5.

Az­óta el­telt egy év. Ma már meg­ír­ha­tom az ese­tet.

Pitt­man min­dent be­val­lott, nem volt ki­csi­nyes em­ber. Mo­so­lyog­va me­sél­te el az egé­szet, és mo­so­lyog­va ment haj­nal­ban az eg­ze­kú­ci­ó­hoz. El­uta­sí­tot­ta az al­tisz­tet, aki ken­dő­vel kö­ze­le­dett.

Far­kas­sze­met né­zett ti­zen­két lö­vés­sel.

Mi volt a szél­há­mos­ság?

Pitt­man mint Fle­u­ri­en fő­had­nagy meg­ér­ke­zett Igo­ri­ba. Ak­ko­ri­ban a Kon­gó­nak ezen a sza­ka­szán mé­ré­se­ket vé­gez­tek, és kü­lön­fé­le tár­sa­sá­gok kül­döt­tei meg­kör­nyé­kez­ték a szak­em­be­re­ket. A leg­fon­to­sabb sze­mély a ki­kül­dött el­len­őr­ző tiszt, ez a Fle­u­ri­en volt, aki he­lyett Pitt­man je­lent­ke­zett sza­bály­sze­rű írá­sok­kal. Az ő je­len­té­sé­től sok füg­gött. Pitt­man át­lát­ta, hogy mi­lyen hely­zet kí­nál­ko­zik. Elő­ször hagy­ta, hogy a vál­lal­ko­zók meg­vesz­te­ges­sék, és vé­le­mé­nye­zé­se­i­ben előny­ben ré­sze­sí­tet­te azt, aki töb­bet fi­zet. Ké­sőbb már ő irá­nyí­tot­ta a szél­há­mos­sá­got. Az aka­dé­kos­ko­dó tisz­tek és mér­nö­kök las­san egyen­ként el­tűn­tek. Sen­ki­nek sem gya­nús je­len­ség a Kon­gó vi­dé­kén, hogy né­hány em­ber ma­lá­ria, tí­fusz vagy nap­szú­rás ál­do­za­ta lett. Igo­ri na­gyon messze van min­den el­len­őr­zés le­he­tő­sé­gé­től. Hi­he­tet­le­nül költ­sé­ges és komp­li­kált egy hi­va­ta­los út a Kon­gó­hoz.

Las­san annyi­ra tel­jes lett a szél­há­mos kü­lö­nít­mény, hogy ki­ala­kul­ha­tott a nagy mű.

Egy tönk­re­ment vas­út­épí­tő tár­sa­ság mér­nö­ke aján­la­tot tett a Bel­ga Kon­gó-vas­út épí­tő­i­nek anyag­szál­lí­tás­ra. Igen ol­csón. Az aján­la­tot el­fo­gad­ták. (Utóbb ki­de­rült, hogy a bel­ga épít­ke­zés­nél is vol­tak bűn­tár­sa­ik.)

Ez­u­tán a fran­cia vas­út­épí­tés­hez ér­ke­ző anya­got rend­sze­re­sen to­vább­szál­lí­tot­ták a bel­ga mun­ká­la­tok­hoz két­száz ki­lo­mé­ter tá­vol­ság­ra. A hi­he­tet­len pénz­össze­ge­ket egy­sze­rű­en el­tet­ték. Az anyag egy kis ré­szé­ből lát­szó­lag épí­tet­ték a fran­cia sza­kaszt.

Át­uta­zók vagy pi­ló­ták a ma­gas­ból nem lát­hat­ták, hogy a töl­tés, az össze­kö­tő híd, a ce­men­ta­lap min­den­hol szin­te pa­pír­vé­kony­sá­gú. Igen ke­vés, rosszul ke­vert anya­got hasz­nál­tak. A sí­nek csak rö­vid sza­ka­szon ve­zet­nek, és vé­get ér a vo­nal min­de­nütt, ahol a fák közé ér a pá­lya.

