1

A következő három napban Æled túl elfoglalt volt, hogy foglyát faggassa. Esküt és ajándékot kellett cserélnie a megye minden thegnjével, a legnagyobb vagyonnal rendelkező földbirtokosoktól a fiatal hajósokig, akik még a kardjukat se mondhatták magukénak. Wítákat kellett kineveznie, házi thegneket toboroznia.

Gerard szabadon kóborolt a városban, és erősen törte a fejét. Olyan elánnal birkózott a lelkiismeretével, hogy legszívesebben ordított volna, vagy legalább orrba vert volna egy thegnt, hogy meghaljon. Ezerszer átvette az érveit. Nem tartozott hűséggel Taisson királynak! Az anyja többször fordult királyi rokonához, hogy hivatalt, vagy előlépési lehetőséget kérjen fiának, ám a válasz mindössze egyetlen velős levél volt, melyet valami névtelen udvari lakáj vetett papírra, s melyben őfelsége jókívánságait fejezte ki. A Waygarth család nemcsak hogy nem számított királyinak, de a nemzedékek során különféle botrányok is beszennyezték nevét, úgyhogy a Ranulf-ház nem kívánt közösködni velük.

Azonban Æled élete lehetőségét ajánlotta neki. Az életben csak két út vezetett a biztonságba, és egy örökség nélküli embernek a másodikhoz kellett folyamodnia: egy vagyonos támogatóhoz. Baelmark eljövendő királyának tanácsadójává és közeli bizalmasává válni elképesztően jó szerencsét jelentene, olyan lehetőséget, melyről sokan csak álmodtak. Olyan lelkesítő vezérről is csak álmodhattak, mint Æled. Gerard igazán megcsinálhatja a szerencséjét.

S ami még fontosabb – megmenthette a nőt, akit szeretett.

* * *

A negyedik reggelen a nap ragyogó kék égre emelkedett föl, őt pedig egy cniht keltette, s szólt neki, hogy jön a gróf. Alig maradt ideje felöltözni, mikor már hallotta is a patadobogást, és kiérve látta, hogy Æled egy pompázatos fekete hátason lovagol, és kantárszáron vezet egy fölnyergelt pej kancát. Meg kellett volna lepődnie, hogy a gróf ugyanolyan jól bánik a lovakkal, mint a hajókkal? Amaz komoly arccal nézett le foglyára – hiányzott róla a szokásos vigyor.

– Waygarth-i Gerard, vérpénzzel vagy adósom szolgámért, Wærferhð Fyrlafingért. Viszonzásként készen állsz-e, hogy olyan tettről mesélj nekem, melytől nőni fogok a grófok szemében, és a witenagemot támogatni fogja a kihívásomat Ufegeat király ellenében?

Gerard tudatába kellemetlenül befészkelte magát, hogy olyan hídon kel át, melyen nincs visszaút.

– Ealdor, egyetlen ilyen tett jut eszembe. Úgy hiszem, van esély a sikerre, bár a kockázat mindenki mást elriasztana, akit valaha ismertem, és nem is ígérhetek...

A rabló elfintorodott.

– Nem szeretem a kockázatot.

Gerard szája néhányszor kinyílt, majd becsukódott...

Æled zöld tekintete jegesen meredt le rá.

– Az ostobaság nem bátorság. Az ész nem gyávaság. Sose vállalok szükségtelen kockázatot. Megtervezem a lépéseimet, és mérlegelem az árát. A mottóm: Ha farkasra vadászol, vigyázz a nőstény farkassal!^[3] Ritkán jár messze. Ha ez eszedbe jutott volna Poroszkarévben, tudtad volna, hogy Wærferhðnek sok nőstény farkas áll a háta mögött.

– Igen, ealdor – mondta Gerard leforrázva.

– Ám vállalom a kockázatot, ha megéri a végeredmény, és elfogadhatóak az esélyek. Folytasd!

– Köszönöm, ealdor. Az általam javasolt vadászat királlyá tehet, vagy megölhet, ám ha kudarcot vallasz, nem hiszem, hogy bárki nevetne rajtad.

Ekkor előbújt a mosoly, ragyogóan, akár a felkelő nap.

