31

TOBY. A VAKOND NAPJA
HUSZONÖTÖDIK ÉV

Ádám Egy azt mondta, hogy az Özönvíz tombolása közepette számlálni kell a napokat. Figyelni kell a Napfelketét és a Hold változásait, mert mindennek megvan a maga ideje. Meditációkor nem szabad belső utazásunkon oly messzire merészkedni, hogy idő előtt elérjük az Időtlent. Ha Ugar állapotba kerülünk, nem szabad oly mélyre süllyedni, hogy onnét lehetetlenné váljon a felszínre való visszatérés, mert akkor eljön az Éjszaka, ahol minden óra egyformának tűnik majd, és akkor megszűnik a Remény.

Toby régi, rózsaszín Spa-a-Parkban fejléces levélpapíron tartja számon a napok múlását. Minden lap tetején hosszú pillájú, kacsintó szempár, alatta csókra csücsörített rúzsos ajkak. Toby kedveli ezeket a szemeket és szájakat: valamiféle társaságot jelentenek. Minden tiszta papírlap tetejére nagybetűkkel felírja a megfelelő Kertész Ünnepet vagy Szent nevét. Még mindig fejből tudja a teljes listát: Szent E. F. Shumacher, Szent Jane Jacobs, a Gullfoss Szent Sigurdsdottirja, a Keselyűk Szent Wayne Gradyje; Szent James Lovelock, a Megvilágosodott Gótama Buddha, az Árnyékban-termesztett Kávé Szent Bridget Stutchburyje, a Növény Nevezéktan Szent Linnaeusa, a Krokodilfélék Ünnepe, a Fosszíliák Szent Stephen Jay Gouldja, a Denevérek Szent Gilberto Silvája. És a többi.

A Szent Napjának megnevezése alá jönnek kertészkedési jegyzetei: mit ültetett, mit takarított be, milyen holdfázis volt, miféle rovarok jöttek látogatóba.

A Vakond Napja, írja most. Huszonötödik Év. Mosás. A Hold az első negyedben. A Vakond Napja Szent Euell Hetének része volt. Nem a legjobb évforduló.

Ha a dolgok jó oldalát nézzük, akkor viszont mostanra már érett polibogyóknak is kell lenniük. A génmódosítással előállított polibogyó növény egyik kiváló tulajdonsága, hogy minden évszakban terem. Lehet, hogy késő délután Toby lemegy majd gyümölcsöt szedni.

Két nappal ezelőtti, a Gyíkok Szent Orlando Garridójának Napján tett feljegyzése nem állt kapcsolatban a kertészkedéssel. Hallucináció? – írta. Most eltöpreng rajta. Akkor hallucinációnak tűnt.

A szokásos délutáni vihar után történt. Toby felment a tetőre, hogy megnézze, mi a gond az esővizes hordó levezetőcsövével: nem jött a csapból a víz, valahol fenn elzáródhatott. Meg is találta a probléma forrását – egy egér belefulladt a hordóba, és eltömte a lefolyónyílást –, és éppen fordult volna vissza, hogy lemenjen a lépcsőn, amikor furcsa hangot hallott. Olyan volt, mint az éneklés, de ilyesfajta éneket Toby még soha életében nem hallott.

Körbepásztázott a távcsővel. Először semmit sem látott, de aztán a mező túlsó végénél feltűnt egy furcsa menet. Úgy látszott, hogy csupa meztelen emberből áll, habár a legelöl haladó férfin volt ruha, fején piros sapkaféleség és – lehetséges lenne? – még napszemüveg is. Mögötte mindenféle bőrszínű férfiak, nők és gyerekek; ahogy Toby jobban megnézte őket a távcsővel, látta, hogy némelyik meztelen ember hasa kék.

Ezért döntött úgy, hogy csak hallucináció lehet. A kék szín miatt. És a kristálycsengésű, túlvilági éneklés miatt is. Csak egyetlen pillanatra látta az alakokat. Egyik pillanatban még ott voltak, a másikban köddé váltak. Biztosan a fák közé mentek, hogy ott kövessék az ösvényt.

Toby szíve repesett az örömtől – nem tehetett róla. Szeretett volna lerohanni a lépcsőn, kiszaladni az épületből, utánuk futni. De túlzás lett volna abban reménykedni, hogy élnek rajta kívül mások is – méghozzá ilyen sokan. Ennyire egészségesnek tűnő emberek. Kizárt dolog, hogy valódiak legyenek. Ha hagyná, hogy egy ilyen szirénkáprázat előcsalogassa – be a disznóktól hemzsegő erdőbe –, akkor nem ő lenne az első a történelemben, akit elpusztítanak saját agyának túlzottan bizakodó projekciói.

Ádám Egy figyelmeztetett bennünket, hogy az agy, ha ingerszegény környezetbe kerül, saját maga talál ki dolgokat. A magány úgy kívánja a társaságot, ahogyan a szomjúság a vizet. Hány tengerész szenvedett már hajótörést, miközben olyan szigetre igyekezett, amely nem volt több távoli csillámlásnál?

Toby felveszi a ceruzát, és többször áthúzza a kérdőjelet. Hallucináció, most ez olvasható. Tiszta. Egyszerű. Semmi kétség.

Leteszi a ceruzát, magához veszi a felmosófát, a távcsövet és a puskát, aztán felvánszorog a tetőre birodalmát megszemlélni. Ma reggel minden nyugodt. Nincs mozgás a mezőn – nincsenek sem nagy testű állatok, sem kékes színű énekesek.