EPILÓGUS
„Három hónap telt el azóta. Dorian megbocsátott nekem, és én próbálom elhinni, hogy az nem számít. Tegnap éjjel rá is vett, hogy kimondjam ezt, éppen ilyen szavakkal. Még most, írás közben is elpirulok. Hogy mi mindenre rá nem vesz… az ötletein még egy tudós is meglepődik.
Azt hiszem, jön. Ki kell kapcsolnom ezt a gépet, folyton megpróbálja ellopni, hogy elolvashassa a titkaimat. Buta macska. Ő az én legnagyobb titkom.”
Ashaya Aleine személyes, titkosított naplójának részlete
Dorian nem volt jó kedvében. A macska, aki még mindig a testének foglya volt, karmolta őt belülről, az elméje tele volt ordítással és más leopárd hülyeséggel, ráadásul még a kedvenc puskája is elromlott.
– Shaya!
A párja kidugta a fejét a sátorból. Dorian ötlete volt, hogy Keenant vigyék el kempingezni. Noor is velük tartott. Végül, furcsamód a két felnőtt közül Ashaya élvezte jobban a kirándulást. A számítógépét alig vette elő, akkor is csak azért, hogy az élményeit leírja a naplójába. A naplóba, amit nem volt hajlandó megmutatni Doriannek.
-
Pszt! – szólt rá a nő. – A fiunk alszik a barátnőjével! – Végignézett a férfi sáros ruháján. – Te jó ég!Dorian morgott néhány keresetlen szót.
-
Törülközőt! – Merült egyet a közeli patakban, ruhástul, hogy lemossa magáról a sár nagy részét, de most meg csuromvizes lett.
Ashaya kifejező arcot vágott a férfi modortalansága hallatán, de fogott egy törülközőt a csomagból, és kivitte neki.
-
Ne hagyd, hogy a gonosz éned nyerjen! – A nő nekilátott a törülköző egyik végével szárítani a párja haját, míg Dorian az anyag másik végével megtörölte az arcát.
Amint végzett, a férfi elengedte a törülközőt, átkarolta, és magához rántotta a nőt.
-
Akkor vidíts fel!Ashaya elhúzta a száját.
-
Rendben, a kedvedért kifekszem meztelenül a napra, amint hazaértünk, és Keenan elmegy valamelyik barátjához. Most már boldog vagy?Dorian elvigyorodott, a rossz kedve fénysebességgel oszlott fel.
-
De még mennyire!
A mentál szája megrándult. Még gyakorolnia kellett a nevetést, de már tudta, hogy mikor boldog a párja.
Dorian odahajolt hozzá, és megcsókolta.
– És ha én is melléd fekszem meztelenül?
A nő ajka önkéntelenül kinyílt.
-
Ó, akkor nem csak törülközőt hozok, de másfajta szívességekre is hajlandó leszek.
Dorian imádta, hogy a párja így reagált rá. Lehajtotta a fejét, és még egy csókot lopott, mielőtt Ashaya hátralépett, és végignézett magán.
-
Összevizeztél! – A mellbimbói élesen rajzolódtak ki a pólója alatt.
Dorian a legszívesebben dorombolni kezdett volna, annyira elégedett volt magával, hogy ilyen szexi párt talált.
-
Talán jobb lenne, ha kiterítenéd száradni.
-
Te mindig csak erre tudsz gondolni?
-
Nem mindig. Csak általában.
Ashaya ajka széles mosolyra húzódott.
-
Itt vannak a gyerekek, emlékszel?
-
Mélyen alszanak. – Doriannek eszébe jutott az előőz éjszaka, amikor kiosontak kettesben. A kis közjáték nagyon is élvezetes volt.
És beszélgetni is volt idejük. Mert Ashaya bűntudata már Doriant is halálra gyötörte. Most végre kimerülésig szeretkeztek, és elmondhatta neki, hogy hagyja abba az önmarcangolást.
-
Megpróbáltuk, Shaya. Nem sikerült. Nem vesztettem semmit.
-
A reményt – ellenkezett volna a nő, de a férfi nem hagyta.
-
Itt vagy nekem te, és itt van Keenan. Boldog vagyok. – Ez a nő valóban hihetetlenül boldoggá tette.
-
De tudom, hogy fáj neked, hogy nem sikerült.
-
Fájt – vallotta be a férfi, mert nem tudott hazudni a párjának. – Rohadtul fájt, amikor rájöttem, hogy nem működik a kezelés. De elfogadtam, és túlléptem rajta. Nem vagyok az a búslakodó fajta.
A nő arca megenyhült.
-
Nem, tényleg nem vagy az. Te mész, és megoldod.
Most, hogy végignézett a párján, Dorian látta rajta, hogy még nem békélt meg teljesen a helyzettel, de idővel majd fog.
-
Van kávé? – kérdezte, miközben Ashaya a sátorba ment, hogy hozzon neki tiszta ruhát a csomagból.
-
Főzök, amíg felöltözöl. – Odadobott a férfinak egy farmert és egy felsőt.
Dorian éppen nyúlt, hogy elkapja a ruhákat, amikor az egész teste görcsbe rándult. Annyira váratlan és erős csapás volt, hogy a férfi a földre rogyott. A világ forogni kezdett a szeme előtt. Félig öntudatlanul érzékelte, hogy Ashaya felkiált, odaszalad hozzá, letérdel mellé. De Ashaya érintését nem úgy érezte, ahogyan szokta, furcsa volt. Az érzékei túl érzékenyek lettek, minden túl hangos, túl világos, túl éles lett körülötte.
