A RÁ­SZE­DETT KÍ­SÉR­TET

A kö­tet Kína pró­za­iro­dal­má­nak két, Eu­ró­pá­ban ke­vés­sé is­mert kor­sza­ká­ból nyújt íze­lí­tőt. Az is­me­ret­len szer­zők ál­tal a III-VI. szá­zad­ban írt fan­tasz­ti­kus „kis el­be­szé­lé­sek” még nem no­vel­lák, de már túl­men­nek a me­sén. Írás­tu­dók ír­ják őket, bő­sé­ge­sen me­rít­ve a budd­his­ta és ta­ois­ta le­gen­dák, va­la­mint a folk­lór nyers­anya­gá­ból. Nyel­vük az írott, klasszi­kus kí­nai nyelv, amely tö­mör­sé­gé­vel sze­ren­csés köz­ve­tí­tő­je a csí­rá­zó no­vel­la-for­má­nak.

A Tang-kor­ból (618-907) szép szám­mal ma­rad­tak ránk szin­te re­ne­szánsz le­ve­gőt árasz­tó el­be­szé­lé­sek. Kö­te­tünk há­rom va­ló­di gyöngy­sze­met kí­nál kö­zü­lük: Sen Csi-csi: Zsen, a ró­ka­tün­dér, Li Csao-vej: A sár­kány­ki­rály lá­nya, Li Kung-co: A déli tar­to­mány kor­mány­zó­ja című írá­sai a vi­lág­iro­da­lom leg­szebb no­vel­lái közé tar­toz­nak.