EPILÓGUS

Allan és Amanda nagyon jól megvoltak egymással. Amúgy is mintha egymásnak teremtették volna őket. Egyikük allergiás volt mindenre, ami ideológia és vallás, míg a másikuk nem is tudta, mit jelent az a szó, hogy ideológia, és az istennek sem bírta megjegyezni annak az istennek a nevét, akihez imádkoznia kellene. Ráadásul egyik este az együttlétük különösen intenzív pillanatában kiderült, hogy Lundborg professzor annak idején, 1925 augusztusában mégsem végzett tökéletes munkát a sebészi szikéjével, és Allan, legnagyobb meglepetésére képes volt valami olyasmit csinálni, amit ez idáig csak moziban látott.

A nyolcvanötödik születésnapjára Amanda egy internetkapcsolattal rendelkező laptopot kapott ajándékba a férjétől. Allan hallotta valahol, hogy az internet olyasmi, amivel a fiatalok jól szórakoznak.

Eltartott egy ideig, amíg Amanda megtanulta a laptop használatát, de nem adta fel, és néhány hét elteltével már saját „blogja” is volt. Naphosszat írt bele mindent, ami eszébe jutott, tücsköt és bogarat. Többek között arról is, hogy szerelmetes férje mennyit utazott hosszú életében, és milyen kalandokban volt része. A szigeten élő barátnői voltak az elképzelt közönsége, ki más találna rá épp az ő blogjára?

Allan szokása szerint a verandán üldögélt, és épp jóízűen reggelizett, amikor egy szép napon meglátogatta egy öltönyös úriember. Bemutatkozott, elmondta, hogy az indonéz kormány képviselője, és hogy valami nagyon érdekes dolgot olvasott egy blogban az interneten. Az államelnök nevében azért jött, hogy igénybe vegye Karlsson úr különleges tudását, feltéve, hogy igaz, amit a blogban olvasott.

– Miféle segítségre gondol, ha szabad érdeklődnöm? – kérdezte Allan. – Csak két olyan dolog van, amit jobban tudok másoknál. Az egyik az, hogy hogyan lehet kecsketejből pálinkát csinálni, a másik pedig az, hogy hogyan lehet összerakni egy atombombát.

– Épp ez érdekelne minket – mondta az öltönyös férfi.

– A kecsketej?

– Nem – mondta a férfi. – Nem a kecsketej.

Allan megkérte az indonéz kormány képviselőjét, hogy foglaljon helyet. Elmagyarázta neki, hogy egyszer régen odaadta a bombát Sztálinnak, és ez hiba volt, mert Sztálin nem volt teljesen beszámítható. Úgyhogy Allan előbb szeretné megtudni, milyen ember az indonéz elnök. A kiküldött megbízott azt felelte, hogy Yudhoyono elnök úr nagyon megfontolt és felelősségtudó ember.

– Ennek örülök – mondta Allan. – Akkor szívesen segítek.

És segített.