III.

Az expedíció felszerelése kezdettől fogva hiányos volt, és a létszáma is kisebb a kelleténél. A parancsnoknak nem volt elég indulótőkéje, bár mindenét ebbe a vállalkozásba fektette, és még kölcsön is kért, amennyit csak tudott. Szinte az egész összeg ráment arra a két felderítő akcióra, amelyik az égvilágon semmi profitot nem hozott neki.

A nagy nyereség reményét azonban felcsillantották ezek az utak. Az idegenek, akiknek földjét a parancsnok meg akarta hódítani, csak afféle értéktelen csecsebecsének tartották az aranyat, és csak dísznek használták, pénzt nem vertek belőle.

Ferenc a második expedíciójáról hozott magával két ilyen egzotikus külsejű idegent, persze alaposan fölékszerezve, hogy szavainak mások is hitelt adjanak.

A jól ismert és mindig hallani vágyott kijelentés: „Azon a földön arany van" – több támogatót is szerezhetett volna az expedíciónak, ha csak azt nézzük, milyen nagy szüksége volt a Birodalomnak az aranyra, és hogy nem akárki tette a bejelentést; másfelől érthető, hogy mindenki inkább a biztos vállalkozásokba szereti befektetni a pénzét. Tíz évvel korábban találtak egy másik gazdag lelőhelyet, egészen messze a parancsnokétól, s a Birodalom gazdagabb előkelői inkább ebből a megbízható forrásból várták az aranyat, mint abból, amelyet még bizony meg kell szerezni.

Ferenc parancsnok épp ezért csak olyan embereket toborozhatott, akik minden kockázatot vállalnak, és nem féltik még az életüket sem – s mindezt esetleg semmiért.

Arra is kellett gondolniuk, hogy ha még sikerrel járnak is, a kormányzat húsz százalékot minden gondolkodás nélkül le fog gombolni róluk. Hiába, mivel az arany egyetlen piaca otthon volt, az adózást egyszerűen nem lehetett kikerülni. Az idegen világok barátságtalan tájain semmi hasznát nem vehették az aranynak.

A tőkehiány miatt a parancsnok csapata veszélyesen – sőt illegálisan – kis létszámú volt.

Csak nagy ravaszkodással sikerült az ellenőrzést kijátszva elhagyni a kikötőt az előírtnál kevesebb emberrel és hiányosabb felszereléssel.

Nem volt az egész gárdában egy valamirevaló tudós, hacsak nem nevezzük a navigátort, Bertalan kapitányt csillagásznak, ami azért messze járna az igazságtól. Nem volt a fedélzeten egyetlen antropológus sem, aki az idegenek félbarbár kultúráját tanulmányozhatta volna; nem akadt egyetlen biológus, hogy feltérképezze az idegen flórát és faunát. Fizikus sem volt a fedélzeten, csak néhány technikus, aki magához a hajóhoz értett, de ezenkívül semmi műszaki dologhoz nem.

Fegyverszakértőre viszont nem volt szükség, miután minden egyes katona a maga fegyverének specialistája volt. Ferenc parancsnok beérte ezzel, miután úgysem volt más választása.

Bányászati felszerelés? Ugyan már! Elég lesz a legegyszerűbb tesztelő apparátus is. Hogy a fémet, amelyért az egész Birodalom liheg, miként szerzik meg akkor?

A parancsnoknak erre a kérdésre is volt válasza, méghozzá pofonegyszerű. Ott vannak a bennszülöttek. Ha arany ékszereket viselnek, nyilván tudják, hol bányászható az arany. És majd szépen kibányásszák neki, ha ő úgy parancsolja.