Egy kis ligetben álltunk, egy forrás mellett, és vízcsobogást hallottam.
Rendben – szólaltam meg óvatosan. – És ezt most
hogyan csináltuk?
Lee vállat vont. – Őszintén szólva én magam sem tudom pontosan, te hogyan csinálod. Mire gondoltál?
Mire gondoltam? – Semmire – mondtam, és végre félresimítottam a tincset az arcomból.
– Az nem lehet. Valamire gondolnod kellett, különben nem volnánk itt.
Tehát mégiscsak vannak irányított időutazások? –
kérdeztem, és kíváncsian a vízbe néztem. Vajon Mildred mindjárt
felbukkan?
Hívni kell.
Rémülten fordultam meg.
Mi az? – kérdezte Lee.
Honnan tudod, mire gondoltam, mikor nem
nézhettél a szemembe?
Lee szeme hitetlenkedve elkerekedett. – Én... én csak sejtettem, mire gondoltál. Egyébként meg sem szólaltam.
Egymásra bámultunk.
Ezt egyszer már csináltad – emlékeztem vissza. –
A franciadolgozatnál. Kijavítottál.
Lee nyelt egyet. – Én csak gondoltam. Ez azt jelenti, hogy tudsz a gondolataimban olvasni?