4.


 

1973. október 13-án este hét óra ötven perckor érkeztünk Varsavszkijékhoz.

Sötét volt már, sokáig vitt bennünket a taxi, Leningrádból kifelé, valami új lakótelepre, amely a homályban éppen olyannak látszott, mint Budapest, Párizs, Brüsszel vagy München valamelyik új lakótelepe.

Világos, modern lakás fogadott.

Sohasem volt szokásom elképzelni azoknak a külsejét, akiket írásaikból vagy leveleikből ismerek. Varsavszkijt sem képzeltem magam elé, és ő mégis olyan volt, amilyennek elképzelhettem volna.

Alacsony, törékeny – az efféle meghatározás persze viszonylagos–, fehér szakállú, kék szemű, pipázó tengerészkapitánnyal kevert huncut Télapóka. Szeme sarkában mosolyogtak a ráncok.

Kezet fogtunk, beszélgettünk, ettünk-ittunk, tréfálkoztunk, ismertük egymást ezer éve. Dolgozószobájának falán vitorlás hajó fényképét láttam, iskolahajó volt, háromárbocos, árbocokból és fehér vitorlákból alkotott száguldó felhő a tenger hullámai felett. Olyan, mint a múlt század híres klipperei, amelyek illatos teát szállítottak az óceánokon. Néztem a hajót, és irigyeltem Varsavszkijt. Mindig ilyen hajón szerettem volna utazni.

– Kapitány volt? – kérdeztem.

– Nem, nem… – tiltakozott, és ettől kissé megnyugodtam. Később, vacsora után Majakovszkij hangját és Lili Brik hangját hallgattuk lemezről, verseket mondtunk, koccintottunk, és nagyon jól éreztük magunkat. Kiderült az is, hogy Varsavszkij feleségét, a bűbájos Luvella asszonyt, Lilja Brik nevelte, és Majakovszkij hintáztatta a térdén, amit fényképek is bizonyítottak.

Megint koccintottunk, megint ittunk, irodalomról beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat.

Semmibe tűnt már az a nap, 1973. október tizenharmadika, a mesékbe, az emlékekbe, az álmokba, és nincs időgép, amely visszavihetne abba az estébe.

1974. július 3-án Ilja Varsavszkij Leningrádban elhunyt.

1909-ben született, öt tudományos– fantasztikus novellagyűjteményét adták ki életében. Ismerték nevét és művészetét a világ minden táján, a magyar olvasó a Molekuláris kávéház címmel kezében tarthatja műveinek első válogatását.

 

 

Kuczka Péter