SPOCK ÉS SPOCK, JR.

1969-ben már az eredeti Star Trek utolsó évfolyamát láthatták a szerencsés tévénézők. Az utolsó előtti rész – Menekülés a tegnapba (All Our Yesterdays) – az egyik legjobban sikerült darabja a sorozatnak. Mivel az itt közölt regény szorosan kapcsolódik ehhez a részhez, érdemes részletesebben ismertetni a tartalmát.

Kirk, Spock és McCoy a Béta Niobé egyetlen bolygójára, a Sarpeidonra látogatnak. (Itt meg kell jegyezni, hogy a csillag neve helytelen, a görög betű után ugyanis birtokos esetnek kell következnie – helyesen Béta Niobes lenne). A látogatás célja a lakosság megmentése, mivel a csillag hamarosan szupernóvává változik. Három és fél órájuk van egy bolygónyi lény megmentésére, de ez nem okozhat problémát. Különösen úgy nem, hogy a bolygó lakatlannak tűnik. A kapitány és társai egy könyvtárban materializálódnak, ahol a könyvtáros (és két klónja) elmondja, hogy mindenki elment az általa kiválasztott korba, és nemsokára ő is követni fogja őket a családjával együtt. De előtte még az űrhajósokat is „felkészíti”, hogy alkalmasak legyenek a kiválasztott korban való létezésre. Nem teljesen értik a könyvtárost, és egy női sikoly után rohanva Kirk a puritán Új-Angliához hasonló időbe kerül, míg az utána loholó Spock és McCoy pedig kb. 5000 évvel korábbra, egy jégkorszaki vidékre. Kiderül, hogy a „felkészítés” nélkül csak pár órát bírnak ki a meglátogatott időben, úgyhogy gyorsan vissza kell térniük a könyvtárba. Ez nem egyszerű, mivel Kirköt boszorkányságért letartóztatják, de természetesen sikerül megszöknie a börtönből. Spock és McCoy esete már jóval érdekesebb, és az itt olvasható regény egyenes következménye kalandjaiknak.

Fő problémájuk az volt, hogy nem az időjárásnak megfelelően öltöztek – azaz a megfagyás határán voltak, amikor egy tetőtől talpig szőrökbe és bőrökbe öltözött lény rájuk talált és magával vitte őket barlangjába. Itt kiderült, hogy egy nagyon szép fiatal lány a megmentőjük, Zarabeth, akit saját korának diktátora száműzött ebbe a jeges korba. McCoy jobban megsínylette a hideget, így Spocknak volt ideje beleszeretnie Zarabethbe. Mikor McCoy magához tért, a másik kettő már igen jóban volt egymással – persze csak egy 1969-es tévésorozatnak megfelelően. Kiderült, hogy Zarabeth állítása – nem kerülhetnek vissza a könyvtárba – téves, így az utolsó pillanatban ők is visszajutottak Kirk mellé. A szupernóva-robbanást már biztos távolról, az Enterprise fedélzetéről figyelhették.

Érdemes még megjegyezni, hogy ezt a részt Jean Lisette Aroeste írta, és Zarabeth szerepét Mariette Hartley játszotta.

Nyilván számos rajongóban felmerült a kérdés, történt-e valami Spock és Zarabeth között? A. C. Crispin szerint igen, és ennek eredménye a nem túl eredeti Zar nevű fiatalember, Spock és Zarabeth fia. Az itt olvasható regénynek ő a főszereplője. A magyar könyvkiadás kifürkészhetetlen útjai miatt ennek a folytatása már 1991-ben megjelent magyarul Az Örökkévalóság őrzője címmel.

Ann Carol Crispin (1950-2013) a novellizációk nagymestere volt. Szó szerint, ugyanis az International Association of Media Tie-In Writers, azaz a novellizációk íróinak nemzetközi szövetsége 2013-ban nagymesteri címmel tüntette ki.

Crispin angol szakon végzett 1972-ben, 1983-ban pedig csatlakozott a Science Fiction Writers of Americához, melynek később alelnöke is lett. E minőségében alapította meg Victoria Straussszal a „Writers Beware” (Írók, vigyázzatok) csoportot, mely főleg kezdő írók figyelmét hívja fel az ügynökök és kiadók között fellelhető csalókra.

Írói munkásságára leginkább a novellizációk jellemzők. Az itt olvasható Star Trek-regény volt első megjelent könyve. A Star Trek-sorozatban még három további műve jelent meg; irt egy trilógiát Han Solo kalandjairól, mielőtt még Luke-kal találkozott volna. Sikeresek voltak a V-sorozathoz kacsolodó könyvei is. Teljesen önálló volt a fiatalabb korosztály számára íródott, népszerú StarBridge-sorozatának első kötete (StarBridge, 1989), a későbbieket már társszerzőkkel írta. Ő is társszerzősködött Andre Nortonnál, az idősödő írónő mellett két Witch World-könyvön szerepelt Crispin neve is.

Magyarul először az itt olvasható regény folytatása jelent meg. A Galaktika jóvoltából most olvashatjuk az előzményeket is.

Zsoldos Endre