– Ez fontos! Nyergelj föl! Induljunk, mielőtt a megyei elöljáró megint a nyomomba ered. Ha megfojtom, amire nagyon is vágynék, komoly bosszúságot okozok a jó Ufegeat királynak.

Eleinte olyan gyors iramot diktált, hogy nem tudtak beszélgetni. Am ahogy maguk mögött hagyták a város messze nyúló peremét, és a búzamezőkön át a sziget belseje és a jégsapkás Cwicnoll felé indultak, ügetésre lassított, és Gerard beérte őt.

– Biztonságos csak így, őrök nélkül kilovagolnod?

– Hogy nekem? Minek kellenének ide házi tbegnek? – Æled megvetően horkantott. – Úgy, mint Törékeny Taisson? Akinek a betegágyát száz kardforgató veszi körül?

– Elnyerted az ország leggazdagabb megyéjét. Ellenségeket is szerezned kellett vele.

Æled ezt hallva mosolyra fakadt.

– Persze. Például Ufegeat királyt. Ám a meggyilkolásom csak vérviszályt szülne. Ha valaki megöli Taissont, a chivialiak rögtön megkapják Ambrose-t. Mi itt tudunk jobb módot is. Ha Catterstow fyrdje úgy dönt, szabadulni akar tőlem, megvan rá a módja.

Így elmagyarázva különös rendszerük kevésbé tűnt barbárnak, sőt már-már ésszerűnek hatott.

– Mi van a hűségeskükkel, amelyeket mindenki letesz?

– Mi lenne? Cserébe megesküszöm, hogy erős és igazságos uruk leszek. Ha kapzsi leszek, elvadulok, vagy túlságosan elaggok, hogy kardot fogjak, akkor megszegem az alku rám eső részét, és szabadon kereshetnek nálam jobbat. – A vigyor egy röpke pillanatra visszatért. – Ha pedig mégse, óvakodjanak az árulók! De király akarok lenni, utána pedig gazdaggá és boldoggá teszem Catterstow-t. Mondd el, mi a terved!

Még jobban lelassított, mikor az ösvény elhagyta a megművelt síkságot, és meredek legelőkre hágott föl. A Cwicnoll eltűnt szem elől, hegygerincek és kisebb csúcsok mögé bújt.

Gerard összeszedte a gondolatait. Sokszor elgyakorolta ezt a pillanatot.

– Valami mást kell csinálnod, nem elég egy újabb færing, hisz’ már megmutattad, hogy azt mindenki másnál jobban műveled. Egy egyszerű vérontás se lesz elegendő.

Æled türelmetlenül bólintott.

– Akármilyen sült bolond képes mészárlást rendezni. Az erőszak általában csak gondot hoz majd később, így hát csak akkor élek vele, ha muszáj.

– Erre emlékezni fogok, ealdor. Itt nem lesz szükség erőszakra, vagy csak nagyon kevésre. Aznap éjjel azért jártam Poroszkarévben, mert visszafelé tartottam Grandonba Gyertyalápról. Ez a Wartle partján fekszik, úgy egynapi út nyugatnak. – Vállrándítás tudatta vele, hogy a martalóc sose hallott róla. – Régi feljegyzések tanúsága szerint a baelek a folyón akár Wartcasterig és Tonworthig is eljártak dúlni, ám III. Goisbert idejében országutat építettek a part mentén, s hidat a Wartle fölött. A szörnyűséges baelek már nem tudtak följutni hajóikkal a folyón.

Æled kételkedve húzta föl rézszín szemöldökét.

– Valóban?

– Vagy csak nem próbálkoztak. A gyertyalápi vár rommá lett. Elhagyták. A család a Gyertyaláp Parkban él, úgy három mérföldre a szárazföld belseje felé. Nagyon szép kúria, ám a kerítést szinte át lehet ugrani. Amint mondtam, a Címertani Főiskolának úri tudora vagyok... voltam. Furcsa munkákat végzek a nemességnek. Lord Gyertyaláp hozzáadja a lányát Szűzhegy hercegéhez, aki fél Westerth-et birtokolja. Hatalmas ünneplés készül. Azért küldtek Grandonból, hogy tanácsot adjak – kit kell meghívni, kit kell bemutatni kinek, ki üljön az asztalfőhöz közel, ki hozhat katonákat. Hány szolgáló legyen. Ilyesmik.

