COREY-NÁL

Amikor délután feljöttem a metróból, először egészen elvakultam. A nap fénye újra olyan erőteljes és átható volt, hogy minden házfal világosabbnak, és valamennyi fa, levél és virág színesebbnek látszott. Tipikus őszi fény. Impresszionistáknak való ihleti Ebben a fényben könnyű elképzelni Renoirt, amint egy parkban üldögél, és a fák alatt egyesével megfesti a napfoltokat.

De sajnos mindjárt újra egy sötét szobában, tankönyvek fölött fogok ülni. Corey húgának, Cherylnek minden létező segítségre szüksége volt angolból, nekem pedig a pénzre volt szükségem, amelyet a korrepetálással kerestem.

Szerettem London kis parkjait. Zöld oázisok a zajos kősivatagban. Corey egy mellékutcában lakott, és bár a metróállomástól kerülő volt, mégis mindig a parkon keresztül mentem hozzá. Főleg, ha sütött a nap. Az egyik padon három nyugdíjas napozott, a mászókákon gyerekek játszottak, és anyukák fecsegtek egymással, miközben babakocsikat tologattak, és az idősebbeket figyelték játék közben. Nem sokkal előttem az úton két holló ugrándozott eleség után kutatva.

Az egyik pillanatban ezt az idilli képet láttam, a következőben pedig csak egy mezőt. Sem embereket, sem házakat, és lármát sem hallottam. Halotti csend honolt. Az emberek, az autók – minden eltűnt. Csak a mező volt, és egy-két méter távolságban, egy dombon néhány fa.

Megtorpantam, és rémülten levegőt vettem. Abban a pillanatban újra a parkban álltam. A zaj azon nyomban visszatért.

Szédültem, és be kellett fognom a fülem. Mi történt? Látomás volt? Vagy kezdek becsavarodni? A szívem szabálytalanul vert, a térdem rogyadozott. Bizonytalanul tovább botorkáltam. Csak jussak ki innen.

A park minden báját elveszítette. De nem csak ez. Féltem. Mi váltotta ki ezt? Néhányszor mély levegőt vettem, majd kifújtam, mígnem újra képes voltam rendesen továbbmenni. Amikor a hollók mellett elhaladtam, a ferdén döntött fejükkel engem figyeltek.

Corey nyitott ajtót. – Cheryl a zuhany alatt van. Még vagy fél óra – magyarázta.

Ez megint jellemző volt. Akkor csak fél órát gyakorolhatunk, mert utána a kocsmában kell dolgoznom. Követtem Corey-t a szobájába, hogy ott várjak.

Ó, szia, Jayden! – kiáltottam meglepve. Jayden Corey mellett ült a számítógépnél. De zavarba jött, amikor meglátott.

Szia, City – mondta. A hangja egy kicsit rekedtnek hatott. Ha nem lett volna sötét a bőre, megesküdtem volna rá, hogy teljesen elvörösödött.

A tekintetem az ablakra siklott, közvetlenül a számítógép mellett. A szemközti ablakban abban a pillanatban elsuhant egy nő. Megértettem.

Ó. Édes Istenem. – Újra az ablakra néztem. A nő a melltartójától és a tangájától eltekintve egészen egyértelműen meztelen volt. Most már tudtam, miért jött zavarba Jayden. A számítógépre vetett pillantásom megerősítette a sejtésemet, ugyanis a képernyő ki volt kapcsolva. – Ti nyomorult kukkolók – sziszegtem.

Corey szégyentelenül vigyorgott. – Ne csináld már, City. Soha többé nem fogok a kilátás miatt panaszkodni.

A nő telefonálás közben ide-oda mászkált, és jó kilátást engedett a 110–60–90-jére.

Főleg a 90-jére, mert folyton hátat fordított az ablaknak.

Ne sajnáld már ezt tőlünk, City! – mondta Corey, de közben rám sem nézett. – Nektek, lányoknak egy kis ideje úgyis minden nap ott van az orrotok előtt egy élvezeti cikk. Most legalább Jaydennek és nekem is jut valami.

Megdöbbenten néztem rá. – Ha élvezeti cikk alatt a padtársamra gondolsz...

Természetesen, ki másra?

Lee nem igazán holmi... – tiltakoztam volna, de aztán eszembe jutott Felicity, Cynthia és Ava, és lefékeztem a nyelvem. – Legalább nem meztelen – csillapodtam le.

Nem, szerencsére nem – mondta Corey őszintén –, akkor aztán végképp komplexusaim támadnának. Amióta az iskolánkba jár, egyetlen nő sem néz rám.

