turkál a földben.