Három nap alatt kész lett volna. Egy hét alatt illett volna kész lennie. Végül két hétre nyújtotta a dolgot.

– Sok zsákmány lesz a mulatságon? – kérdezte Æled nem túl nagy lelkesedéssel.

– Zsákmány? Gondolom, a kövér hölgyek elhozzák majd a saját súlyukat gyöngyben. Szűzhegy hercege egy disznó. A háta mögött Bűzfejnek hívtam, egészen addig, míg rettegni nem kezdtem, hogy szemtől szemben is így szólítom véletlenül. A lehelete ötven lépésről leterítene egy lovat. Undorító kiütés van a kezén és a nyakán, és a vakarózása alapján mindenhol máshol is, és háromszor annyi idős, mint az ara. Némelyik unokája majdnem annyi idős, mint a lány! Csakhogy Westerth-ben ő a legerősebb kutya: nagy hatalmú, rosszindulatú és bosszúszomjas. A Gyertyalápok semmit nem mernek tenni, hogy... – Szinte ordított, Æled pedig furcsán nézett rá.

Gerard elővette a tunikájába tűrt papírtekercset, kibontotta az azt rögzítő szalagot, és átnyújtotta. A bael vetett rá egy pillantást, majd visszaadta.

– Igen, láttam már. Nagyon tehetséges vagy. Eltöprengtem rajta, vajon létezik-e.

– A rajz a nyomába se ér. A közelében sem jár. Tizenhét éves, és... tökéletes! Szellemes, talpraesett, megértő... – És egy emberi fertőhöz akarják hozzáadni. Gerard megígérte neki, hogy nem lesz ott a szertartáson. – Héthold tizenötödikére tűzték ki az esküvőt. – Eszébe jutott, hogy a bael naptár különbözhet attól, amit ő ismer. – Az a nyári napfordulóhoz legközelebb eső telihold napja. Láttam, hogyan tetted partra a Græggost. A híd neked nem jelentene komoly akadályt. Könnyedén megkerülnéd, áttolnád mellette a hajóid, át az úton. Akkora táv, mint innentől addig a szikláig.

– Görgőkön megcsinálhatnánk. – A grófot nem nyűgözték le az eddig hallottak. – Ha dagály van, hajózható a folyó, és kedvező az időjárás. Visszaérnénk a partra, mielőtt egyetlen katona is odatalál. Jó előre fel kellene mérni a terepet. A lány nagyon szép, és megértem, hogy nem tetszik a frigy, de nem tehetek kockára több száz embert, csak azért, hogy elraboljak egy öreg herceget a menyegzőjéről. A kövér dámák ékszerei csábítóak, elismerem. Világraszóló csíny lenne, és Baelmark minden csarnoka rázkódna a röhögéstől, de...

Szemöldökráncolva hagyta félbe, mert Gerard is nevetett. Magas hangú, hisztériával határos kacaj volt.

– Bocsáss meg, ealdor! Nem vagyok járatos a ræd-adásban. Elfelejtettem említeni, hogy Charlotte nagyanyja Kristály hercegné, II. Ambrose lánya. Charlotte egy nemzedék különbséggel Taisson király unokatestvére, következésképp Ambrose koronaherceg másod-unokatestvére. Egy nemzedékkel közelebb áll a trónhoz, mint én, ám én csak házasság révén vagyok rokon. Én nem vagyok királyi vérből való, ő igen. Charlotte vére uralkodói. Ő a hetedik az öröklési rendben.

Æled mosolya visszatért. Egyre szélesebbre és szélesebbre nőtt.

– Hadd lássam csak még egyszer azt a rajzot! Ó, igen! Ó, igen, igen! Folytasd, wita!

– Nőül kellene venned – válaszolta a hirtelen megrettent Gerard. – Nem elég elrabolni és megerőszakolni! El kell venned őt!

– Igen, Gerard. Elvenném. – Æled mély levegőt vett. – Igen, el jogom őt venni! Chivial királyának unokatestvérét! Az ország szépét. Vele kart karba öltve megjelenni a witenagemot előtt... Ez igazán trónra méltó dolog lenne! Kiváló rædet adsz, wita! Folytasd!

