A rászedett kísértet

A nan­jan­gi Cung Ting-po, még if­jú­ko­rá­ban, éj­sza­ka egy­szer egy kí­sér­tet­tel ta­lál­ko­zott. Kér­dez­te, ki az?

– Kí­sér­tet – mond­ta az, majd vissza­kér­de­zett: – És te, ba­rá­tom, ki­fé­le vagy?

– Én is kí­sér­tet vol­nék – fül­len­tet­te Ting-po.

– Hová tar­tasz? – fag­gat­ta to­vább a szel­lem.

– Jüan vá­ro­sá­ba – hang­zott a fe­le­let.

– Én is épp oda igyek­szem – mond­ta a kí­sér­tet, és együtt men­tek to­vább. Né­hány mér­föld után meg­szó­lalt a szel­lem:

– Szer­fö­lött ki­me­rít a gya­log­lás. Nem vol­na jó, ha föl­vált­va vin­nénk egy­mást a há­tun­kon?

– Bi­zony nem vol­na rossz – vá­la­szol­ta Ting-po.

Előbb a kí­sér­tet vit­te őt a vál­lán, de né­hány mér­föld után meg­szó­lalt:

– Ba­rá­tom, te túl­sá­go­san ne­héz vagy. Tán nem is vol­nál kí­sér­tet?

– Friss ha­lott va­gyok – ma­gya­ráz­ko­dott az em­ber –, ezért na­gyobb a sú­lyom.

Ez­u­tán Ting-po vet­te vál­lá­ra a kí­sér­le­tet, ki csöp­pet sem volt ne­héz. Há­rom­szor is vál­tot­ták egy­mást.

– Friss ha­lott va­gyok még – kezd­te újra a szót Ting-po –, nem tu­dom, hogy a kí­sér­te­tek­nek mi­től kell óva­kod­ni­uk?

– Csak az em­be­ri nyá­lat nem áll­hat­juk – ok­tat­ta a szel­lem.

Kö­zös út­juk ek­kor egy fo­lyó­hoz ért, és Ting-po hagy­ta, hogy előbb a tár­sa kel­jen át. Hall­ga­tó­zott, de a víz meg se csob­bant. Bez­zeg mi­kor rá­ke­rült a sor! Cso­bo­gott, lo­cso­gott a lába alatt.

– Hát te mi­fé­le zajt csi­nálsz? – kér­dez­te a szel­lem.

– Ne fur­csáll­jad, hi­szen még friss ha­lott va­gyok, nem gya­ko­rol­hat­tam a ví­zen­já­rást – nyug­tat­ta úti­tár­sát az ál­kí­sér­tet.

Jüan vá­ro­sá­nál jár­tak, és ép­pen Ting-po volt a so­ros. Vál­lá­ra kap­ta a kí­sér­te­tet, s mi­kor már a nya­ká­ban tud­ta, meg­mar­kol­ta hir­te­len. A kí­sér­tet na­gyot si­kí­tott, ki­a­bál­ni kez­dett, kér­te, hogy eressze le, Ting-po azon­ban rá sem he­de­rí­tett, míg be nem ért vele a vá­sár­ba, ott az­tán le­tet­te a föld­re. Ak­kor a kí­sér­tet kecs­ké­vé vál­to­zott át, és Cung Ting-po egy­sze­rű­en el­ad­ta. Ne­hogy még­is vissza­vál­toz­zék, előbb jól meg­köp­köd­te. Mi­után más­fél­ezer pénzt ka­pott érte, ha­za­ment.

Ezért mond­ták róla an­nak ide­jén:

Ting-po szel­le­met adott el, és meg­ér­te:

Más­fél­ezer tal­lért ka­pott érte.