7.

Sen­ki Al­fonz igen sok­szor kap sza­bad­sá­got, és ilyen­kor Yvon­ne-nal van.

Kezd gya­nús len­ni az eset! Ennyi­re lep­le­zi ér­zel­me­it a lány?! Igaz hogy fel­ke­re­sett, és egy gyö­nyö­rű arany­órát adott aján­dék­ba, de ilyent Hop­kins is ka­pott. Sen­ki Al­fonz egy idő óta za­var­tan vi­sel­ke­dik, ha ta­lál­kozunk. Mi le­het itt a dol­gok hát­te­ré­ben? Tus­kó Hop­kins na­pon­ta en­ge­délyt kap, hogy meg­lá­to­gas­son, és Pot­ri­en­nek így kö­szön:

– Adj Is­ten…

– Nem va­gyok ma­gá­nak adj Is­ten, ha­nem tiszt­he­lyet­tes úr! Csir­ke­fo­gó!

– Nem va­gyok ma­gá­nak csir­ke­fo­gó, ha­nem ci­vil úr!

– Épp­oly szél­há­mos, mint volt. Hord­ja el ma­gát! Az a mák­vi­rág a kan­tin­ban vár­ja.

A mák­vi­rág én vol­tam. De ezen a na­pon kis­sé szo­mo­rú­an ül­dö­gél­tem.

– Mi ba­jod? – kér­de­zi Tus­kó. – Gye­re este ká­vé­ház­ba. Meg­vet­tük a Tö­rök­kel társ­ban a Négy fur­csa pat­kányt. De azt hi­szem, hogy be­csap az el­szá­mo­lás­sal a gaz­em­ber. Gya­nús, na­gyon gya­nús.

– Nem ér­de­kel. Hal­lot­tad, hogy Sen­ki Al­fonz le­sze­rel?

– Iga­zán?

– Fe­lül­vizs­gá­lat­ra je­lent­ke­zett. A törzs­or­vos sze­rint Sen­ki Al­fonz al­kal­mat­lan, mert ál­ta­lá­nos tes­ti gyen­ge­ség­ben szen­ved.

– No, és mi lett ez­zel a törzs­or­vos­sal? Gyó­gyít­ha­tat­lan, vagy csak nap­szú­rás volt?

– Egyik sem. Azt hi­szem, Du­ron tá­bor­nok járt nála. Sen­ki Al­fonz le­sze­rel – és halk fér­fi­as só­haj­jal hoz­zá­tet­tem: – El­ve­szi Yvon­ne-t!

Hop­kins kö­rül­né­zett, az­u­tán ezt súg­ta:

– Ne tö­rődj vele. Azért megy a le­ány Sen­ki Al­fonz­hoz, mert így akar­ja lep­lez­ni, hogy té­ged sze­ret.