ÉJSZAKA LONDONBAN

Richard már az előcsarnokban várt, a számtalan feldíszített fenyőfa egyike mögé rejtőzött. Hirtelen kalapálni kezdett a szívem.

Hú, Felicity, nagyszerűen nézel ki – üdvözölt csillogó szemmel.

Akadt egy kis segítségem – vallottam be neki. – Mehetünk?

Persze. – Gálánsan nyújtotta a karját.

A taxisofőrnek a Science Museum címét mondtam be.

Egy kis kultúra? – kérdezte Richard felvont szemöldökkel.

Ma este különleges lézershow-t tartanak. Azt gondoltam, tetszene neked – magyaráztam. – Vagy valami mást szeretnél csinálni?

Nem, nem. Ez jól hangzik.

Néhány perccel később oda is értünk. Az épület előtt már sok ember gyűlt össze. Richard magától értetődőn megfogta a kezemet.

A szívem, amely már éppen megnyugodott valamelyest, újra gyorsabban kezdett verni. – Tulajdonképpen mi történik, ha felismernek? – kérdeztem halkan.

– Akkor B-tervhez kell folyamodni.

És az miből áll? – kérdeztem meglepetten.

Csak azért is végignézzük.

Elnyomtam a vigyorgásomat. – Szólítsalak más néven? Hogy ne legyen olyan feltűnő? Hogy tetszik a Dick? A Richard jellemző angol becézése.

Grimaszt vágott. – Ha muszáj. És én hogy nevezzelek téged? A Felicity olyan hosszú. Hogy szólítanak a barátaid?

Néhányan Citynek – mondtam szárazon.

– Városnak? Nem valami találó. Olyan otrombán hangzik.

Éreztem, hogy elpirulok. Szemmel láthatóan nem talált otrombának. – Lee Fay-nek hív – vallottam be halkan.

Fay, a tündér. Ez jól hangzik. – Richard melegen rám mosolygott. Közel sem volt olyan magas, mint Lee, de neki is jó illata volt. Drága, nem tolakodó borotválkozás utáni gél, holott nem borotválkozott, hanem egy kicsit borostásan hagyta az arcát. Bizonyára azért, hogy ne legyen olyan feltűnő. A filmjeiben többnyire simára van borotválva.

Hogyhogy újra Londonban vagy? – kérdeztem egy idő után.

Előzetes megbeszéléseket folytatok egy új filmről, amelyet itt, Londonban forgatnak. Ezért leszek itt januártól hosszasabban.

Ez remek. Akkor gyakrabban találkozhatnánk – mondtam ösztönösen, és rámosolyogtam.

Visszamosolygott. – Reménykedtem benne. A lila igazán jól áll neked, Fay.

Végignéztem magamon. – Lee gondoskodott a ruhákról. – Amikor a meglepett tekintetét megláttam, elmeséltem neki a délutáni átváltozásomat.

Richard nevetett. – És Lee mindent egyedül vásárolt? Hihetetlen. Én bevallom, a méretedet sem tudtam volna.

Még szerencse, hogy nem tudod, különben nem is találkoznál velem – mondtam undorodva.

A lézer show elkezdődött, és lelkesen figyeltük a színes fényeket és alakzatokat.

Mígnem Richard hozzám hajolt, és így szólt: – Van egy érzésem.

Megütközve néztem rá.

Vigyorgott. – Olyan érzésem van, hogy a ma éjszaka jó éjszaka lesz.

Igencsak melegem lett. – Hm?

A mobilod?

Ó, istenem, igaza volt. Csengett a mobilom, és körülöttünk néhány ember már idegesen nézett ránk. – Elnézést – dünnyögtem zavartan, a kabátom zsebébe nyúltam, és elővettem a telefonomat. Phyllis. Mit akar ilyenkor? Kísértést éreztem, hogy kinyomjam. De ezt nem tehettem meg Phyllisszel. – Phyllis, mit akarsz? – Amennyire csak lehetett, próbáltam tompítani a hangomat.

Látlak! Mi is itt vagyunk. Bemutatsz bennünket Richardnak?

Rémülten körülnéztem, és valóban: tőlünk jobbra integetett nekünk a tömegből. Nem volt egyedül. A többiek is ott voltak: Corey, Nicole, Jayden és Ruby.

