A BÁRKÁK ÜNNEPE

TIZEDIK ÉV.
A KÉT ASZÁLYRÓL ÉS A KÉT SZÖVETSÉGRŐL.
ELMONDJA ÁDÁM EGY.

Kedves Barátaim és Halandótársaim:

A mai napon a gyerekek kis bárkákat készítettek, majd vízre eresztették őket az Arborétum-patakon, hogy azok elvigyék Isten Teremtményei iránt érzett tiszteletük üzenetét azoknak a gyermekeknek, akik majd megtalálják a tengerparton ezeket a bárkákat. Isten Teremtményei egyre veszélyeztetettebbek ebben a világban, úgyhogy milyen figyelmes cselekedet ez! Jusson eszünkbe: jobb reménykedni, mint szomorkodni!

Ma este különleges ünnepi lakomát fogyasztunk – Rebecca csodálatos lencselevesét, ami az Első Özönvizet jelképezi, Noé Bárkája-gombócokkal. A gombócokban zöldségből formált állatfigurákat találunk majd. Az egyik gombócban tarlórépából készített Noé-figura van: aki azt megtalálja, különleges díjat nyer – egyúttal azt is megtanuljuk, hogy ne faljunk, hanem fordítsunk figyelmet az ételünkre.

Egy festmény lesz a díj, amit Nuala, a mi tehetséges Éva Kilencünk festett: a festményen Szent Brendan, az Utazó látható, azokkal a tárgyakkal körbevéve, amiket Ararát raktárainkba kell gyűjtenünk azért, hogy megfelelően felkészültek legyünk, ha majd eljön a Száraz Özönvíz. Ezen a műalkotáson Nuala a konzerv szójavacsorát és szójafalatkákat az őket megillető előkelő helyre tette. De ne feledkezzünk el Ararátjaink rendszeres frissítéséről. Nehogy aztán a szükség napján, a szójavacsora-konzerv felnyitásakor vegyük észre, hogy a konzerv megromlott.

Burt nagyra becsült felesége, Veena Ugar állapotban van, így nem lehet velünk ezen az Ünnepségen, de nagyon szeretnénk hamarosan köreinkben üdvözölni őt.

Most pedig kezdjük meg a Bárkák Ünnepének Áhítatát.

A gyász napja ez, ugyanakkor az örvendezésé is. Siratjuk mindazon szárazföldi állatokat, amelyek a Kihalások Első Özönvize során semmisültek meg – akármikor zajlottak is ezek –, de örvendezünk is, mert a Halak, Bálnák, Korallok, Tengeri Teknőcök, Delfinek, Tengeri Uborkák, és igen, a Cápák is megmenekültek, habár elképzelhető, hogy az óceánba jutott nagy mennyiségű édesvíz olyan hőmérséklet- és sótartalom-változást okozott, amely kárt tehetett előttünk ismeretlen Fajokban.

Gyászoljuk az Állatok között lezajlott öldöklést. A fosszilis leletek bizonyítják, hogy Isten nyilvánvalóan sok Fajt meg akart semmisíteni, de sokat meg is őrzött a mi időnkig, és ezek azok, amelyeket újra a gondjainkra bízott. Ha komponálnátok egy csodálatos szimfóniát, vajon azt akarnátok-e, hogy megsemmisüljön? A Föld és benne a zene, csakúgy, mint a Világegyetem és a benne rejlő harmónia – ezek Isten Teremtőerejének alkotásai, és az emberi teremtőerő ennek csak hitvány árnyéka.

Isten Igéje szerint Noéra, a Tudatos Ember megtestesítőjére hárult a feladat, hogy megmentse a kiválasztott Fajokat. Noé volt az egyetlen, aki előzetes figyelmeztetést kapott; ő vette át egyedül a feladatot, ami eredetileg Ádámé volt: azt, hogy Isten szeretett Fajait biztonságban megőrizze addig, amíg az Özönvíz levonul, és a Bárka megfeneklik az Araráton. Azután pedig a megmentett Teremtmények szabadon lettek eresztve a Földön, mintha csak ez lett volna a második Teremtés.

