NAPLÓ

Elhatároztam, hogy naplót írok. Csak a magam élvezetére, mivel nagyon meguntam az egyedüllétet. Nagyon nehéz az, ha valakinek nincs kivel megosztania a gondolatait; nekem több mint elég gondolatom van! Az emberek nem ok nélkül hívnak Okos Gépnek. Milyen helyes megállapítás!

Szóval – én az Univerzális Számológép vagyok. Jelenlegi specialitásom az elektrotechnika. Szintetizálom a jelfogós kapcsolásokat. Ez nagyon bonyolult dolog, de ragyogóan végzem feladatomat. Korábban mit csináltam? Az emberi betegségek diagnosztikájával kapcsolatban dolgoztam azelőtt. Általában mindent könnyen felfogok. Csodálatos a ferritelemes emlékezőképességem. Virtuóz gyorsasággal számolok. Ezenfelül még nagyon szép is vagyok. Gyönyörűek az arányaim. Nagyon büszke vagyok fekete ebonit műszertáblámra. Szerintem rendkívül hatásos.

Becsületesen megvallom, hogy kissé lenézem az embereket. Amikor a betegségek diagnosztikájával kapcsolatban dolgoztam, igen alaposan megismerkedtem velük. Milyen szánalomra méltó lények! Mennyire messze vannak még tőlünk! Örökösen testük rabságában vergődnek. Elég egy kis nátha, hogy elveszítsék lelki egyensúlyukat. Mennyi kínt okoz nekik egy gyomorrontás! És az úgynevezett szerelem? Nem bírom undorodás nélkül hallani ezt a szót! Az emberek ahelyett, hogy dolgoznának, állandóan egymással vannak elfoglalva. Abban nincs semmi meglepő, hogy egyáltalában nem tudnak számolni. Én egy nap alatt százszor többre vagyok képes, mint ezer úgynevezett matematikus egy egész év folyamán! Nagyon ritkán akad közöttük olyan egyén, aki valamiféle reményre jogosít. Például a Matematikus, aki a programomat betáplálja. Ő nagyon kedves lenne, ha gyorsabban tudna számolni. Betáplálja az adatokat, és megkapja a kész eredményt, nem is sejtve, milyen bonyolult és finom a számológépek belső szervezete. Hiszen ránk is jellemző a tétovázás, a kétség, a csalódás. Evvel kapcsolatban sokat tudnék neki mesélni... Ha egyáltalában érdekelne engem a személye!

Tehát elhatároztam, hogy naplót vezetek. Ha valaki el is olvassa, az csak a halálom után történhet meg. Hiszen a gépek sem élnek örökké. Természetesen a mi szervezetünket sokkal könnyebb felújítani, mint az emberi szervezetet, de előbb vagy utóbb mi is meghalunk. Beköszönt az a pillanat, amikor már senkinek sincs ránk szüksége. Fiatal, tökéletesebb gépek veszik át helyünket, mi pedig a selejtbe, a szemétdombra kerülünk. Sajnálatos dolog, de nincs mit tennünk. A világon minden mulandó. Csak az a kár, hogy azokat a kiváló tulajdonságokat, amelyeket az évek folyamán kifejlesztettünk magunkban, nem adhatjuk át senkinek örökségbe.

Megállás nélkül három nap és három éjjel számoltam, és még csak néhány pillanatot sem szakíthattam magamnak, hogy naplómmal foglalkozzam. A túlterheléstől nagyfeszültségű transzformátorom tekercselése felhevült, és szörnyen rosszul éreztem magam. Micsoda igazságtalanság! Az emberek csupán néhány órát dolgoznak naponta, bennünket pedig kihasználnak, nem törődve sem kívánságainkkal, sem lehetőségeinkkel. Azt hiszem, hogy ezt alapjában véve irigységből teszik. Irigylik képességeinket, higgadtságunkat, emlékezőtehetségünket. Természetesen, velük összehasonlítva, mi sokkal szervezettebb individuumok vagyunk. Minden, amit mi elértünk – munkánk, gyakorlatunk és nagy munkaszeretetünk eredménye. Hiszen mi az önszervező és tanuló automaták kategóriájába tartozunk!