Meglepetten visszaintegettem. – A program szerint a show-nak húsz perc múlva vége. Találkozzunk az Apollo 1onél, rendben? – suttogtam végül. Phyllis felemelte a hüvelykujját, és láttam, ahogyan Ruby és Nicole ugrabugrálni kezd. Letettem, kikapcsoltam a mobilomat, és eldugtam.

A barátaid? – kérdezte Richard, aki végig fülelt.

Igen, nem tudtam, hogy ma este ők is itt lesznek. Ha nincs ellene kifogásod, szívesen megismernének. Főleg a lányok.

Nem volt ellene kifogása. Újra a remek show-ra összpontosítottunk, és amikor véget ért, magától értetődőn a vállam köré fonta a karját. A barátaimnak majd kiesett a szeme, amikor megláttak bennünket.

Richard, ők Phyllis, Nicole és Corey.

Mindenkinek megrázta a kezét.

Hol van Ruby és Jayden? – kérdeztem tőlük.

Ruby apja fogadást tart, úgyhogy a show után pincérkednie kell otthon, Jayden pedig segíteni akart neki – felelte Corey. – Te jó ég, City, lehengerlő vagy. – Elismerően végigmért. Valószínűleg akkor nézett meg először úgy isten igazából, amióta ismertük egymást. De lehet, hogy csak a kísérőm miatt.

Mi a tervetek? – kérdezte Nicole.

Richard rám nézett.

A Roadhouse-ban a Covent Gardenben egy ír banda játszik – mondtam, és hozzátettem: – Ti is jöttök? – Nem zárhattam ki a barátaimat, mindegy, mit gondolt Richard. Nicole és Phyllis ragyogóan Richardra mosolyogtak, Corey pedig rám.

Mindannyian taxiba ültünk, és a Covent Gardenbe mentünk. Itt valamelyik pubban mindig élő zene szólt, mi pedig élveztük a zenét, a sört és a beszélgetést. Két órakor elváltunk egymástól.

Richard hazavitt. A házunk kapuja előtt zavarba jöttem. Egy ilyen szép este után egyszerűen jó éjszakát kívánni és a házba menekülni felettébb illetlenség lett volna. Az agyam minden szegletét átkutattam a megfelelő zárszó után, amely kifejezné mindazt, amit mondani szeretnék, de mégsem úgy hangzik, hogy: „Gyereket akarok tőled".

Ö... remélem, Corey nem untatott túlzottan a láncfűrészes filmről való locsogásával.

Richard kicsit megrázta a fejét. – Nem, rendben volt. Kedves barátaid vannak.

Egyetértőn bólintottam. – Én... én most... – A kapura mutattam.

Mély levegőt vett, majd gyengéden magához húzott, és az arca egészen közel került az enyémhez. Még közelebb... mígnem az ajkunk összeért. Ez volt az első csókom, és nem tudtam, mit kellene tennem. Szerencsére Richard tudta. Magához szorított, és kinyitotta a száját. A csók élénkebbé vált. Éreztem Richard borotválkozás utáni arcszeszét, meg a sört, amit megivott anélkül, hogy berúgott volna. Aztán a nyelve hegyét éreztem a fogaimon. A hasamban valami verdesni kezdett. Ijedten levegőt vettem. Richard kihasználta az alkalmat, és a száját még jobban az enyémhez szorította. A kezemmel a hajába tártam, és élveztem az izgató érzést, amelyet az ajka keltett az ajkamon. Jóllehet, soha többé nem váltam volna el tőle, ha hirtelen nem halad el mellettünk néhány kurjongató, éjszakai járókelő.

– Jelentkezem. Jó éjszakát, Fay. – Úgy tűnt, Richard sem enged el engem szívesen. A szemében csodálatot láttam. Még egyszer rám mosolygott, és megvárta, amíg a házba értem. A kapu tejüvegén át láttam az árnyékát, amint beszáll a várakozó taxiba.

Sokáig feküdtem ébren, és felidéztem az érzést. Richard Cosgrove megcsókolt engem. Engem!

És még másik két randevú várt rám két másik férfival... Flónak igaza volt: ez szokatlan. Főleg az én helyzetemben.

Ki gondolta volna, hogy egy csók ilyen kábító tud lenni? Enyhe remegéssel a hasamban elaludtam.