– Van itt egy nőstény farkas.

– Én legalább hatot látok! – mondta Æled egy tortákat számláló gyermek örömével.

– Charlotte elég közel áll a trónhoz ahhoz, hogy kénytelenek legyenek meghívni a királyt a...

– Taisson is ott lesz? – A bael szeme megvillant.

– Nem, nem! – sietett leszögezni Gerard, s eszébe jutott, hogy olyan gyilkosnak ad tanácsot, aki talán sokkal szívesebben menne el a witenagemotra a király fejével a hóna alatt. – Az egészsége miatt nem lehet ott. És ne vágj ilyen csalódott arcot, ealdor! Chivial királyainak Pengéi vannak! Két-három Penge az egész werododat haleledellé aprítja.

– Talán.

– De tényleg! A gond az, hogy Ambrose koronaherceg is elfogadhatja a meghívást. Elég sokat utazik, mióta elérte a felnőttkort, és Westerth-ben még nem járt. Figyelmeztettem őket, hogy Bádogtrombitára is számítaniuk kell. Ez a beceneve. Egy hetvenkedő ifjú. És neki is vannak Pengéi, szóval...

– Mennyi idős?

– Húsz. Vagyis jövő hónapban lesz huszonegy.

– Ó! Melyik héten?

– Ööö, a másodikon.

Æled mosolya minden eddiginél szélesebben tért vissza.

– Micsoda véletlen! Egyidősek vagyunk. – Továbblovagolt és a füvet bámulta, míg witája lélegzet-visszafojtva várt. Kisvártatva a bael felnézett, a szeme nagyon-nagyon veszélyesen csillogott. – Mekkora váltságdíjat fizetne Chivial a koronahercegéért?

– Talán ott se lesz!

– De ha mégis? Mennyi ezüstöt fizetne Taisson?

– Te hány embereddel fizetnél? Mondtam, Ambrose-nak saját Pengéi vannak – és talán a Királyi Testőrségből is hozhat párat, mert azok halálra unják magukat, míg Taisson betegszobáját őrzik. Száz embert is veszítenél, mielőtt egyáltalán hozzányúlhatnál. Ráadásul nagy vívónak képzeli magát, úgyhogy valószínűleg meghalna a tusában, és nem nyernél semmit. Hány wita támogatna téged egy ilyen mészárlás után?

Æled rágcsálta egy darabig a szája szélét, majd fölsóhajtott.

– Túl kevés, és én se lennék köztük. Igazad van. Szavamat adom, nem teszek semmit a herceggel. Te viszont úgy beszélsz, mint aki szerelmes ebbe a lányba. – A tekintete Gerardéba fúródott. – Kikosarazott téged, barátom? Ez a te kis bosszúd? Rablókkal hurcoltatod el?

– Dehogyis!

– Akkor hát mit számít ő neked?

– Semmit! – bizonygatta Gerard. – Ő csak egy szép lány. Mindössze pár napos az ismeretségünk, ealdor, de tényleg. Csupán sajnálom őt, amiért ahhoz az öreg, bűzhödt kecskéhez kell hozzámennie, ennyi az egész.

– Hmm? – válaszolta Æled. – Nos, megesküszöm neked, hogy feleségem és királyném lesz, és bárki, aki akár csak magára vonja a tekintetét, azt fogja kívánni, bár meg se született volna. Ezt a részét megérted, ugye?

– Én pedig megesküszöm neked, ealdor, hogy semmilyen csúf gondolat...

– Ó, hát persze! Most viszont sok tervezés vár ránk, és számtalan dolog, ami rosszra fordulhat. – Fölnézett az előttük tornyosuló csúcsokra. – Most egy olyan emberhez tartok, aki afféle jövendőmondó. Nem tudom, hogy beleegyezik-e, hogy te is meglátogasd, de bölcs rædet adhat ebben az ügyben. Nem hiszem, hogy ez az egész sikerülhet a szellemek segítsége nélkül. Ha bárki meg tudja oldani a gondjainkat, akkor Healfwer lesz az.