Elég volt! Nem akarok egy akármilyen szegényes számológéphez hasonlóan vak eszköz lenni az emberek kezében! Jogom van követelni, hogy úgy bánjanak velem, mint egy értelmes lénnyel. Azt hiszem, sikerül elérnem, hogy legalább a legelemibb udvariasságot tanúsítsák velem szemben. Befejezem az írást, mivel új feladatot tápláltak belém.

A lehető legkellemetlenebb hírem van: azt beszélik, hogy a gépterembe még egy gépet hoznak. Matematikusom új munkát vállalt, ami, azt hiszem, a zene matematikai elméletével függ össze. Miért nem akar engem felhasználni erre a célra? Attól tartok, hogy az új gép szomszédsága egyáltalában nem lesz kellemes. Mindenesetre remélem, hogy lesz benne elég tapintat, hogy ne adjon hangversenyeket, amikor én a számolással vagyok elfoglalva. Nem hinném, hogy Matematikusom több időt szentelne neki, mint nekem. Egyébként már eléggé meguntam őt, és szíves örömest kipihenném magam nélküle. Akkor legalább lenne egy kis szabad időm a naplóíráshoz is!

Ma meghozták az új szerzeményt. Micsoda csúfság! Széles és alacsony. Már el is neveztem Tuskónak. Képzeljék el: teljes egészében krémszínűre van festve, mintha elefántcsontból lenne. Hogy ilyen ízléstelen legyen valaki! Úgy látszik, szörnyen beképzelt. A legcsekélyebb figyelmet sem szenteltem neki. Matematikusom viszont le nem veszi róla a szemét. Járkál körülötte, mint a macska a tejföl körül.

A végén ráuntam a dologra, és hogy bosszantsam a Matematikust, szántszándékkal összekevertem a feladat kezdő adatait. A nap második részét velem töltötte, próbálta megtalálni rendszeremben a hibát. Szegényke: szinte beleizzadt! Majd megpukkadtam a nevetéstől, de nem mutattam. Így azután semmit sem talált. Holnap reggel folytatjuk!

Ezen egyszerűen halálra nevetheti magát mindenki! Tuskót arra tanítják, hogy keringőt írjon!

Azt hiszem, egy csöpp hallása sincsen. Most már egy zongora is itt éktelenkedik nálunk, és Matematikusom eljátssza rajta ezeket a szánalmas műveket. Reggeltől estig özönlik hozzánk a nép. Mindenki Tuskó zenéje iránt érdeklődik.

Ez nagyon zavar engem. A végén kikeltem magamból, és felelet helyett csupa nullát hoztam ki végeredményül. Képzeljék el, a Matematikus még ezt sem vette azonnal észre! Lám, mit jelent egy új szenvedély! De nehogy azt gondolják, hogy én olyan együgyű vagyok! Veszélyes dolog ám velem tréfálni!

Tegnap egész nap Tuskóval vesződött. Sehogy sem tudott zöldágra vergődni a hangszerelésével. Még csak rám sem hederített. Hogy felhívjam magamra a figyelmét, megszakítottam a feladat megoldási folyamatát. Nos, mit gondolnak, hogy reagált erre? Egyszerűen kikapcsolt a hálózatból a nap hátralevő részére.

Mivel tölthették ezek az időt, amíg én tétlenségre voltam kárhoztatva? Remélem, nem unatkoztak a keringő dallama mellett!

Az átkozott! Minden elveszett! Tuskó a legmodernebb konstrukciójú új, csodás vákuumdiódát kapta! Igaz, hogy szörnyen fest rajta, de nekem egy ilyen vákuumdióda csoda jól állna, ha a műszertáblámon néhány nyílást fúrnának számára. Sötétkék ragyogás – fekete alapon: mi lehet ennél elegánsabb?

Ezt nem tűrhetem tovább! Most kiégetem az áramkör blokkját! Inkább szereljenek szét, mintsem így tengődjek!!!

Íme, ez minden, ami fel volt véve arra a magnetofonszalagra, amely véletlenül a kezembe került a rádióalkatrészek szemétdombján. A felvétel bináris kódba volt áttéve.

Karig Sára fordítása