BÖLCSESSÉGET AZ ÉLETÉHEZ

Bölcsességet az életéhez

az Úr az állatnak adott;

nekünk mindent meg kell tanulni,

és ez bizony kemény dolog.

Állatnak nem kell leckekönyv,

neki Isten a tananyag:

a nap fényére dong a méh,

s vakondnak suttog az agyag.

Eledelt Istennél keres,

s meg is lesz édes étele;

egyik sem ad, egyik se vesz,

odúját nem mocskolja be.

A kígyónak vibrál a föld,

érzi – aranyló, sárga nyíl –,

a rezgés páncélján rohan,

tekergőzik az izmain.

Ó, bár lennék bölcs, mint a kígyó,

alul és túl a józan észen;

az Egyet egyben élni meg,

a száguldó lelkem tüzével.

Isten Kertészeinek Zsoltáraiból