MÁRTÍR SZENT DIAN NAPJA

A HUSZONNEGYEDIK ÉV.
AZ ÜLDÖZTETÉSRŐL.
ELMONDJA ÁDÁM EGY.

Kedves Barátaim, kedves, Hűséges Társaim:

Édenszikla Tetőkertünk már csak az emlékeinkben virágzik. A földi dimenzióban most a Tetőkert teljesen sivár – mocsár vagy sivatag, a csapadék mennyiségétől függően. Hogy megváltozott a helyzetünk a bőség napjai óta! Mennyire megcsappant a létszámunk, mennyire megfogyatkoztunk! Egyik rejtekhelyről a másikra kell menekülnünk, vadásznak ránk és üldöznek minket. Néhány egykori Barátunk megtagadta a hitünket, mások pedig hamisan tanúskodtak ellenünk. Megint mások szélsőséges és erőszakos dolgokhoz folyamodtak, őket a rajtaütések során sugárfegyverrel megölték. Ebben az összefüggésben emlékezzünk drága korábbi Gyermekünkre, Bernice-re. Tegyünk köré Fényt.

Némelyeket megcsonkítottak és üres telkekre dobtak azért, hogy pánikot keltsenek bennünk. Megint mások eltűntek, elrabolták őket rejtekhelyükről azért, hogy eltüntessék őket az Exfernális Erők börtöneiben: megtagadták tőlük a bírósági tárgyalást, még vádlóik nevét sem tudhatják. Agyukat drogokkal és kínzásokkal talán már tönkre is tették, testük talán már szemétolajjá vált. Az igazságtalan Törvények miatt nem tudhatjuk, hol vannak ezek a Kertésztársaink. Csak remélni tudjuk, hogy Hitükben megingathatatlanul fognak meghalni.

Ma a fajok közti empátiának szentelt Szent Dian napját ünnepeljük. E napon felidézzük az Oroszlánok Szent Jerome-ját, az Egerek Szent Robert Burnsét és a Macskák Szent Christopher Smartját, csakúgy, mint a Farkasok Szent Farley Mowatját, és az Ál-Száfá Testvéreket, Az állatok és emberek pere a dzsinnek királya előtt alkotóit. De elsősorban Szent Dian Fossey-t, aki életét áldozta a Gorillák ellen elkövetett kegyetlenségekkel szembeni harcban. Ő Isten Országának eljövetelén dolgozott, amelyben minden Élet tiszteletben lesz tartva, de némely rosszindulatú erők összefogtak, hogy elpusztítsák őt és gyengéd Főemlős társait. Szörnyű volt az is, ahogyan meggyilkolták, és ugyanannyira szörnyűek voltak a rosszindulatú pletykák is, amiket mind életében, mind halála után terjesztettek róla. Mert az Exfernális Erők cselekedeteikkel és szavaikkal is ölnek.

Szent Dian megtestesít egy előttünk nagy becsben álló eszményt: a minden más Teremtményről való szerető gondoskodás eszményét. Hitt benne, hogy ők is megérdemlik ugyanazt a gyengédséget, amit szeretett barátaink és rokonaink irányában mutatunk, ezért lett nagyra becsült példaképünk. Gorilla barátai között temették el, azon a hegyen, amit próbált megmenteni.

Oly sok mártírral egyetemben Szent Dian sem érte meg, hogy beérjen munkája gyümölcse. De legalább azt nem kellett megérnie, hogy a Faj, amiért életét adta, nincs többé. Oly sok más fajjal egyetemben letörlődött Isten bolygójának színéről.

Mi lehet az oka, hogy a mi Fajunkban ilyen könnyen utat törnek maguknak az erőszakos impulzusok? Miért olyan fontos nekünk a vérontás? Amikor a gőg megkísért bennünket, és a többi Állat felett állónak látjuk magunkat, jobban tennénk, ha inkább elgondolkodnánk saját borzalmas történelmünkön.

De vigasztaljon minket a gondolat, hogy ezt a történelmet a Száraz Özönvíz hamarosan elmossa majd. Semmi sem marad az Exfernális Világból, csak korhadó fa és rozsdásodó fémeszközök, amiket majd benő a kudzu és a többi kúszónövény. Ezekbe Madarak és Állatok fognak költözni, amint azt Isten Igéje mondja: „Mind ott hagyatnak a hegyek madarainak és a föld állatainak, és a madarak rajtok nyaralnak, és a föld minden állatai rajtok telelnek.” Mert az Ember minden alkotása olyanná válik, mint a víztükörre írt szó.

Ahogy együtt kuporgunk ebben a nedves pincében, elsötétített ablakok mögött beszélünk halkan, aggódunk, vajon nem szivárgott-e be közénk ellenség, nincsenek-e a közelünkben lehallgatókészülékek vagy kiborg rovarok, vagy hogy nem éppen ebben a pillanatban száguldanak-e felénk bosszúszomjas SzeKúr-alkalmazottak, még nagyobb szükség van az eltökéltségünkre, mint valaha. Imádkozunk, hogy Szent Dian Szelleme inspiráljon bennünket, és segítsen, hogy erősek maradjunk a megpróbáltatás pillanatában. Ne félj, mondja a Szellem, még akkor se, ha eljön a legrosszabb, mert egy még nagyobb szellem szárnyai között kapunk majd menedéket.

Napfelkelte előtt egy órával el kell hagynunk ezt a rejtekhelyei, egyesével, párosával vagy hármasával. Csöndben tegyétek ezt, Barátaim; váljatok láthatatlanná, egyesüljetek saját árnyékotokkal. És a Kegyelem segítségével győzedelmeskedni fogunk.

Nem énekelhetünk, nehogy meghalljanak bennünket, de:

Suttogjunk.