Az első Teremtéskor minden örvendezett, de a másodiknál már voltak kételyek: Isten nem volt teljesen elégedett. Tudta, hogy utolsó kísérlete, az Ember, nagyon rosszul sikerült, de ahhoz már túl késő volt, hogy kijavítsa a hibát. „Nem átkozom meg többé a földet az emberért, mert az ember szívének gondolata gonosz az ő ifjúságától fogva; és többé nem vesztem el mind az élő állatot, mint cselekedtem” – így hangzik Isten Igéje Mózes első könyve nyolcadik fejezetének huszonegyedik versében.

Igen, Barátaim – a föld minden további elátkozása már nem Isten, hanem az Ember műve. Gondoljunk csak a Földközi-tenger déli partjaira – valaha bőven termő szántóföld volt, ma sivatag. Gondoljunk az Amazonas folyó vízgyűjtő területének tönkretételére; gondoljunk arra, hogyan pusztítunk el teljes ökoszisztémákat, holott mindegyik megmutatja, hogy Isten a legmesszebbmenőkig törődik a részletekkel... de ezekről majd máskor beszélünk.

Aztán Isten figyelemre méltó dolgot mond Mózes első könyve kilencedik fejezetének második versében: „Féljen és rettegjen tőletek – azaz az Embertől – minden földi állat és minden égi madár, kezetekbe adom őket...” Isten itt nem azt mondja az Embernek, hogy joga van elpusztítani az összes Állatot, ahogyan azt néhányan állítják, hanem figyelmezteti Isten szeretett Teremtményeit: Óvakodj az Embertől és az ő gonosz szívétől.

Aztán Isten Szövetséget köt Noéval, Noé fiaival, „és minden élő teremtménnyel”. Sokan emlékeznek a Noéval kötött Szövetségre, de elfelejtkeznek az összes többi élő Lénnyel kötött Szövetségről. Hanem Isten nem felejtkezik el arról. Többször megismétli a „minden test” és „minden élő állat” kifejezéseket, hogy biztos legyen benne, valóban megértjük.

Egy kővel senki nem tud Szövetséget kötni: egy Szövetséghez minimum két élő és felelős félre van szükség. Ebből következőleg az Állatok nem öntudatlan anyagok, nem pusztán csak húsdarabok. Nem: élő Lelkük van, hiszen másként Isten nem léphetett volna Szövetségre velük. Isten Igéje is ezt támasztja alá: „Egyébiránt kérdezd meg csak a barmokat”, mondja Jób Könyvének tizenkettedik fejezete, „majd megtanítanak, és az égnek madarait, azok megmondják néked... a tengernek halai is elbeszélik néked.”

Ma emlékezzünk meg Noéról, aki arra lett kiválasztva, hogy a Fajokról gondoskodjon. Mi, Isten Kertészei, mi is Noék vagyunk: minket is hívtak, minket is figyelmeztettek. Mi is kitapintjuk a közeledő katasztrófa jeleit, úgy, ahogy az orvos kitapintja a beteg pulzusát. Készen kell állnunk arra az időre, amikor azokat, akik megszegték az Állatokkal kötött egyezséget – igen, eltörölték az állatokat a Föld színéről, onnét, ahova Isten helyezte őket –, elmossa a Száraz Özönvíz, ami Isten sötét Angyalainak szárnyán érkezik majd. Ezen Angyalok éjjel repülnek, repülőgépen, helikopteren vagy hipervonaton, kamionon vagy egyéb szállítóeszközön közlekednek.

De mi, Kertészek őrizzük a többi Fajjal kapcsolatos ismereteinket, valamint azt a tudást, hogy e Fajok mennyire értékesek Isten számára. Ezt a felbecsülhetetlen értékű tudást kell átmentenünk a Száraz Özönvízen, úgy, mintha Bárkánk lenne.

Alapos körültekintéssel hozzuk létre Ararátjainkat, Barátaim. Lássuk el azokat előrelátással, konzervvel, szárított élelemmel. Jól el is kell ezeket rejtenünk.

Isten óvjon minket a madarász csapdájától, takarjon be minket tollaival, és legyen oltalmunk az Ő szárnyai alatt, ahogyan azt a Zsoltárok Könyve kilencvenegyedik fejezete mondja: „Nem kell félned... sem a homályban lopódzó dögvésztől, sem a délben pusztító ragálytól.” Hadd emlékeztesselek mindannyiótokat a kézmosás fontosságára: legalább hétszer naponta, és minden idegennel való találkozás után. Nem lehet elég korán bevezetni ezt az alapvető elővigyázatossági rendszabályt. Kerüljetek mindenkit, aki tüsszög.

Énekeljünk.