Randall tejesen őrült volt, de a szó vonzó értelmében. A tizenharmadik Science Fiction Világtalálkozón, 1955-ben mindketten díszvendégek voltunk. Emlékszem, hogy minden időnket

együtt töltöttük, és óriási lármát csaptunk. Akkor még fiatalok voltunk.

.Nagyon tehetséges volt. És nemcsak a sci-finek a mestere, de szenzációsan jó versikéket is írt, konyhaművészetéről legyen elég, annyi, hogy süteményeit a Pogo rajzfilmsorozat figuráiról mintázta meg, Gilbert & Sullivan darabjait pedig még nálamnál is jobban ismerte.

San Joséban láttam utoljára, 1978 decemberében, amikor is képes voltam elvonatozni Kaliforniába, hogy megtartsak egy előadást. Nem sokkal ezután Randall súlyos agyhártyagyulladást kapott. Életben maradt ugyan, de ő, sajnos, már nem a régi Randall.

– IA