6.

…Csak lé­pés­ben ver­gőd­he­tett át az au­tónk a Gare de St. La­zar­tól az Ely­sée pa­lo­tá­ig.

Mi­cso­da tö­meg…!

Egy film­ri­por­tert gé­pes­től el­so­dor­nak.

Er­ről jut eszem­be, hogy a hír­adó­ban ilyen­kor in­te­get­nek a nép­nek. És fel­emel­tem a ke­ze­met, de Pot­ri­en tiszt­he­lyet­tes, aki zub­bo­nyán a va­do­na­túj „pour le me­ri­té”-vel úgy ül, mint Budd­ha-szo­bor mása a vit­rin­ben, rám szól:

– Vi­sel­ked­jék ren­de­sen, maga csir­ke­fo­gó… Mit gon­dol, ha az el­nök meg­kér­de­zi: „Ugyan, ked­ves Pot­ri­en, mi­lyen volt az út­juk Pá­rizs ut­cá­ján?…” – mit mon­dok neki?

– Ak­kor azt mond­ja, mon chef…

– Ne fe­lel­jen, maga csir­ke­fo­gó, mert le­vá­gom…

Tus­kó Hop­kins mint pol­gá­ri sze­mély ült Sen­ki Al­fonz mel­lett. Sö­tét sza­lon­ka­bát­ban, fe­ke­te ke­mény­ka­lap­ban és fe­hér kesz­tyű­ben, emelt fő­vel.

Úgy fest, mint egy hó­hér a ki­vég­zés reg­ge­lén. Csak az eny­hít va­la­mit ün­ne­pi kül­ső­sé­ge­in, hogy fél­re­csú­szott ing­mel­le nagy da­ra­bon sza­ba­don hagy­ja csí­kos tri­kó­ját…

Meg­ér­kez­tünk az Ely­sée pa­lo­tá­hoz.

Fel­me­gyünk a már­vány­lép­cső­kön Du­ron tá­bor­nok mö­gött és egy ha­tal­mas te­rem­be érünk, ahol sok elő­ke­lő, dísz­ru­hás em­ber vá­ra­ko­zik. Fe­sze­sen ál­lunk.

Egy tiszt­he­lyet­tes, két le­gi­o­ná­ri­us és egy íté­let­vég­re­haj­tó.

Min­den szem ben­nün­ket néz, te­tő­től tal­pig kí­ván­csi­an. A köz­tár­sa­ság el­nö­ke sor­ban ke­zet fog ve­lünk. És Pot­ri­en­nel meg­tör­té­nik a cso­da! Amit évek óta mint pél­dát em­lít! A nagy úr így szól hoz­zá:

– Ugyan, ked­ves Pot­ri­en, mi­lyen volt az út­juk Pá­rizs­ban…

De elő­re jel­zett fe­le­le­tei kö­zül egyi­ket sem ké­pes el­mon­da­ni. Arca láng­pi­ros szí­nű.