…De fut­tá­ban, messzi­ről még­is alag­út­nak, híd­nak töl­tés­nek ha­tott az épít­ke­zés. Évek fo­lya­mán meg­épült a bel­ga vas­út egy tö­ké­le­tes kis sza­ka­sza a sik­kasz­tott fran­cia anyag­ból! Köz­ben az Igo­ri­ban be­ren­dez­ke­dett szél­há­mo­sok már több mil­lió fran­kos le­tét fe­lett ren­del­kez­tek kü­lön­fé­le kül­föl­di ban­kok­nál.

Iga­zán sem­mi­ség volt eb­ből a pénz­ből a „lé­gi­ós menny­or­szá­got” fenn­tar­ta­ni. Mit szá­mí­tott akár tíz­ezer ha­van­na vagy akár­hány hek­tó bor vagy sü­te­mény, ami­kor egész vas­út­vo­na­la­kat, alag­uta­kat és hi­da­kat lop­tak el?

Ha néha még­is bi­zott­ság ér­ke­zett a fe­gyenc­te­lep­re, ezt Fort Lamy­ból elő­re tud­ták. Ilyen­kor a ra­bok dol­goz­tak, a lu­xus­be­ren­de­zést össze­hord­ták egy üres han­gár­ba és a né­ger mun­ká­so­kat ha­za­za­var­ták. Ami­re nem is szá­mí­tot­tak: a tisz­ta­ság, a ra­bok fe­gyel­me­zett­sé­ge, egész­ség­ügyi ál­la­po­ta a leg­jobb be­nyo­mást tet­te a bi­zott­ság­ra, és „Fle­u­ri­en fő­had­na­gyot” még elő­lép­te­tés­re is fel­ter­jesz­tet­ték.

Fo­nál köz­le­gény szö­kés mi­att ke­rült Igo­ri­ba, és ter­mé­sze­te­sen azon­nal fel­is­mer­te Pitt­mant, aki­vel Rakhmár oá­zis­ban együtt szol­gált. Fo­nál ér­te­sí­tet­te jó ba­rát­ját, Bri­ge­ront a fél­sze­mű rab­lót, aki Rakhmár­ban ven­dég­lős volt. Bri­ge­ron az­u­tán job­ban ki­hasz­nál­ta a hely­ze­tet, mint az idi­ó­ta Fo­nál. De ide­ke­rült Ogur oá­zis ré­sze­ges pá­lya­őre is.

Ez ott volt, ami­kor Fle­u­ri­en tisz­tet meg­öl­ték az ara­bok, és ki­sza­ba­dí­tot­ták Pitt­mant. Hall­ga­tá­sa ju­tal­má­ul Fle­u­ri­en aján­lá­sá­ra át­he­lyez­ték az igo­ri vas­út­hoz ahol a já­té­kos fan­tá­zi­á­jú Pitt­man neki is va­ló­ra vál­tot­ta az ál­mát: nagy pá­lya­ud­vart épí­tett, hi­szen volt elég anyag. Itt az­u­tán iha­tott, in­téz­ked­he­tett, dü­höng­he­tett ked­ve sze­rint, és ka­taszt­ró­fá­tól sem kel­lett tar­ta­ni, mert vo­nat­köz­le­ke­dés csak az ál­lo­más­fő­nök ví­zi­ó­i­ban for­dult elő.

A szél­há­mo­sok bank­be­tét­je egy ti­ze­dét sem fed­te a kár­nak, de a bűn­ügy gyors el­foj­tá­sa fel­be­csül­he­tet­len vesz­te­sé­gek­től kí­mél­te meg a fran­cia pénz­pi­a­cot.

Ter­mé­sze­tes, hogy a fej­nél is kel­let­tek bűn­tár­sak. Né­hány vá­rat­lan át­he­lye­zés, nyug­dí­ja­zás, két-há­rom is­me­ret­len hát­te­rű ön­gyil­kos­ság el­nyel­te az ügy utol­só nyo­ma­it is, és a rész­le­tek örök­re ho­mály­ban ma­rad­nak.