Csang Fen, avagy a kísértetes ház

Avej her­ceg­ség­be­li Csang Fen csa­lád­ja na­gyon gaz­dag volt. Utóbb azon­ban egy­szer­re csak tönk­re­ment, és el­ad­ta há­zát a li­jan­gi Cseng csa­lád­nak. A Csen­gek be­köl­töz­tek, ámde at­tól fog­va egyi­kük a má­sik után esett ha­lá­los be­teg­ség­be, ezért az­tán to­vább­ad­ták a há­zat a Je-beli Ho Ver­mek. Ho Ven pe­dig min­den éj­sza­ka kard­dal a ke­zé­ben föl­má­szott az észa­ki csar­nok kö­zép­ső ge­ren­dá­já­ra, s ott várt ku­po­rog­va. A má­so­dik őr­kö­dés köz­ben egy­szer­re csak meg­pil­lan­tott egy em­bert, aki tíz láb­nál is hosszabb volt, ma­gas ka­la­pot és sár­ga ru­hát vi­selt. Be­lé­pett a csar­nok­ba és han­go­san meg­kér­dez­te:

– Kar­csú De­rék! Mi­képp le­het­sé­ges, hogy a ház­ban egy élő em­ber le­he­le­tét ér­zem?

– Nincs itt sen­ki – hang­zott a fe­le­let.

Ke­vés­sel utóbb ott volt egy ma­gas ka­la­pot és zöld ru­hát vi­se­lő alak, majd utá­na még egy ma­gas ka­la­pot és fe­hér ru­hát vi­se­lő alak is. Mind kér­dé­sük, mind a fe­le­let ugyan­az volt, mint előbb.

Ami­kor már kö­ze­le­dett a haj­nal, Ho Ven le­eresz­ke­dett a csar­nok­ba, és hir­te­len meg­szó­lí­tot­ta „Kar­csú De­re­kat”.

– Ki­cso­da a sár­ga ru­hás? – kér­dez­te.

– Arany – jött a fe­le­let – a csar­nok nyu­ga­ti fa­lá­nak al­já­ban.

– S ki­cso­da a zöld ru­hás?

– Réz­pénz, a csar­nok előt­ti kút­tól öt lé­pés­nyi­re.

– És ki a fe­hér ru­hás?

– Ezüst, a fal észak­ke­le­ti sar­ká­nak osz­lo­pa alatt.

– És te ki vagy?

– Én egy mo­zsár­tö­rő va­gyok, a ke­men­ce alatt.

Ami­kor meg­vir­radt, Ho Ven a mon­dott sor­rend­ben ásni kez­dett, s meg is ta­lált öt­száz csin ara­nyat, ugyan­annyi ezüs­töt, réz­pénzt pe­dig több mint tíz mil­li­ót. Az­u­tán elő­vet­te a mo­zsár­tö­rőt s el­éget­te, és a ház­ban at­tól fog­va nyu­ga­lom ho­nolt.