Az őrszem első gondolata az volt, hogy a génterápia balul sült el. A második, hogy tudatnia kell Ashayával, nem haragszik rá. Nem az ő hibája volt. Csak a sors rohadt keze. De egy szót sem tudott szólni, a hangszalagjai nem működtek. Még a torkához sem tudott kapni, a keze is felmondta a szolgálatot.
-
Hagyd magad! – hallotta Ashayát kiáltani. – Ne állj ellen! Dorian, kérlek!
Hagyjam magam? Miről beszélt? Harcolnia kellett, csak így maradhatott életben.
-
Édesem, kérlek, kérlek, szépen kérlek!
Ashaya sohasem becézte így, jutott Dorian eszébe. Még tanulta, hogyan kell. Ő viszont szerette ugratni a párját azzal, hogy azt mondta…
Ekkor vágy és szerelem hulláma érkezett felé a párzási köteléken. Sós volt, akár a könnyek. Könyörgés.
Dorian nem tagadhatta meg a párja kérését. Sohasem tagadott meg tőle semmit.
Hagyta magát.
Agónia és eksztázis, tiszta öröm és megrázó fájdalom, öröklét és tiszavirágélet egyszerre. Azután vége lett. Dorian pislogni kezdett, de valami még mindig nem volt rendjén a látásával. A szeme túl közel volt a földhöz. Kinyitotta a száját, hogy megkérdezze Ashayát, miért sír, de a hang, ami a torkán kijött, nem emberi volt.
Ashaya felkacagott, amikor meglátta Dorian arckifejezését.
-
Olyan nagyon szép vagy. – Egy leopárd tanácstalan, zöld szemmel, és a legédesebb arckifejezéssel, amit életében látott. – Ó, bárcsak… – Kinyújtotta a kezét, és megsimogatta Dorian hátán a bundáját.
Dorian morduló hangot hallatott, a nő az ujjában érezte a nagymacska testének rezgését.
-
Anyuci! – Keenan odaszaladt, és megállt mellette. Noornak tátva maradt a szája.
Dorian felnézett, és azonnal el is vesztette az egyensúlyát. Ashaya utánakapott, és megtartotta.
-
Lassan! Még hozzá kell szoknod.
Keenan lehajolt, a kezét megtámasztotta a térdén, és oldalra billentett fejjel nézett a férfira, akit általában mindenhová követett, akár egy testet öltött, apró árnyék.
-
Dorian? Te vagy az? Te leopárd vagy! Noor, Noor, nézd, Dorian egy macska!
Ashaya érezte, hogy a párzási kapcsolaton megdöbbenés hullámzik végig, ahogy Keenan ártatlan, gyermeki szavai végre átverekedték magukat Dorian zavarán.
-
Pompás leopárd vagy – suttogta Ashaya, mert tisztában volt azzal, milyen éles az őrszem hallása. – Lenyűgözően szép!
-
Dorian egy macska! Dorian egy macska! – Az általában csendes Keenan most körbe-körbe kezdett rohangálni körülöttük, és kézen fogva húzta maga után a kuncogó Noort.
Ashaya jót nevetett rajtuk, majd egy csókot nyomott Dorian szemöldökére.
-
Próbálj megjárni!Dorian veszélyesen megingott.
A francba, gondolta. Olyan volt, mint egy kölyök, nem tudott mit kezdeni a mancsaival. Oké, biztatta magát, odabent akkor is felnőtt férfi maradt, meg fogja ezt oldani.
Simítást érzett a hátán. A szőrén keresztül. Nagyon más érzés volt, mint a bőrén. És ekkor Ashaya a fülébe súgott.
-
A leopárd tudja. Engedd szabadon. Nem kell többé bezárnod.
Mintha csak ennyire lett volna szüksége, a leopárd átvette az irányítást, az ember a háttérbe húzódott. Azután a kettő összeforrt, Dorian életében először. Kihúzta magát, és érezte, hogy Ashaya eltávolodik tőle. A nő felé fordította a fejét, előrehajolt, és óvatosan a szájába vette a nő csuklóját.
Ez a leopárd csókja volt.
Ashaya arca felderült, megértette.
-
Én is szeretlek. Na, most menj, fuss! Játssz!
Dorian eleresztette a nőt, megindult, de megállt a gyerekeknél, és a fogával utánuk kapott, csak hogy lássa, hogyan kacagnak fel, és ugranak arrébb. Azután futni kezdett. Az erdő ezernyi új, illatba öltözött színt öltött, miközben Dorian csak az élmény kedvéért üldözte a prédáját. Órák teltek el. Leszállt az éj, feljöttek a csillagok.
De a legjobb az egészben a hazatérés volt… mert Ashaya várt rá egy apró tábortűz mellett. Dorian négy lábon lépett ki az erdőből, arra gondolt, hogy a karjában akarja tartani a párját, és máris ember alakban térdelt a fűben.
-
A gyerekek alszanak?
Ashaya odaszaladt hozzá.
-
Ó, Dorian!
A nő öröme végigszáguldott a párzási köteléken, és az aranyló fénye eltöltötte az őrszemet.
– Végtelenül szeretlek – suttogta Dorian. A szavak a szívéből fakadtak. A szívéből, amiben ott volt az alakváltó vad szenvedélye.
Nem volt már férfi és leopárd. Csak Dorian.