Előtte sem nézett rád egy sem. Csak soha nem vetted észre – mondta Jayden szárazon, miközben tovább legeltette a szemét az ablakon. Miss Pucérság éppen lehajolt valamiért.

Elég volt! – kiáltottam, és az ablak elé álltam. – Legalább addig viselkedjetek, amíg én itt vagyok! Ezenkívül gondolj már a húgodra! Tizenhárom éves. Mit gondolsz, mi történik, ha ezt észreveszi?

Fogalmam sincs – vallotta be Corey zavartalanul. – Valószínűleg nem fogja azonnal szexjátékokra cserélni a Sheepworld cuccait.

De lehet, hogy az alsóneműjét tangára cseréli, aztán ő is így fog páváskodni az ablak előtt. El tudom képzelni, mennyire tetszene itt szemben ennek a szakállas, komor pillantású férfinak.

Elégedetten láttam, ahogyan Corey undorodva fürkészi a Miss Pucérság feletti ablakot. Egy igencsak kétes kinézetű, sötét szakállas férfi ült ott. Bennünket bámult. Barátságosan intettem neki. Azonnal eltűnt.

Cheryl bedugta a törülközőbe csavart fejét az ajtón. – Kezdhetjük.

Milyen kedves. Tudtam, hogy kínosnak találja a korrepetálást. Nemcsak azért, mert olyan rossz angolból, hanem azért is, mert a nem menő bátyja nem menő barátnője segít neki... Álljunk csak meg! Azonnal kijavítottam magam. Leenek mégiscsak igaza van: amíg én lúzernek érzem magam, mindenki akként is fog kezelni. Fel kell hagynom vele.

Követtem hát, és arra a hét fontra gondoltam, amit nemsokára be fogok zsebelni. Miközben becsuktam az ajtót, hallottam, amint Jayden így szól Corey-hoz: – Remek ez a mi Citynk. Ő legalább nem dől be ennek a szép, szoborarcú aranyifjúnak.

Csak hazafelé úton jutott újra eszembe a parkbéli élményem. Vagy csak képzelődtem volna? Két holló juttatta újra eszembe. Az utcai munkálatok kordonján ültek, és ismét olyan érzésem támadt, mintha engem figyelnének. Tudtam, hogy badarság, de a hollók mindig ilyen hatással voltak rám. Másfelé néztem, és gyorsabban kezdtem lépdelni. A tekintetem egy kis olasz fagyizóra esett a másik oldalon. Az erőteljes őszi fényben Ava és Lee ücsörgött ott. Ava szabályosan majd elepedt, és a tele kanalával a fiú szája előtt egyensúlyozott. Lee engedte, hogy a lány etesse, és mindketten nevettek.

Úgy éreztem magam, mintha valaki lekent volna egy pofont – a megaláztatás és megütközés mellett. De aztán rögtön azt kérdeztem magamtól: miért érzek így? Hiszen Lee nem a barátom. Az iskolában az összes lány nyíltan sóvárog utána. Még Phyllis és Nicole is. A padtársam. Más semmi. Kedves és barátságos velem. Ezt kell értékelnem. És értékeltem is.

Titokban mégis abban reménykedtem, hogy ő más. Hogy nem fog bedőlni a három grácia mesterkélt viselkedésének. Hogy átlát ezen a felületességen, és... igen, és? Belém szeret? Ezt akartam?

Magamba néztem, és határozottan arra jutottam, hogy nem. Nem volt az esetem. Tényleg nem. Kitűnően nézett ki, érdekes volt, okos és udvarias, de valami zavart benne. Talán hogy túl jól néz ki, túl tökéletes. Talán csak azért, mert a barátaimon kívül először figyelt rám valaki. Talán mert gyanús volt nekem.

Ezenkívül szőke volt. Szőke hajú, kék szemű. Richard Cosgrove-nak, a kedvenc színészemnek sötét haja és szürke szeme volt.

Arra a következtetésre jutottam, hogy nincs rá okom, hogy megbántva vagy féltékenynek érezzem magam, ha Lee más lányokkal flörtöl. Inkább csak csalódtam. Velem az anyám kocsmájába akar menni, Felicityt már az első nap nyalta-falta, Avával meg együtt fagyizik. Egy Casanova. Épp ágy, mint ahogyan az első pillanatban gondoltam.

Egy kicsit mégis belém vájt. A hollók még mindig engem néztek. Olyan érzésem támadt, mintha kinevetnének.