7

Darázs csak azért nem maradt nyugton és hált meg, mert nem tudta kényelemben megtenni. Világa szöges ággyá, borotvaélek mindenségévé lett. Kardszíjából érszorítót rögtönzött, hogy elállítsa összezúzott kezének vérzését – a többi sérülése mindössze zúzódás volt, igaz, hogy tetőtől talpig borították. Majd’ szomjan halt, pedig valahol nem messze lassan csöpögő víz hangját hallotta. Ez a hang valamiért inkább felbőszítette, semmint megnyugtatta vagy elkeserítette volna – a világ egyetlen kínzómestere sem eszelhetett ki áldozatainak ennél rosszabbat! Azt mondogatta magának, hogy a huzat hiánya nem jelent egyet a halálos ítéletével. Csupán annyit bizonyított, hogy a barlang az egyik irányba lezárult, de talán a másik még nyitva állt. Egy Penge nem adhatja föl. Felrobbanhat a szíve, összeeshet holtan, de nem adhatja föl.

Mivel nem érzékelte az irányokat, egyedül a csöpögés felé indulhatott. Semmit használta a terep kitapogatására, hogy merre vannak kövek és merre nincsenek, és megmozdult. Egyszer-kétszer nagy, nyílt helyen találta magát, ahol sem falat, sem mennyezetet nem érzékelt. Máskor törött üveggel teli lyukakon kellett átszuszakolnia magát – legalábbis ő annak érezte a köveket. Mintha lelassult volna a csöpögés, őt pedig elkezdte gyötörni a gondolat, hogy mi van, ha teljesen abbamarad. Még azon is eltöprengett, hogy vajon nem távolodik-e az ő közeledtével, s vajon nem csak káprázat-e, mellyel egy gonosz szellem kínozza őt. Mintha napokig kúszott volna ebben a rémálomban, és csak nem bukkant a víz nyomára. Mielőtt elérte volna, napfény csillant előtte a mennyezeten.

* * *

A barlang Weargahlæw felőli végét majdnem teljesen betemette egy földcsuszamlás. Itt egy pocsolyában összegyűlt vizet talált, melyből végre olthatta a szomját. Még egy halom zabkását is talált ott, ahol az egyik ételes zsák kiszakadt – valahogy rávette magát, hogy lenyeljen egy maréknyit ebből a moslékból, csak hogy ne legyen olyan üres a hasa. Törött keze vadul lüktetett, s a fájdalom az egész testén végigvándorolt. Enélkül talán összegömbölyödik, és átalussza az egész életét, ám most úgy érezte, soha többé nem talál majd nyugalomra.

Átvergődött a sziklákról lezuhant törmeléken, és lenézett a Weargahlæw-re. Nem sok mindent látott. A vihar és a kitörések együttesen éjjé változtatták a nappalt, s úgy vélte, ha még nem is ment le a nap, már nem lehetett messze tőle, mert a krátert uraló vöröses ragyogás fényesebb volt, mint az égen úszó felhők. Folyamatos ropogást hallott, a levegőben pedig kénszagú füst lebegett. Nem lepte meg, hogy égett az erdő. Erős szél sodorta összevissza a saras esőt – levegő, víz, föld és tűz. Mind a négy tapintható elem bőségesen jelen volt, erről pedig Healfwer jutott az eszébe.

Ebben az őrült homályban persze soha nem fogja megtalálni a bűbájnokot – most már amúgy sem segíthetne –, csakhogy mással már nem nagyon próbálkozhatott, és ez volt a legjobb indoka arra, hogy miért is jött vissza ide. Kínok közt vánszorgott le a kráter aljára, s óvatosan besántikált a fák közé.

Radgarnak tudnia kellett, hogy Healfwer a nagyapja, mégis csak egyetlen egyszer hívta eald fædernek – nagyapának – a vén nyomorékot Darázs füle hallatára. Sokat hencegett dédapjáról, Cuðblæse-ről és apjáról, Æledről, de Fyrlafot alig emlegette, mintha a gevíliaiakkal elkövetett szégyenteljes cselekedet továbbra is ott kísértett volna. Cuðblæse egy tűzsárkánnyal harcolva lelte halálát. Æled becsalta a tengerbe, és kioltotta. Healfwer-Fyrlaf nekivezette a szörnyeteget a támadóknak, és csak azután vetette magát a gyógyító tengerbe, hogy az elpusztította a gevíliaiakat. De hogyan? És mi történt azután? Motyogott valamit arról, hogy nem volt elég mély a víz. Ha a bal oldalára zuhant, és végigment rajta a tűzsárkány...

Miután megőrült és reménytelenül megnyomorodott, a Weargahlæw-ba száműzték, nyilvánosan pedig halottnak tekintették. Miért érte ekkora szégyen? Lehetséges, hogy nem egyszerűen csak irányította, hanem megidézte a tűzsárkányt, ahogyan azt Yorick szellemével tette? A tűzsárkányok elvileg csak úgy létrejöttek, mint a viharok – ám egy ügyes bűbájnok akár alkothatott is egyet, különösen vulkánkitörések idején, mikor csak úgy hemzsegtek a tűzelementálok. Ez borzalmas bűn lenne, akár vannak külhoni megszállók, akár nincsenek. Az elmúlt éjjel pedig az eszelős hallhatta, hogyan ölte meg egyik fia a másikat. Meg lehet őrülni ennél jobban?

Valami hívta Darázst, valami idevonzotta őt. Egy gőzölgő tó partján torpant meg, melynek túlsó vége a fák mögé rejtőzött. Át kellett gázolnia a vízen, és csak reménykedhetett, hogy nem fő meg útközben... Valami a Weargahlæw-ban halálos fenyegetést jelentett Radgarra.